Két igazi irodalmi csemegét is kínált a Berzsenyi Dániel Könyvtár az ínyenceknek az elmúlt napokban. Fűzfa Balázs irodalomtörténész előadásai iránt annyian érdeklődtek, hogy még a legeldugottabb helyeken lévő pótszékeket is elő kellett keresni. Február 25-én a Genius Savariensis Szabadegyetem szervezésében az író- és költőfeleségek költészetével ismerkedhettünk meg. Szendrey Júliát elsősorban Petőfi feleségeként tarjuk számon, azt már kevesebben tudják, hogy ő maga is verselgetett, sőt a feminizmus előfutárának is tekinthetjük. Igyekezett kitörni a költőfeleség szerepből, de azért nem véglegesen, George Sand hatására rövidre vágott hajat hordott, önállóan gondolkodott. Jó korban élt, az oktatás kiterjesztése, a polgári réteg fejlődése kedvezett az irodalom számára, egyre többen olvastak, főleg a nők körében terjedt el az írott szó szeretete. A művelődés, kulturálódás beszűrődött a divatlapokba, melyek elsődleges fogyasztói a nők voltak. Fűzfa Balázs egy Szendrey-kötetet is hozott magával, Júlia versei között találunk egyedi műveket, emelkedett képekkel (állítólag még Petőfi is lopott tőle), de akadnak kevésbé sikerült költeményei is. Mennyire hasonlít ez a két sor,

„Kezd már tombolni az őszi vihar" (Szendrey)
„Itt van az ősz, itt van újra" (Petőfi)

mégis mennyire más.

Szendrey inkább külső leírásra törekszik, Petőfi pedig a lélek belső tájain barangol. Egy vers akkor jó, ha addig ismeretlen érzéseket kelt bennünk.

Júlia merészet mutatott az életével, majdnem egy évig kerestette Petőfit, aztán kilépett a gyászoló özvegy szerepéből, és hozzáment Horváth Árpád történészhez, aki néha kimondottan embertelenül bánt a feleségével. Ezzel a házasságával Júlia autonóm döntést hozott, nem töltötte be az elvárásokat, példát mutatott arra, hogy egy nő önállóan is képes dönteni.

Február 26-án skandináv estre került sor a Berzsenyi Könyvtárban. A program Zergi Borbála és Garai Antal Izlandról szóló fotókiállításának megnyitójával kezdődött. Nagy Éva könyvtárigazgató köszöntőjében elmondta, hogy gyermekkorában Izland misztikus helynek számított, ma már azonban sokkal könnyebben megközelíthető, szívesen keresik fel a turistacsoportok. Egy ilyen úton készült kép azonban nem adja vissza, amit a két fotós látott, a mélységet, a hideg borzongást, a misztikumot. Izland különleges ország, sajátos történelme, nyelve, földrajzi adottsága van. Zergi Borbála és Garai Antak fotói kiválóan visszatükrözik ezt a hangulatot.

Fűrfa Balázs a skandináv krimi rejtelmes világába kalauzolta hallgatóit. Miért szeret az ember borzongani? Miért leli örömét abban, ha vérről, gyilkolásról olvashat? A borzongás iránti hajlam ősidők óta az emberi természet része, megjelenik a Oidipusz királyban, Shakespeare drámáiban, Dosztojevszkij Bűn és bűnhődésében,  Móricz Zsigmond regényeiben, de Arany és Petőfi költészetében is.

Steven Pinker: Az erőszak alkonya című könyvében arról ír, hogy a történelem folyamán fokozatosan csökkent az erőszakos cselekedek mennyisége. Ezt statisztikai adatokkal is alátámasztja, napjainkban sokkal kevesebb gyilkosság, háború, barbárság fordul elő.

Az ember ösztöneiben azonban ugyanúgy jelen van a borzongásra való vágy. Vajon ezt a vágyunkat éljük ki a krimiben? Így szelídül az emberiség? Miért öldöklésről, és nem virágos mezőkről olvasunk?

Csányi Vilmos szerint az ember a legszelídebb az élőlények között.

De mi a krimi? Izgalom, rejtvény, logika, szellemi kaland, könnyed időtöltés, bár, tette hozzá Fűzfa Balázs, néha egyáltalán nem könnyed, hiszed meg kell dolgoztatnunk az agyunkat. Az egész krimihez való viszonyulásunkat ez az oximoron szövi át: jók akarunk lenni, mégis vágyunk a borzongásra.

Edgar Allan Poe: A Morgue utcai kettős gyilkosság című elbeszélést tartjuk a krimi prototípusának. A novellában megjelenik Dupin felügyelő, a detektívek őstípusa. A felügyelő figurája a skandináv krimiben is megjelenő toposz. A skandináv krimi önálló műfaj, megjelennek benne a skandináv társadalmi értékek: az emberi megértés, szolidaritás, nyitottság, a menekültekhez való hozzáállás. A feszültség gyakran ezeknek az értékeknek a hiányából fakad, ez alakul át bűnténnyé. Gyakran teljes megoldás sincs.

Fűzfa Balázs arra is kitért, hogy miért érezzük a skandináv krimit sodróbbnak, mint mondjuk Agatha Christie regényeit. Jo Nesbo: Hóember című regénye (filmadaptáció is készült belőle) például erősen reflektál a 2000-es évek világára, magával ragadóan építi fel azt a világot, amelyben élünk. A regény bővelkedik humorban, iróniában, öniróniát is találunk benne, reflektál az elbeszélői pozícióra. Maga a szöveg is összetett, korábbi idősík is jelen van.

A skandináv krimi gyors, pörgős, sokszereplős, több szálon futó, sajátos bájjal a zordság mögött. S bár akadnak közöttük gyengébb színvonalúak is, jó úton halad, hogy szépirodalommá váljon. S végül ne felejtkezzünk el a magyar skandináv krimiről sem, hiszen Ujj Mészáros Károlynak, a Liza, a rókatündér alkotójának új filmje, az X--A rendszerből törölve című alkotás tulajdonképpen "magyar skandináv krimi".