Mondd tovább, Énekes! - Bródy János koncertje a Répcelaki Fesztiválon
Képgaléria megtekintése2019.06.15. - 13:00 | Cs. Nagy László, Kálmán József - Fotó: Misel
Június 14-én Ráadás című műsorával lépett közönsége elé Bródy János a Főtéri Szabadtéri Színpadon, Répcelakon.
Bár sosem láttam anno élőben, de ahogy felsétált a színpadra, azonnal felrémlett gondolataimban a srác, aki az egyetemi klubban nem ütemre mozog, bár minden porcikája érzi a zene ütemét, akit akarva, akaratlanul körberajongtak a csajok, s akire később még saját korosztálya is sztárként gondolt annak ellenére, hogy minden sztárallűr hiányzott belőle.
Ráadás! Ő egy ráadás a zenei világnak, nem bonyolódik alig megvalósítható, virtuóz kombinációkba, alig pár akkordból varázsol megfoghatatlant, befelé olvadót, maradandót, és minderre szinte észrevétlenül biggyeszti fel a koronát a sorok között olvasható szövegeivel. Nem bölcselkedik, egyszerűen csak bölcs. Nem felforgató, egyszerűen csak forradalmár.
Picit sem kell sajnálkozni, hogy nekünk nem Beatles, nem Rolling Stones van a tarsolyunkban, mert Kirschner Péter remek gitárjátékával felülírta ezt az esetleges hiányérzetet. Picit sem kell sajnálkoznunk, hogy nekünk itt a keleti végeken még a sztárjaink is mások, mert amíg azt érezhetjük, hogy egy koncert erejéig ott vagyunk valahol Földvár felé félúton, és még nem fakultak meg a Sárga rózsa színei, addig mindig egymás mellé sodor mindenkit az az egyszerű gondolat, hogy magyarok között európainak érezhetjük magunkat. Bródy koncerten jártam, és nagyszerű volt. /Cs. Nagy László/
***
Hallgattam Őket a rádióban. Aztán nem... nem szerepelhettek a közrádióban, TV-ben, ORI koncerten. Mivel ifjoncként nem mehettem Pestre - ha a hegy nem megy Mohamedhez- a vidék legjobb zenekaraként (Illés) - találkoztam velük egy vidéki kisvárosban. És még alig voltam 14. Érdekes koncert volt, egy sor rendőr, egy sor néző, egy sor munkásőr... és így tovább. A páros sorok kifizették a páratlanok jegyét is??
Aztán megszűnt az Illés, hisz a csapat egyes tagjai - pontosabban Illés - nem bírta a külső és belső nyomást. Tini „balhés" volt - nem tartotta a száját, de szövegei beették magukat szívembe, agyamba. Talán még túl fiatal voltam, talán még több volt bennem az érzés, mint az értelem. De hát mit ér az érzés nélküli tudás? Örök értékű dalok, egy magyar műhely, több magyar dalnok, cenzúrázva, de az intellektus áttört a korlátokon. Mint ma. Ők ugyanazok?
Sokan kaptunk Tinitől irányt, de hogy Cseh Tamással szembe menjek, a „rohadt énekes" elmondta velünk, (helyettünk?!) magyarul.
Ám most ne a múltnak gondolkodjak, de az István, a király megint csak oda@ott a rendszernek. Halljátok mostanában? Most, amikor magyarabbak vagyunk a magyarnál? Elmondjam még egyszer?!
Répcelak. A bányászváros, ami felépült egy árvízből. Csodaszép főteret álmodott magának, és azon kevesek közé tartozik, akik felvállaltak ma a magyar hazában egy Bródy koncertet. Köszönöm nekik. Mint a Klubrádiónak, Szombathelynek, Büknek a mai Magyarországon.
Répcelakon sokan újra végigéltük vegyes történelmünket. De voltak sokan fiatalok, amit egy hozzám hasonló rezignált nyugger végtelen örömmel konstatált, hiszen Ők is fújták a régi és új dalokat.
Most (is) jó volt. Nagyon! Ahogy régen sem, most sem csalódunk a dalnokban, intellektusában, igazságérzetében, bölcsességében.
Mondd tovább, Énekes!
/Kálmán József/
A hírhez tartozó képgaléria
Programkereső
Galéria ajánló
Szavazás
Ön mit szeret legjobban a szombathelyi nyárban?
42% - A Savaria Karnevált.
7% - A rengeteg fagyizási lehetőséget.
8% - A sok gondozott parkot.
14% - A nyugalmat, amit a város atmoszférája áraszt.
20% - Csak az számít, hogy igazán meleg legyen.
Összesen 1946 szavazat
Új hozzászólás