Szeptember végén, a Nádasdy Ferenc Bandérium avatóünnepségén találkoztunk először Nagy Rezsővel. A történelmi miliővel átitatott étkek és borok között szakmai beszélgetésbe bonyolódtunk. Elmesélte, hogy már évtizedek óta gyűjti a fényképezőgépeket, a gyűjteményét pár igazi különlegesség is színesíti. November elején egy rögtönzött kiállítással várta szerkesztőségünket a celldömölki Művelődési Házba, ahol bemutatta a kuriózumokkal teli fotográfiai kollekcióját.

A sötétkamra bűvöletében

"Hol is kezdődött ez a szenvedély? Igazán, jó kérdés. Talán akkor, amikor gyerekkoromban, megtaláltam édesapám féltve őrzőt box-fényképezőgépét. Apám sose engedte, hogy kipróbáljam. Mindig azt mondta, ne bántsd fiam, azaz én fényképezőgépem. Az atyai tiltás ellenére is én folyamatosan játszadoztam a géppel - persze csak akkor mikor apám nem volt otthon. Egyik délután addig-addig próbálgattam, míg elkészítettem életem első fényképét. Édesapám egyszerre felfedezte a nem ő általa készített fotó rejtélyét, de szidás helyett inkább bevezetett a fényképelőhívás és a sötétkamra vegykonyhájába. 1958-ban kaptam tőle egy szovjet gyártmányú Zorkij gépet. Majd későbbiekben egy törpenagyítóval és egy előhívótankkal is megajándékozott, így már saját magam is elő tudtam hívni a fényképeimet" - meséli a műgyűjtő.

Ez szenvedély megmaradt továbbra is, de sajnos az anyagi lehetőségek nem engedték, hogy lépést lehessen tartani a technika fejlődésével. A 60-as évek végén, az első fizetéséből meg tudta venni az első komolyabb fényképezőgépét, egy Exakta Varex-et. E gép különlegessége, hogy filmvágási lehetőséget is biztosított.



Amikor az álmok beteljesülnek

Az idő múlásával a fényképezőgépek árai is csökkentek, és már a használtpiacon is beszerezhetők voltak az olyan készülékek, melyekről korábban csak álmodozhatott a köznapi ember .

"Így tudtam hozzájutni a német fotográfiai csúcstermékéhez, egy Rolleiflexhez. A használtpiacok számos új utat nyitottak előttem, hogy mint mániákus gyűjtő, begyűjtsem a világ nagy fényképezőgép-nagyhatalmainak (Szovjetunió, Japán, NDK-NSZK) műremekeit. Összegyűjtöttem a teljes Praktica - sorozatot, és sikerült szereznem egy Kiev fényképezőgépet is."

Dr. Tamás Endre, a kórház volt sebész-főorvosa a a gyűjtési szenvedélyét ismerve megajándékozta egy Kodak 6X9-es, filmlapos fényképezőgépet, amit ő 1938-ban kapott a szüleitől - mai is működő állapotban van. A gyűjtemény legrégebbi darabja mégis a Mesterházy Gyula által már 1920 körül használt műtermi fényképezője. A gép a mai napig expozícióképes!



Momment, momment , bitte gucken

A gyűjtemény mindenegyes darabjához egy-egy történet, anekdota és emlék fűzi a fotográfust.

"Amikor Bécsben voltam fotózni, odalépett hozzám egy öregúr, és felajánlotta, hogy ott a helyszínen - a Shopping Centernél álltam - vesz nekem egy vadonatúj fényképezőgépet, csak adjam oda neki a kezemben lévő Kiev-et.

Még a katonaság idején, kivittem a lőtérre az Exaktám, hogy úgymond haza vigyem a családnak az ott megszerzett emlékeket. A lőgyakorlat során a gép lekerült a nyakamból, és egy asztalra tettem. Tűző napsütés volt, egyetlen egy felhő sem volt az égbolton. Míg mi gyakorlatoztunk, addig a nap szép lassan kiégette a hőn szeretett Exaktám redőnyszerkezetét."

Digitális vs. analóg

Most, hogy manapság egyre több digitális fényképezőgép kerül a piacra és a így a gyűjteményébe is, mit gondol melyik módszer ad szebb képet? - kérdeztük a celldömölki gyűjtőtől.

"Kijelenthetem azt az örök igazságot, hogy még mindig sokkal jobb képet lehet készíteni a régi, hagyományos módszerrel. Egyetlen előnye a digitális gépeknek a „Nem tetszik? Törölj!" - elv, és az egyszerű kidolgozási lehetőségek. Ha megtehetném még ma is filmre dolgoznék."