Sodródás - Ferencz Eszter tárlata az IDA Lakberendezési Stúdióban

Képgaléria megtekintése2018.11.20. - 14:00 | Büki László 'Harlequin'

Sodródás - Ferencz Eszter tárlata az IDA Lakberendezési Stúdióban

Rácsodálkoztunk... nemcsak a kiállított anyagra, hanem az ennek helyet adó térre, amiben az alkotás-alkotó-befogadó hármasa jól, otthonosan, élhetően érezte magát - November 16-án az IDA Lakberendezési Stúdióban nyílt meg Ferencz Eszter "Sodródás" című tárlata. Köszöntőt mondott Koczka Tibor alpolgármester, a tárlatot Torjay Valter művészettörténész ajánlotta a látogatók figyelmébe. Weöres Sándor műveiből Németh Judit színművész olvasott fel részleteket.

HIRDETÉS

Amikor már-már azt hittük, minden 'kultúrlyukat' ismerünk a városban, akkor jött egy felkérés, és vele együtt a rácsodálkozás, hogy az IDA Lakberendezési Stúdióba várnak minket Ferencz Eszter tárlatnyitójára. A művésznő alkotásaival 'képben' vagyunk, szerencsére aktív közösségi életet él, így rendszeresen 'szembe köszönnek' velünk munkái. Ám az élő megmutatkozás a kiállított anyag mellett az embert is 'kiállítja', odahelyezi a képek mellé, sőt, magába az alkotásba 'installálja' - színek, alakzatok, hangulatok öltenek testet a művészi jelenléttel.


Szóval rácsodálkoztunk, nemcsak a kiállított anyagra, hanem az ennek helyet adó térre, nevezzünk innét IDA Galériának. Rácsodálkoztunk, mert amikor megszűnnek kulturális, közösségi terek - amiben az alkotás-alkotó-befogadó hármasa is jól, otthonosan, élhetően érzi magát -, akkor szívmelengető, hogy művészetpártoló vállalkozók nyitják meg irodáik ajtaját, felkarolva a művészetközvetítés nemes ügyét. Így tett Ipkovichné Szakály Ildikó is, akinek lakberendezési stúdiója megtelt értő és laikus, de mindenképp a művészet iránt elkötelezett, zsongó tárlatlátogatókkal és a női lélek finomságára, érzékenységére jellemző színekkel.

Koczka Tibor alpolgármester nemcsak köszöntővel készült, hanem a tárlatcímadó műhöz "öltözött" - nyakkendője ugyanis harmonizált a kiállítás fókuszába helyezett Sodródás című festmény zöldes színeivel. Ferencz Eszter művészetében a színek különleges, olykor 'disszonáns dominanciája' uralkodik, ami erősen vonzza a figyelmet. Ezt emelte ki Koczka Tibor is, aki ugyanúgy felkészült a kiállított anyagból, mint a művésznő alkotói tevékenységéből. "Egy várost lehet szeretni szépségéért, élhetőségéért, de a legfontosabb, hogy mindenki meg tudja élni benne önmagát. Ferencz Eszter ebben a közösségben, közegben ezt teszi." - emelte ki köszöntőjében.


A művészet minden szegmensére igaz: nem elég a tehetség, kell egy közösség, ami ezt értékelni tudja. "Nekünk, városvezetőknek azt is kell értékelni, hogy az ilyen galériák, mint az IDA, pótolhatatlanok, és segítenek abban, hogy helyi művészek, mint ahogy most Ferencz Eszter is, a közönség elé tárhatják művészetüket." - zárta gondolatait az alpolgármester. 

Torjay Valter művészettörténész - akinek Eszter tanítványa volt - méltatásában hangsúlyozta, hogy mára kész, kiforrott művésszé vált Ferencz Eszter, akinek művészete "nem egy egyszerű feladvány", valahol az absztrakt expresszionizmus és a szürrealizmus határán van. Ez egy olyan festői mód, amely nem figurális, hanem elvonatkoztató rétegeket tár fel. "Ferencz Eszter művészete nem könnyen értelmezhető, de egyből szuggesztív, vizuális eszközei azonnal megfogják, behúzzák a szemlélőt. Ez a színek és a formák erejének köszönhető."


Eszter maga is erős egyéniség, ami művészetében is kifejezésre jut. A tanítványi időszakból Torjay Valter felidézte, hogy akkor is volt benne valami sajátos elszántság, ami aztán egy szép 'kettős életet' eredményezett: egy restaurátorit és egy művészit. A lelkiismeretes, precíz, a figyelemmel és hihetetlen önfegyelemmel bíró restaurátort, akinek milliméternyit sem szabad hibáznia, és az ezzel járó feszültséget - egyre tudatosabban és magasabb színvonalon - festészettel levezető művészt.

A képekről szólva Eszter alkotásaiban érdekes kettősség figyelhető meg, ahogy Torjay Valter kiemelte, "a finom, egymásba omló színes felületek és a kemény feketék balanszírozzák egymást." Kemény, hegyes, szúró alakzataival, hideg színeivel a mai világunk helyzetéről - például környezetszennyezés - mesélnek alkotásai, bármennyire is absztraktnak tűnnek első látásra. Ugyanakkor tettenérhető a tárlatanyagban a lírai, melegebb, lágyabb formákkal és színekkel dolgozó művész is, és ez a kettősség egyensúlyban van. 

A művészeti pálya tulajdonképpen egy önkifejezés, ahol rákerül a vászonra, papírra, a szoborra az, amik vagyunk. Egy szabadabb jellegű intellektuális tevékenység, mely megköveteli a kreativitást. Engedjük, hogy sodródjunk Ferencz Eszter kreatív önkifejezésében és kiteljesedésében, és örüljünk, hogy egy kis Pincegaléria-fílinget élhetünk meg újra az IDA Galériában.

A hírhez tartozó képgaléria

Új hozzászólás