Mega (lehetett volna) a Soundclash is – színháztermi koncertek
Képgaléria megtekintése2009.11.23. - 02:30 | Vida Gábor, Dancs István - Fotók: Büki László 'Harlequin'
Nyolc jó zenekar, két helyszín, két jól szóló hangcucc, nem annyira meglepően alacsony érdeklődés. Tőszavakban így summázható a tradicionálisnak nevezhető szombathelyi fesztivál mérlege. Az okokat nem kell ecsetelni, gondban vagyunk nem is kicsiben, igaz nem zeneileg, hanem anyagilag és szellemileg. Tarthatunk attól, hogy ez még csak a kezdete valaminek, amiről jobb lenne nem is tudni semmit. A színházteremben A Trojka Kaland, a Jurij, az Impact Pulse és a Beat Dis lépett fel.
HIRDETÉS
Hálátlan feladat fesztiválon nyitóbandaként a színpadra állni, pláne hét órakor és szinte üres nézőtér előtt. Megérkezésünkkor már javában színpadolt a szombathelyi zenekar, amit nem is bántunk bizonyos megfontolásból, mégpedig, hogy az első számok alatt a hangcucc és a terem összeboronálása okán jobb attól távolmaradni. Kijelenthetjük, hogy mire belecsöppentünk a koncertbe a fúzió létrejött, mind a technika, mind pedig a zenekar kitűnőre osztályozhatót nyújtott. A háromtagú, standard felállású, dob-gitár-basszus és vokálok „eszközparkkal" élő csapat körülbelül azt hozta, amit előzetesen vártunk tőlük. Sajátos jazzes, funkos, enyhén etnós behatású, szelídebb hangvételű rockzenéjük néhol bedurvulásokkal fűszerezve, teljesen jó választásnak bizonyult nyitánynak. Az egyetlen szépséghibának - akkor még azt gondoltuk, hogy a korai időpont miatt - a krónikus közönséghiány bizonyult. Trojkáékat ez kicsit sem zavarta - vagy talán egy kicsit -, letették műsoruk becsülettel. Frankón szólt a dob és az énekek is, a gitár nekünk egy kicsit élesnek tűnt, és ezért beuralta a hangképet, a basszus pedig kicsit elfolyósnak, de az összkép így is megérdemel tízből 7,5 pontot. A csapat gerillamarketing terén viszont a legjobbat hozta: egy színes tollazatú srác - aki minden bizonnyal a délelőtti galambkiállításról maradt itt -, egy 'A Troyka Kaland' feliratú poszter társaságában töltötte az estét, megjelenve vele minden koncerten. (V.G)
Jurij
Miután Trojkáék már jól megdörrentették a hangcuccot, a színházterem deszkáit a cirka 500 km-t utazó Jurij vette birtokba. A nyíregyházi zenekart elkönyveltük az első életrajz-zenekarnak, hiszen ha nem csal a megérzésünk, akkor minden zenéjüket Gagarin ihlethette, vagyis a Vosztok-1 fedélzetén töltött 108 percének élményeit dolgozták fel. Zeneileg valahol Bartók Béla és egy lókötő díler között tudjuk őket elhelyezni. No igen, a 'Díler' címet vonszoló daluk például azt szónokolja el, hogy unalmában a végtelen űr határtalan ölelésének lélekszorongató magányában egy orosz turmixgép-dealer hogyan vágja át pórul járt szovjet űrhajósunkat azzal, hogy egy betonkeverőt ad el neki hamis garanciapapírokkal. Hát igen, mindenkinek megvan a maga keresztje. Aztán hallhattuk tőlük az 'Utazás' című szólamot is, ami egy eltévedt és eközben lerobbant nyírségi helyközi járat kálváriájáról szól, úgymint, „felszállok a buszra, felmegyek a hegyekbe". Itt hangzott el nemegyszer a „nem tudom, mi van velem, mindig hátra fordítom a fejem!"rigmus is. A dal maga pedig úgy hatott, mint egy jobbfajta Colorstar-pacsirtafütty. De erre még egy hetet várni kell. (D.I)
Impact Pulse
Az csapat körülbelül egyórás koncertjét egyik ismerősünkkel tökéletesen végigszórakoztuk, méghozzá úgy, hogy a forgácsoló ritmusok közé belecsempésztünk népi industrial motívumokat, de közben a vállunk nem mozoghatott. Eljártuk a borosüveg táncot, persze stílszerűen nem bor volt a pohárban, hanem sósav. Industrial vérpunk és csárdás zajlott a hátsó padsorban. A zenekar mögötti kivetítőn pedig részleteket láthattunk természetfilmekből, avagy hogyan vásárolnak a sakálok, ha nincs a közelben vegyesbolt, valamint az általunk kedvelt Halhatatlanok című sci-fiből is nyelhettünk egy-két vizuális kortyot (a film 2006-ban készült, rendezte Enki Bilal). A lópatkoló ütemek közben elhangzott egy nem is olyan keskeny farvizű kijelentés, miszerint ehhez a zenéhez bélyeg kell. Nosza, nem kell sokat habozni, minden postahivatalba Impact Pulse-t! Köszönjük! Arról pedig nem fogunk beszélni, hogy eme stílushoz leginkább egy istentelen ízű, 3:2-es arányú vadász is dukál, amitől szikrázik az ember füle. (D.I)
Beat Dis
Elfogultságot kell jelentenünk! Az idei oladi happening általunk legjobban várt zenei eseménye a szombathelyről elszármazott zenekar koncertje volt. Részrehajlásunk ezer szálon fut, hisz elmondhatjuk, hogy kitűnő kapcsolatot ápolunk mind személyesen a zenekarral, mind pedig szellemiségükkel, és az általuk képviselt stílussal is. Mivel a fentiekben ecsetelt hangulatban leledzettünk, és a „ha már lúd legyen kövér" címszó lebegett előttünk, vártuk őket, mint a messiást. Beültünk a színháztermi „zsöllyére", és próbáltuk kiókumlálni, hogy mi is lesz, amit ezen az estén Csigiék adnak az arcba. A Proof Positive album erősen torzított gitárcentrikussága és a Strong Deformity-s gitárnyúzó Muzzo közreműködése már megelőlegezett egy bizonyos sejtést, de amit kaptunk, az még így is messze felülmúlta várakozásainkat. Pár napon belül kétszer is szem és fültanúi lehettünk az armageddon megidézésének. Emerich 2012 című filmje után - hamarosan írunk róla! -, amely sokkolóan mutatja be a világvégét képekben, megkaptuk ezt zenében is. Az est utolsó színháztermes koncertje sokkolóan durvára sikeredett mind hangerőben, mind zenében. A mostanában több tagcserén is - hívjuk így vérfrissítésen - átesett Beat Dis bekeményített, vagy ötszörös szorzóval.
