A nép hangja az utcáról jön - Akkezdet Phiai az A-Klubban
Képgaléria megtekintése2009.12.07. - 02:25 | Vidaotone - Fotók: Cseh Gábor
A valósággal az a gáz, hogy nincsen hozzá háttérzene – hogy egyből más szavával ékeskedjünk -, legalábbis általában nincs. Mikulás eljövetelének előestéjén azonban akadt, mégpedig nem is akármilyen. A csordultig megtelt egyetemi klubban Újonc és Saiid, vagyis az Akkezdet Phiai észosztására gyűltek a bólogatós beatek hívei. Frenetikus hangulatú pár órát szerzett az egybegyűlteknek a két utcaköltő és lemezelőjük, Frequent, illetve a helyi színeket képviselő Dj Kicsi.
HIRDETÉS
Lassan indult be az este, a csapat honlapján feltűntetett tizenegy órás kezdés előtt egy órával kezdett csak szállingózni a környékbeli masszív, hogy aztán egy jó félóra alatt be is töltse a teret. A kezdés majd éjfélig kitolódott, ez azonban szemmel láthatóan senkit nem zavart, hisz kit érdekel az idő múlása akkor, amikor sorban tű alá kerülnek a hiphop nagy alapvetései? A bézek a gyomrot sorjázzák, a szkreccsek pedig a kisagyat sikálják. Dj Kicsi nagyon jó napot fogott ki, tökéletes ritmusban és minőségben pakolta a barázdásokat, nem csoda, hogy az egész terem egyként mozdult be zenéire. Kool Keith-től a House of Pain-en át a Beatnuts-ig sorjáztak a mozgalmi slágerek, melyek szövegét a megjelentek szinte kivétel nélkül csuklóból skandálták. Fél éjfél körül aztán átvette a lemezjátszók feletti uralmat Frequent, aki ott folytatta a táncoltatást, ahol Kicsi abbahagyta. Lord Cossity-vel, a Krs One - Sound of the police La Haine-ből emlékezetes, Edith Piaf-os verziójával hangolta a népet a dumaemberek érkeztére. Miklós-nappal együtt érkeztek a srácok a színpadra és hoztak mindent, ami Joulupukki-nál is alapvetést jelent. Egy nagy verbális egyórás csomagot kaptunk tőlük, amiből a szóvirgácsok is rendesen püfölték a fülünket.
A csomeszből sok minden került elő, az ajándékot pedig meg is érdemelte a közönség. Nem kell semmi komolyra gondolni, hisz mindösszesen körülbelül tizenöt-húsz saját zenét, néhány közismert költeményt, és respektáló szavakat szórtak ránk zsákukból a hatvan perc alatt. A magasra emelt kezek, a csordavokál, és a számok közti fülsüketítő ováció visszaadhatatlan az írás eszközeivel, ezért ezt meg sem próbáljuk.
A srácok mindhárman vérprofik abban, amit csinálnak, mindezek ellenére megmaradtak ugyanolyannak, mint amikor kezdték pályájukat: közülünk való egyszerű embereknek. Hitelesek, intelligensek és persze odavernek mindennek, ami nem tetszik nekik ebben a világban. Szóvirgácsaikkal, melyek állandó fegyvereik, végigsöpörnek a politikusokon át az egész társadalmon, a rendszeren és a mai szégyenteljes hazai valóságon. Méltatják a barátságot, egymás tiszteletét, a szabad gondolkodást és minden olyan értéket, amelynek iránymutatónak kellene lenni. Kapcsolatuk a közönséggel teljesen közvetlen, mindenki barát és testvér, a nagy hiphop család egyenrangú tagja. Itt kell megemlítenünk, hogy a jelenlévők összetétele is tökéletesen példázza azt, hogy mennyire szeretik őket az érettebbek közül is, hisz a már nem gyerekcipőben járók is szép számmal képviseltették magukat, és aktívan vették ki részüket a jumpolásból. Még a kötőszavakat is kívülről fújta mindenki, a refréneket pedig - sok ízben és jó érzékkel - a publikumra testálták, aki élt is ezzel a lehetőséggel. Persze Mary Jane is megidéződött párszor, de hála az égnek a legalizáció hazai utópiája ezen az estén sem került megemlítésre, de ők nem is erőltetik nagyon ezt a dolgot.
Méltatták viszont a szombathelyi break-csapatokat - harcos üdvözletüket küldve Köciéknek, és felhívták a jelenlévők figyelmét arra, hogy figyeljenek oda jobban a helyi értékeikre, hisz nem sok világbajnok van kishazánkban, Savaria azonban jópárral büszkélkedhet. A távolmaradóknak igazolatlant adtak - pedig többen be sem fértek volna a klubba -, egyedül Kocsis Petike tánczsenink kapott igazolást tőlük távolmaradására. Az egy óra gyorsan eltelt, és az időközben szaunává átlényegült teremben sem a csapat, sem a közönség nem feszegette az újrázást. A műsor így volt kerek, pár várt szám kimaradt, helyettük nemvártak jöttek, a fiúknak van miből válogatni szerencsére. A fellépés után közös fotózás következett, miközben a hangfalakból továbbra is sorjáztak a jobbnál jobb muzsikák. A levezetés az éjszakába nyúlt, és a szép számban kitartók továbbra is bőszen bólogattak a súlyos ütemekre.
A héten két kitűnő zenei élményben is részesülhettünk, de amíg a Budapest Bár nyújtotta élményre nem annyira volt kíváncsi a szombathelyi célközönség, addig a hazai hiphop vezérhajójának útjára szép számmal becsekkoltak a környék zenei kalandorai. Friss információink szerint a Tankcsapda koncert is megfelelő látogatottságot és hangulatot hozott, ezért köszönet illeti az eseményeken résztvevő zeneszeretőket. Ugyanúgy, ahogy respekt jár a zseniális buliért és eddigi ténykedéséért a két fellépő rappernek is. A koncert után pár szót váltottunk Újonccal, aki büszkén újságolta, hogy egy jelentős irodalmi lapban jelenik meg négy verse, ami hatalmas eredmény számára. Ehhez külön gratulálunk, azonban, hogy ez mennyi kudarc árán valósul meg, ahhoz hozzáfűznénk azt, hogy mi az ő helyében nem küzdenénk a magaskultúra megmondóival. Pláne, ha ilyen szeretetben és megbecsülésben részesíti saját közege. Ugyanis az utcáról jött művészeket nem illik respektálni sznobéknál, maximum a haláluk után. Pedig a nép hangja az utcáról jön, ezért mindenkinek, aki a kezdet fia, egy hatalmas Hellószia!
A hírhez tartozó képgaléria
Programkereső
Galéria ajánló
Szavazás
Ön mit szeret legjobban a szombathelyi nyárban?
42% - A Savaria Karnevált.
7% - A rengeteg fagyizási lehetőséget.
8% - A sok gondozott parkot.
14% - A nyugalmat, amit a város atmoszférája áraszt.
20% - Csak az számít, hogy igazán meleg legyen.
Összesen 1907 szavazat
Új hozzászólás