Ölbetett kézzel nem lehet metálkodni – Metal Tribute Night a SIC-ben
Képgaléria megtekintése2009.11.28. - 18:00 | mirzatripsa - Fotók: Csizmazia Ákos
Roisin Murphy-ből Megadeath-be, Megadeath-ből Metallica-ba, SIC-ből kocsmába - azaz kis családunk megint mulatott! A Creepingdeath a Metallica első évtizedének dalaiból adott ízelítőt, a zalaegerszegi Vortex pedig a Megadeth klasszikusait prezentálta, míg a bemelegítésről a kőszegi Mordie gondoskodott. Igen, ezekkel a nevekkel lehetett jellemezni az estét, és kétségbeejteni a helyesírás-ellenőrzőt.
Az úgy volt, hogy egész este Roisin Murphy-re ugráltam végig várost, és alig vártam, hogy mindenféle régi alakkal fussak össze a metálest során. És így is lett. Az hagyján, hogy a megjelentek között volt olyan is, akinek tíz évvel ezelőtt két évet adtam volna, a mellettem ülő pedig öt évvel ezelőtt adott volna neki hármat, - akkor most számoljuk ki, hogy mindkettőnk véleményét egybevetve hány évvel élt többet a megjósoltnál -, tehát jelentősen túlteljesített az illető.
A metál-bulikon ez már csak így van itt Szombathelyen, hogy te bemész, és azt kérdezed, hogy most én vagyok a hülye, vagy tényleg mind a harminckét embert ismerem? És ismered, és leülhetsz melléjük, és bármiről nyomhatod a sódert: nevetni fognak és befogadnak, akárki vagy. Ezért - is - szeretem a SIC-es koncerteket, beleszámítva azt is, hogy ha elég korán mész, akkor megnézheted, hogyan kell Winamp-ot telepíteni, vagy hogyan kell megoldani a kiterjesztett asztal kérdéskörét, miközben már dőlsz a röhögéstől az ott elhangzott nagy magyar igazságok hallatán (káromkodás végtelenítve, permutálva és kombinálva).
Aztán a „Winamp-buli" után belecsapott a Mordie, - ejtsd: Mordály, de ezen elvitatkozgattunk, hogy helyes-e, s végül az angol Die szó kiejtése meggyőzte a 'Mordi-kekeceket'. Koncertjük alapvetően egy nyilvános próba hangulatát keltette, de előzenekarként ez így van rendjén. Igazi időutazás lehetett volna a buli, ha a bólogató közönség soraiból betűrt szárú Levi's farmerek, és fehér, magasszárú Puma cipők sorjáznak a színpad előtt. Mert titkon, aztán később nyilvánosan is felmerült bennem a kérdés, hogy adott egy majdhogynem fiatal zenekar, akik saját számokkal szórakoztatják a közönséget, akkor miért olyan dalokat játszanak, amiket már megírtak előttük harminc évvel ezelőtt, s azok még akkor sem számítottak kifejezetten újszerűnek? Ilyenkor következik egy újabb szöveges feladat, miszerint, ha eddig harmincketten voltak bent és negyvennyolcan jöttek ki, akkor most hányan vannak a színházteremben? De ezzel sincsen semmi baj, ők előzenekarként kezdtek, és a „nagyúr", azaz a szükség mindig ezalatt szólít büfébe illetve folyóügyileg dolgavégezni. Ők meg örömzenéltek egy órát, a végén a tribute-esthez kapcsolódóan még egy Junkies-feldolgozást is elsütöttek (Maszk), úgyhogy mission done, hangulat megalapozva.
Itt keztdünk el egyébként tartani attól, hogy mit tartogathat még számunkra az est, hiszen a Megadeth szellemét megidéző Vortex egy olyan zenekar feldolgozásait játssza, akik a többi Államok-béli, nagy thrash-metal zenekarok, - Metallica, Slayer - árnyékában éltek és koncerteztek.
Viszont nem mehetünk el szó nélkül amellett, hogy élőzene van, és ennek örülni kell! Ott a színpadon zenészek adnak, és meg kell őket ajándékozni azzal, hogy nem úgy metálkodunk, hogy ölbetett kézzel ülünk, vagy 'nagyon kihúzom magam' módon feszítünk és 'metal-arc vagyok' stílussal bólogatunk, hanem pogózni kell! Téma egyébként lezárva, mielőtt valaki megsértődik, de azért azt ki lehet jelenteni, hogy egy koncert minőségét nemcsak a zenekar határozza meg, hanem a hallgatóság is, és itt a kettő közül most a közönség bukott meg.
Van még valami, amit sajnálok, és biztos vagyok abban, hogy nagyon kevesen fogják osztani a véleményem, de ezen stílus szerelmesei - bár valószínű, ez más skatulyákról is elmondható - miért csak a nagy nevekre buknak? Miért van az, hogy ha van egy Depresszió koncert, akkor telt ház van? Korosztályra való tekintet nélkül mindenki ott csápol, aki valaha is kiordította az arcából azt, hogy Ölj! vagy azt, hogy Kill! Ilyenkor meg csak tényleg töményen azok vannak jelen, akik tíz évvel ezelőtt is ott voltak a Végállomás kazis-buliin. Csalódtam ilyetén a közönséget illetően, de biztos valami nagyon király DJ lépett fel a Romkertben, vagy valamelyik bogyószem-kompatibilis helyen, levették a kapucnis pulóverüket, szép ruhát öltöttek és inkább odamentek. Remélem nem léptek a lábukra.
„Állati sokan lettünk", mire kezdett a Creepingdeath, s az az emocionális támogatás, amit a közönség a Metallica számaira áldozott, átragadt a zenekarra is. Egyébként ami a legfontosabb - és remélem, ez örökkön-örökké így lesz -, hogy a legjobb, ami történhet velünk, az egy ilyen hétvége, és bárki bármibe bakizhat, bármi tönkremehet, akár minden félresikerülhet, akkor is úgy érzem, mindig 'hazamegyek a SIC-be', ha koncert van.
A hírhez tartozó képgaléria
Programkereső
Galéria ajánló
Szavazás
Ön mit szeret legjobban a szombathelyi nyárban?
42% - A Savaria Karnevált.
7% - A rengeteg fagyizási lehetőséget.
8% - A sok gondozott parkot.
14% - A nyugalmat, amit a város atmoszférája áraszt.
20% - Csak az számít, hogy igazán meleg legyen.
Összesen 1941 szavazat
Új hozzászólás