Zenei élet egykor a Városligetben

2018.11.21. - 14:00 | Lovas Dániel

Térzene és operett, cigányzene és jazz, zenebona a vurstli bódéiban és a cirkuszi előadásokon: a zene a 1867-es kiegyezéstől a 2. világháborúig fontos szerepet játszott a Városliget életében. Tavasztól őszig reggeltől estig szólt a zene, telente pedig a nyüzsgő korcsolyapálya környékén hangzottak fel népszerű melódiák.

Katonazenekarok, amatőr dalárdák, jazzbandák, virtuóz cigányprímások és istenített primadonnák - békésen megfért egymás mellett ezerféle zenei stílus. A populáris, szórakoztató zenei produkciók mellett gyakran magas művészi színvonalú előadások is a különféle ligeti helyszíneken.

A koncertek, zenés rendezvények a 19. század elejétől igen népszerűek voltak. A több ezer résztvevőt vonzó zenei események az eleinte a szabadban, majd 1885 után az Iparcsarnok hatalmas belső terében rendezett országos dalárdaünnepek voltak.

A Városliget zenei életének rangot adó művészek sorát az Európa-szerte ismert Liszt Ferenc nyitotta meg: 1856-ban a Hermina hercegkisasszony, József nádor fiatalon elhunyt leánya emlékére, közadakozásból emelt kápolna felszentelésén lépett fel.

2018_11_17_liget5
Márványtábla őrzi a templomavató mise vezénylésének emlékét a Hermina-kápolna falán (balra), a jobboldali képen pedig Liszt Ferenc városligeti fellépése idején, 1856-ban, Wilhelm von Kaulbach festményén.

Az 1890-es években a magyar írók és újságírók Otthon Köre már egész sor rangos résztvevővel rendezett nagyszabású jótékonysági koncertet az Iparcsarnokban. Az ország tűzkárosultjainak megsegítését célul tűző, jótékonysági hangversenyén Blaha Lujza és Goldmark Károly is fellépett. Az Ország-Világ című lap azt is hírül adta, hogy

Egy héttel az elit hangverseny után szabadtéri sétáló koncertet is tartottak az Iparcsarnok előtti korzón, katonazenekarok és cigányzenészek részvételével. Amint a már idézett lap írja: „Balogh Károly, Radics Béla, Rácz Pali, Berkes Béla és Bandi Marci prímások az Otthonban megjelentek és a tűzkárosultak javára készséggel megígérték díjtalan közreműködésüket."

A kor egyik legismertebb bécsi zenésze, Goldmark Károly (balra), jobbra a fővárosi korzó zenepavilonja, háttérben a rangos hangversenyhelyszínnek számító Iparcsarnokkal.

A kezdetben rendkívül népszerű Ős-Budavára, egy évtizeddel a mulatónegyed megnyitása után, hanyatlásnak indult. Tulajdonosai minden eszközt bevetettek, hogy visszacsalogassák az elpártoló közönséget. Többek között külföldi énekeseket szerződtettek az opera és a musical világából. Az Ország-Világ című lap 1907-ben képes tudósításban adta hírül, hogy „Frederiko Barbalogna olasz operaénekes a milánói Scala-színházból, esténkint nagy sikerrel lép fel Ős-Budavára variéte-szinpadán." 1908-ban pedig arról jelent meg képes hír a Tolnai Világlapjában, hogy Lillian Hoerlein, Amerika legelső szubrettje az Amerikai Park sztárja, akit 20 ezer korona havi fizetéssel szerződtettek az új nyári mulatóba. Ős-Budavára felett ekkorra már eljárt az idő, csődöt jelentett és bezárták. Helyét a korszerűbb Amerikai Park, majd az Angol Park vette át.

Frederiko Barbalogna (balra), Lillian Hoerlein szubrett (középen), az Amerikai Park egyik pavilonja (jobbra)

A Városliget legrangosabb, állandó szimfonikus zenekara az Állatkertben működött 1912-től. Az 1866-ban megnyitott intézményben kezdettől fogva rendeztek szabadtéri koncerteket, eleinte főként katonazenekarok közreműködésével. A főváros tulajdonába került Állatkert, 1912-es újranyitásától kezdve, megalapította saját szimfonikus zenekarát. Az új együttes első karmesterének a lübecki születésű Wieschendorff Henrik fagottművészt szerződtették a Magyar Királyi Operaházból. Ő állította össze a zenei programot és az állatkerti hangversenyek többségét személyesen dirigálta. Időnként azonban vendégkarmestereket is meghívott. A neves fellépők közül kiemelkedik egy később világkarriert befutó zenész, aki 1914-ben állt az állatkerti zenepavilon pulpitusára és közönségsikert arató koncertet adott. Reiner Frigyesnek (1888-1963, külföldön: Fritz Reiner) hívták a még csak 26 esztendős, rendkívül tehetséges, budapesti születésű művészt. Akkoriban a szász királyi udvari opera karmestereként működött Drezdában, később pedig a New York-i Metropolitan Opera karmestereként, a pittsburghi, majd a chicagói szimfonikusok zeneigazgatójaként vált világhírűvé. Bartók Béla utolsó, New York-i pódiumszereplésén is ő vezényelt 1943-ban.

