Adott egy ügyetlen bűnöző Michel (Jean Paul Belmondo, az ő figuráján keresztül teljesedik ki a film rendszerellenessége és a lázadás az öreg francia mesterek filmjei mászóval a papa mozija ellen, ám alakja elég közvetett, nem egyértelmű szimbólum ugyanis a fiatal filmesek újságját nem fogadja el) aki a nyugati gengszterekre hajazva kocsit lop, és közben kénytelen megölni egy rendőrt. Irány Párizs elrejtőzni a korábbi barátnőkhöz, köztük a föld bolygó leggyönyörűbb színésznőjéhez Jean Seberghez.

Aki a rövid fiús hajával, csíkos pulóvereivel, bolondos mosolyával, New York Harold Tribune-os pólójával, könnyed cigarettázásával engem és feltehetőleg más mozirajongót is rabul ejtett. Seberg karaktere Patricia (egyszer újságárus rikkancs máskor újságíró) naiv amerikai lány aki könnyen bedől a rosszfiús szövegeknek. A korra jellemző témákat boncolgatnak frappáns párbeszédekben, a 60-as évek lázadó közönyével, életről, szerelemről. Michel Olaszországba szökne kedvesével, ám beüt a kötelező krach, a lány árulása mint megannyi gengszter opuszban. Kijelenthetjük hogy a film erőssége nem a történet , sokkal inkább az atmoszféra amit teremt és a technikai újítások amiket ma minden videoklipben viszontláthatunk és amikkel tényleg mérföldkőnek számít mind a francia mind az egész filmművészetben (ugróvágások). A filmet Jean Luc Godardnak tulajdonítják egy az egyben, ám nem feledkezhetünk meg a másik újhullám óriásról Francois Truffaut-ról aki írta a művet.
Még a filmnyelvet úgy ahogy értő fiatalok körében is méltatlanul elfeledett mestermű, de az igényesebbeknek tagadhatatlanul a retinájukba égett Michel halála előtti utolsó grimaszolás melyben nyelvét nyújtja a papa mozijának s annak közönségének.

Kolbenheyer Erik - Orlay Kereskedelmi és Vendéglátói Szakképző Iskola