Mondjuk az, hogy a közszolgálati tv állítólag nem adta meg az engedélyt a tévészolgáltatónak ahhoz, hogy az adás visszanézhető legyen (?), ezért csak a webes felületen lehet újrázni, az azért elég gáz (különben is, ez a „mediaklikk" egy rémálom mind nevében, mind kezelhetőségében).

Újdonság a műsor logója, színvilága, és mintha a stúdió is átesett volna némi ráncfelvarráson, hasonlóan a zsűrihez és a műsorvezetőkhöz, no persze más értelemben. A műsor szerkesztői végre ráébredtek arra, hogy okosabb dolog a színpadot is megjárt, talpraesett énekeseket műsorvezetőként használni, mint a mostanra elég elnyűtt Harsányit az értelmetlen kérdéseivel, ennek köszönhetően Freddie és Dallos Bogi kapta meg a feladatot. Elfogultság nélkül mondom -merthogy mindkét énekes győri-, az utóbbi évek messze legjobb műsorvezető-párosát láthatjuk, ideértve mindenkit az összes csatorna összes tehetségkutatójából. Normális kérdések, semmi ripacskodás, nem akarnak többnek látszani, mint amik, természetesek és manírmentesek, csinosak, elegánsak (stylistnak pirospont!).

A zsűri is megújult: Mező Misi és Both Miki mellé Vincze Lilla és Nagy Feró csatlakozott, előbbinek örülök (főleg ha továbbra is a címben olvasható aranyköpésekkel gazdagít minket), utóbbitól kissé tartok, tekintve emlékezetes X-Faktoros működésére.

Úgy tűnik, a közmédiának nem futotta mobilapplikációra, vagy legalább a tavalyi rettenet rendbehozatalára, mert a nézők idén kizárólag sms-ben szavazhatnak - oké, hogy nem emelt díjas (még az kéne), de gondoljunk azért bele: minden válogatón 10 dal hangzik el, plusz adásonként van egy végső szavazás, ezt tehát eddig 33 sms, és akkor még ott van a maradék két adás újabb rakás dallal és újabb szavazásokkal a végén... Elég fura megoldás.

Szekér Gergő nyitja az idei versenyt, méghozzá nagyon jól. Élőben sem okoz csalódást a hangja, bár ez a picit „túlsokféleség" most is megfogalmazódik bennem. Kellemes, tiszta hang, reszkető kéz, nehéz téma (mint kiderült, édesanyja halálának feldolgozásáról szól a szöveg). A rapes részt talán kihagynám, eléggé kifullad így is a végére, de becsülettel, jól teljesít. Pozitív kritikát és jó pontszámot kap, szóval ez tényleg remek kezdés volt.

a Konyha szimpatikus csapat, egyszerű, jó zene, jó énekhang, a szöveg is tetszik, leszámítva a tudjátok mit (sorvégi „még"-ek). Fülbemászó, kellemes produkció, talán egy pici dinamika, picit több érzelmi töltet hiányzik nekem belőle, de mindenképpen megérdemli a jó pontszámot.

Váray Laci és a "gitárlele" a következő, és én értem a törekvést, hogy az angol nyelvű felvétel sokakhoz eljut, de szívesen meghallgattam volna magyarul a dalt, mert a bevezetőben elmondott refrén szerintem jobb magyarul. Érdekes ez a dal egyébként, mert elsőre talán nem ugrik bele az ember fülébe, de valahogy észrevétlenül mégis a bőre alá férkőzik, és akárhányszor meghallgatom, egyre jobban tetszik. Az éneklés természetesen élőben is remek, de hát erre számítottam :) Feró kritikájára viszont nem, mert szerinte ez a hangszer erőszakos és primitív - lelke rajta, végülis ő a téma szakértője... Mező Misi felvetése viszont érdekes, szerinte a hangszerelés a vége felé lehetne picit dúsabb, ez egyébként nem biztos, hogy rossz ötlet.

Pátkai Rozina érdekes, titokzatos, intelligens dallal érkezett, jó hangszereléssel, éteri énekléssel - tőle nem is vártunk mást. Picit a zene arányai néha az ének rovására mentek, nem tudom, hogy ez a közvetítés, vagy a hangszerelés hibája? Talán egy kis mosoly vagy bátorság belefért volna még a produkcióba, ebben a zsűri is egyetért velem.