Említettük, hogy ülve vártuk a kezdést, nos annyi történt, hogy végig úgy is maradtunk. A hangnyomás és a tonnás riffek belepasszíroztak bennünk a felvett pozícióba, és tervünk, miszerint majd a következő számnál beállunk a bőszen bólogató és táncoló tömegbe, végig terv is maradt. A zenekar összes dalát ismerjük kívülről, jó részük elkészülésénél is jelen voltunk. Ezek a számok azonban már nem azok a számok. A király új ruhát öltött, és a koronázás megtörtént. A lelkünkben lakó riff-fanatikust életre verték pillanatok alatt. Ez a mostani felállás és hangszerelés az eddigi legszerencsésebb együttállásnak titulálható, mióta létezik a zenekar. Mivel mindannak ellenére, hogy a tagok hozzáállása és a stílus is a zenei alázatra épül, ergo nem játsza senki túl magát hangszerén, a hangszerelés így is elég tömény. Itt érkezik a képbe Pepe, több zenekar plusz egyedik tagja, aki minden hangrendszerből a maximumot rántja elő, és mindemellett hangszerként kezeli a keverőpultot. Az eddig is masszívan teljesítő hangcucc a végletekig ki lett hajtva, és a lassú és közepes tempójú menetelős ritmusok mellé besorjázó gitárzúzás megadta azt az érzetet, hogy ha másért nem is kellett feltétlenül megjelennünk a városszélen, ezért mindenképp megérte. Mind az Owa helyén teljesítő Rocksteady, mind a zúzdát erősítő Muzzo, mind pedig az új énekesnő, Dimanovszki Natalie is beillesztette magát a Beat Dis rendszerébe. Egyértelműnek tűnik az, hogy idehaza ők ugyanúgy, mint eddig, a megnemértettek táborába fognak tartozni. Az már más kérdés, hogy mennyien is érzik magukat kívülállónak. Úgy látszik, egyre többen, és borítékolható, hogy ez a tendencia folytatódik.
Reméljük, nem fogy ki a lendület belőlük, és azt is, hogy talán még több ember fogja megtudni, hogy ők valójában szombathelyi zenekar. Nyugodtan büszkék lehetnek magukra, és köszönjük nekik, hogy megmentették az esténket! (V.G)
A hírhez tartozó képgaléria
Programkereső
Galéria ajánló
Szavazás
Ön mit szeret legjobban a szombathelyi nyárban?
42% - A Savaria Karnevált.
7% - A rengeteg fagyizási lehetőséget.
8% - A sok gondozott parkot.
14% - A nyugalmat, amit a város atmoszférája áraszt.
20% - Csak az számít, hogy igazán meleg legyen.
Összesen 1907 szavazat
Új hozzászólás
Korábbi hozzászólások
Szombaton meg amúgy sem volt étvágyam az adott körülmények között...
Audiodrugger
Nyilván azért nem rok'n roll komfortos a hely, mert müvház, ahol elég gyakran előfordulnak más jellegű rendezvények is.
Továbbra is várok minden jelentkezőt, aki pénzt fektetne belénk:)
Én meg úgy tudom, hogy a nézőszámmal jóval többször nem volt baj, mint ahányszor probléma volt vele.
Viszont örülök az előző hozzászólásnak, mert megtudtam egy százhuszonnyolcadik kifogást arra, hogy a mai potenciális koncertlátogatók miért nem hajlandók elmenni egy buliba:)
Szerintem mindent elmond.
"A világ leg***abb helyén, a világ legjobb társasága gyűlt össze."
A mondat első felét ne vegyétek a szívetekre, szerintem hangulatos a SIC.
De. Sohasem a körülmények számítanak. A függöny meg azért kell, mert ezen nem tudnak kinézni az nénik!
Na hello!