A dal egy ajándék a közönségünknek - Itt az új Bagatell-klip

2019.02.15. - 00:35 | Greffer Krisztián - Fotók: BLH

Új klippel jelentkezett a szombathelyi Bagatell zenekar, melyet a napokban osztottak meg közösségi oldalukon, valamint a legnépszerűbb zene- és videómegosztó portálon. Ha vége van című dalukat választották, hogy a zenei élvezeten kívül vizuális élményt is nyújtson.

A klip apropóján ismét sort kerítettünk egy találkozóra, ahol Buús Gáborral, a zenekar énekes-gitárosával beszélgettünk az elmúlt időszakról, a klipről és a jövő terveiről egy kávé kíséretében.

Vaskarika: Bele is vágnék a közepébe, a zenekar múltjának könnyedén utána lehet nézni... 2019-et írunk, pár szóban összefoglalnád a múlt évet? Események, eredmények, sikerek?

Bagatell: Hát... Jó pár koncert volt az elmúlt évben, és az év második felében a klip foglalta le a legtöbb időnket.

V: Ezt jó hallani! Mesélnél kicsit a klipről? Most már február közepe van, de az mondtad, hogy az tavalyi év második felétől ezzel foglalkoztatok. Mivel telt az elmúlt pár hónap?

B: Mikor megfogant a klip gondolata, amikor időnk engedte -próba mellett és azon túl- ötleteltünk, történetszálon agyaltunk, helyszíneket nézegettünk, majd egy ajánlás után felkerestük Kaczmarski Ágit, és vele csiszolgattuk tovább az ötleteket, míg végül össze nem állt a terv.

V: Mikor kezdtetek neki a klip forgatásának, mekkora munka volt mögöttetek, hisz ha jól láttuk, végül nem történtet kapott, inkább a helyszín hangulata és az érzelmek átadása dominált.

B: Valóban, mindenképp olyan klipet szerettünk volna, ami nem viszi el a figyelmet a zenéről, de segít a hangulatát, a mélységét kiegészíteni, egésszé tenni.

V: Csak a magam nevében nyilatkozhatom, szerintem sikerült. Ez mekkora munkával járt, illetve mit lehet tudni a helyszínről?

B: A forgatás maga egy teljes napot vett igénybe, reggeltől estig, és a végére azért el is fáradtunk. A dalt vagy 40-50 alkalommal kellett eljátszani, és ez azért fárasztó, kemény feladat volt. Kicsit tartottunk attól, hogy a végére besokallunk a daltól, de épp ellenkezőleg, és a végeredményre is büszkék vagyunk, kárpótol az egész napért.

V: És a helyszín?

B: A helyszín egy százéves épület padlástere, hihetetlen miliővel, és számunkra pont ez a hangulat, ez a képi világ illett a dalhoz.

V: Miért erre a dalra esett a választás?

B: A dal nem mostanában született, koncerteken is folyamatosan játsszuk. Mindig éreztük, hogy olyan mondanivalóval bír, amit érdemes másokkal is tudatni, vagy tudatosítani. Éljük az életünket, telnek az évek és nagyon sok dolog mellett elmegyünk, amelyek fontosak lennének, egyszerűen észre sem vesszük őket. Az út végén meg... tele vagyunk... kacatokkal... Kár, hogy erre csak utólag jön rá az ember.

V: Mik a tervek az idei évre, illetve van-e már bármi konkrét?

B: Konkrét információkkal még nem tudok szolgálni, koncertek alkuknak, a felkéréseket szívesen vesszük, illetve próbálunk ezeknek eleget tenni. A fennmaradó időben próbák, stúdiózás, új dalok készítésén munkálkodunk, mindezt úgy, hogy a családdal, magánélettel, munkával próbáljuk a legnagyobb egyensúlyt kialakítani.

Gábor még annyit mondott búcsúzóul, hogy „Ez a dal egy ajándék a közönségünknek, és persze nekünk is. És a klip? Nos... Hát az ajándékot illik szépen becsomagolni."