A mindössze 17 éves Hamar Barni meglepően jó dallal mutatkozik be a Dal színpadán. Ötletes, ügyes előadás, kitűnő vizuális megoldásokkal. Az eleje bizonytalan, de a második felétől felbátorodik és erőteljesebbé válik a produkció. A versenyben maradáshoz azért ennél tisztábban kell énekelni, de az ötlet és a kivitelezés ígéretes, reméljük, még találkozunk a fiatalemberrel máskor is, máshol is.

Berkes Olivér dala jó példa arra, hogy hogy lehet jó magyar dalszöveget írni jó prozódiával, egyszerű szavakkal, nem túlgondolva, hitelesen. Sajnos maga az éneklés nekem most annyira nem jön be, szenvelgősnek érzem, ami aztán a végén bonyolult, erősnek szánt, de kivitelezhetetlen díszítésekbe fordul. Értem én a dalt, de... a kevesebb néha több.

Antal Timi és Demkó Gergő, mint kiderült, a magánéletben is egy pár (Pátkai Rozináék mellett újabb jó példa a családi együttműködésre). Az első hangocska egy picikét bizonytalanra sikeredik, de a többi már mind tökéletes. A vizuál nekem kicsit terjengős, túlteng a sok motívum, bőven elég Timin a kalotaszegi mellény és díszítés, ami nagyon szép egyébként. A dal nagy sikert arat a közönség körében, tapssal kísérik a refrént, ez nem túl gyakori ebben a műsorban.

Érdekes, hogy épp Both Miki megy bele a kritikába, de az igazat megvallva valahol igaza van, amikor a szöveget boncolgatja. Engem elvitt a zene és Timi éneklése, és valóban ez az egyetlen pont, amit kritizálni lehet. Szerencsére ettől még jó pontszámot kap a duó.

Láthatóan nem ez az első színpad, ahol a Nomad megfordul, de az tuti, hogy nem sokszor voltak ilyen nehéz helyzetben: 3 perc alatt megmutatni azt, amit máskor egy komplett koncerten lehet, biztosan nem egyszerű. Ezért vagyok híve MINDEN műfajban az élő zenének! Még így, élő hangszerek nélkül is ezerszer jobb az előadás, mint amit a felvételen hallottam. Slágeres, jó refrén, és kivételesen a hamisság sem érdekel, mert az energia néha fontosabb. Ferónak persze lehet, hogy most valahol igaza van, valódi keménységet ide, nem kell visszafogni magatokat, fiúk!

Oláh Gergő nehéz témával érkezett, az árva gyermekekről énekel (milyen furcsa összecsengés a két Gergő dalának témája). Gergőt mindig kedveltem, sokféle dolgot csinált az elmúlt években, de tőle soha egy pillanatnyi hamisságot vagy bizonytalanságot nem láttam. A vitathatatlanul fontos témára jó „ruha" ez az egyszerű, jól követhető felépítésű dal. Azért annak örülök, hogy a végére  jutott a magas hangokból is, hadd csillanjon meg egy pillanatra a kivételes hang is - jó érzékkel tényleg csak egy pillanatra. Gergő kisugárzása, tisztasága megkérdőjelezhetetlen, hitelesen szól rajta keresztül ez a dal.

Deniz - húha, Orsovai Reni elvitte a show-t, ez a lány a ma este legjobb hangja! Jól illik a dalba, a két hang is jól passzol egymáshoz. Merész próbálkozás, hiszen a nemzetközi versenyen nem érthetik ezt az egyébként ügyes szöveget, de az ötlet és a téma jó, a vállalkozás pedig bátor és egyedi. Nem vagyok túl jártas a stílusban, kb. az alap előadókat és dalokat ismerem, és nagyon örülök, hogy végre nem a „gettóból jöttem" a téma, hanem pont az a napjainkban oly gyakori ambivalens érzés, ami sokunkat a hazánkhoz, városunkhoz, otthonunkhoz fűzhet. (És bizony, számomra is meglepően ezt a nótát most így utólag még párszor meghallgattam. Ez bizony siker, srácok, higgyetek nekem!)

A továbbjutók közül ötöt már most tudunk: Szekér Gergő, Oláh Gergő, Antal Timiék, a Nomad és a Konyha, és Frenreisz Károlyék eléggé elhanyagolható produkciója után a nézők szavazataival csatlakozik hozzájuk Deniz!

Az előzetes várakozásaimhoz képest nem volt annyira rossz ez az adás, ha a többi is minimum hozza ezt a színvonalat (esetleg kicsit kevesebb „feróskodást"), akkor  nem lesz itt olyan nagy gond.