A Székesfővárosi Állatkert szimfonikus zenekara az állatkerti zenepavilonban, (balra), jobbra pedig a világkarriert befutó karmester, Reines Frigyes 1914-ben, városligeti fellépése idején.

Az állatkerti szimfonikusok a háborús idők nehézségei miatt feloszlottak az 1. világháború végére. Néhány évnyi szünet után azonban újraéledt a rendszeres városligeti koncertélet. A Székesfővárosi Zenekar 1923-tól rendszeresen fellépett az Állatkertben, majd ingyenes koncerteket adott az Iparcsarnok előtti zenepavilonban is. Rögtön az első évadban félszáz állatkerti szabadtéri hangversenyt tartottak. Tódult a zeneszerető fővárosi közönség. A siker akkora volt, hogy a Magyar Rádió 1924-ben az Állatkertből sugározta első élő koncertközvetítését. A Bor Dezső karnagy által vezetett együttes sok neves szólistát, énekest is kísért a városligeti szabadtéri koncerteken. Az állatkerti koncertsorozat egyik kiemelkedő eseményére 1927. augusztus 22-én került sor. Ekkor rendezték meg Alpár Gitta (1903-1991) opera- és operetténekes búcsúhangversenyét abból az alkalomból, hogy a művésznő a berlini Staatsoperhez szerződött. Ez alkalommal Verdi: Rigoletto című operáját adták elő hangversenyszerűen. A zenekart Ábrányi Emil vezényelte. Az opera énekes előadói Alpár Gitta mellett Antal Károly, Laurisin Lajos, Ábrányi Margit, Lakatos Sándor, Kertész Ödön és Vermes Jenő voltak.

Alpár Gitta 1932-ben egy németországi szabadtéri koncerten

A sokáig amatőr zenészekből álló Székesfővárosi Zenekar a két világháború közötti években 815 szabadtéri hangversenyt tartott a Városligetben. A nyári ingyenes hangversenyek másfél évtizedes sorozata az Iparcsarnok előtti zenepavilonban, úttörő kezdeményezésnek számított Budapest zenei életében. A klasszikus zeneirodalom gyöngyszemeit ezrek hallgatták alkalmanként mély csendben, áhítattal.

A Székesfővárosi Zenekar 1933-ban az Iparcsarnok előtti zenepavilonban rendezte fennállásának 1000. hangversenyét (balra), jobbra rádiófelvétel vezénylése közben Ferencsik János, aki ifjú karmesterként rendszeresen fellépett a Városligetben.

A ragyogó koncertek mellett a Liget fénykorában rengeteg zenés színdarabot is játszottak a tucatnyi kisebb-nagyobb színházban. A legnépszerűbbek az operett előadások voltak. Az 1935-től Erdélyi Mihály vezetésével működő Erzsébetvárosi Színházban (az egykori Városligeti Színkör épületében)egy-egy teltházas operett-előadáson 885 néző tapsolt olyan hírességeknek, mint Honthy Hanna, Jávor Pál, Somogyi Nusi, Kiss Manyi, ifj. Latabár Árpád és Latabár Kálmán. A színház 1944. november 30-án tartotta utolsó előadását.

A városligeti színház bejárata az 1930-as években (balra). Jobbra: Jávor Pál volt Honthy Hanna partnere Erdélyi Mihály Legyen úgy, mint régen volt című operettjében.

A 2. világháború bombázásai során a városligeti zenepavilonok - és jórészt a színházak is - megsemmisültek. A háború után az Állatkertben szabadtéri színpadot építettek a zenepavilon helyett, ám a működtetése nem volt gazdaságos. A zenei előadások az 1950-es években megszűntek, az állatkerti színpadot lebontották.

Több évtizedes szünet után, a 90-es évek közepén, a Budapesti Fesztiválzenekar koncertje bizonyította, hogy van létjogosultsága a városligeti hangversenyéletnek. 2002 óta rendeznek ismét rendszeresen szabadtéri zenei programokat Zenés állatkerti esték címmel.

Az épülő Magyar Zene Háza látványterve

Ezzel együtt is régi hiányt pótol a japán Sou Fujimoto tervei alapján épülő Magyar Zene Háza. Az új intézményben a zene sokszínű világával ismerkedhetnek majd a látogatók, a szabadtéri színpadán pedig újraéledhet az egykori városligeti szabadtéri koncertek hagyománya.