A barátai által csak KK néven szólított fotóművész könyvkiadó, fotóművészeti szakíró 1904. január 12-én született Szombathelyen. A premontrei gimnáziumban érettségizett, s már ekkor szenvedélyes amatőr fotós volt. Huszonéves korában Münchenbe költözött fotózást és filmezést tanulni, eközben filmkritikákat írt egy avantgárd folyóiratnak. 1926-ban kérték fel a Filmtechnik című újság szerkesztésére, amely irányítása alatt a szakterület legtekintélyesebb fórumává fejlődött. Kraszna-Krausz eszméje a „fotóliteratúra" lett. A sztárrendszer, a csillagászati költségvetéssel készülő kommersz filmek ellenfele volt, a társadalmi mondanivalót hordozó, kulturálisan jelentős filmeket pártolta, és mindig kiemelte a filmeket előállító technikai stáb szerepét.

A zsidóüldözések elől 1937-ben Angliába költözött, itt kezdődött második karrierje, immár a fotóművészet terén. 1938-ban alapította meg a Focal Press kiadót. A vállalkozás azonnali sikernek bizonyult, mert kiadványaiban egyszerű és érthető módon, az áttekinthető szöveget fényképekkel és ábrákkal illusztrálva ismertette meg a fényképezés alapjait a tömegekkel egy olyan időszakban, amikor a fotózás a legtöbb ember számára technikai rejtélynek számított. A kiadó még Kraszna-Krausz élete során ezernél több könyvet adott ki, amelyek összesen 50 millió példányban keltek el világszerte.

Négy évvel halála előtt, 1985-ben hozta létre a Kraszna-Krausz Alapítványt, amely évente jutalmazza a kiemelkedő fotográfiai szakírókat. 2018-ban Chrystel Lebas nyerte el a díjat.

Kraszna-Krausz Andor 1989. december 24-én halt meg Angliában. Szerény ember volt, aki kerülte a nyilvánosságot, talán ezért is nem foglalja el a köztudatban azt a helyet, amelyet teljesítménye okán megérdemelne. Ő maga azt vallotta: az egyes ember múltja csak mások múltjának folytatása és kiteljesedése, az ember csak szem egy láncban, soha nem teljesen új kezdet, és remélhetőleg nem is a vég.

Olyan fotóművészről volt, aki alapjaiban járult hozzá tevékenységével a fotózás széles körben való megszerettetéséhez.

„Mindig törekedtem arra, hogy témától függetlenül szép legyen a kép - a művész a természetet utánozza, és a természetet nem lehet felülmúlni, de ha valamilyen kreatív dolgot csinálsz, azt adod, ahogy te látod a világot. Egy élményt lehet pozitívan vagy negatívan megélni, de az a dolgon magán nem változtat. A kreatív emberek percepciója nem átlagos, nem ugyanazt látják, mint a többiek. Talán ezért van az, hogy ezek az emberek rettentő magányosak, mert nem tudják elmagyarázni, hogyan is látják másként a dolgokat. Nyilván bárki meg tud tanulni festeni úgy, mint a régi nagyok, de a pici bolondériákat nem tudja belerakni. Pedig attól lesz egyéni" - vallotta.

Szombathelyen emléktábla őrzi nevét.