A nyitókoncerten Bach 3. brandenburgi versenye és d-moll zongoraversenye, valamint Bartók Román népi táncok és Divertimento című darabjai kerültek műsorra.

A koncert beharangozó anyagában az szerepelt, hogy ezek a művek időben távoli keletkezésűek, de mégis összeillőek. Ez a kijelentés felkeltette érdeklődésünket, és a koncert alatt próbáltuk megfejteni a titkot, hogy vajon mi az, ami ezeket a műveket összekapcsolja, mi az a motívum, zenei megoldás, ami miatt ezek a darabok kerültek kiválasztásra.

S persze a koncert végén vannak gondolataink, következtetéseink, amelyeket megosztunk a cikk összegzésében, mégis meg kell állapítanunk, hogy a zene és az általa generált érzések szavakkal alig kifejezhetőek. Impulzusokban, hatásokban bővelkedett a hangverseny egyrészt a zenei, másrészt a verbális oldalról.

A Szamosi Szabolcs, a Filharmónia Magyarország Nonprofit Kft. ügyvezetője megnyitó beszédében például Bartók világába vezette a hallgatóságot. Azt kérdezte a Díszterem közönségétől, hogy mi történt 1905-ben. Persze ebben az évben sok történelmi esemény zajlott, de kiemelte, hogy Bartók Béla egy rokonlátogatása alkalmával ekkor találkozott először az élő, énekelt népdallal. Az ügyvezető olyan hitelesen mesélte el a történetet, hogy szinte tapintható volt az érintettségünk, valamennyien ott ültünk az asztal körül valahol Erdélyben, és kanalaztuk a forró, aranysárga színű húslevest, hallottuk amint felcsendül a cselédlány hangja, aki éppen egy dalt kezdett énekelni a konyhában. S ez volt az a momentum, amely Bartókot a népzene irányába fordította. Ez a hatás napjainkig érződik, hiszen Bartók és Kodály, valamint követőik a mai napig találnak új, népi motívumokat az ország vidékeit járva. Szamosi Szabolcs a hallgatóság figyelmébe ajánlotta a fesztivál „Kirándulás Bartókkal a Kárpát-medencében" koncertjét, amelynek előadója Sebestyén Márta lesz.

Ezután felcsendült az első mű, Bach 3. brandenburgi versenye. A darabot a zeneszerző 1719 táján szerezte, amikor Bach Köthenben szolgált Leopold August anhalt-kötheni herceg zenekaránál, mint karmester. A herceg nagyon megbecsülte és igen magas fizetéssel honorálta munkáját. Köthenben szinte semmi más dolga nem volt Bachnak, mint vezetni a zenekart és komponálni. Korábban szinte csak templomi zenét írhatott, itt viszont - mivel világi szolgálatba lépett -, új műfajokban is kipróbálhatta magát. Itt született zenekari, kamara és billentyűs hangszerre írt műveinek jó része. Amikor Christian Ludwig brandenburgi őrgróf megrendelte Bachtól a brandenburgi versenyeket, valószínűleg már készen voltak, sőt minden bizonnyal a kötheni zenekar elő is adta őket. Bach gondosan lemásolta, sőt még szokatlanul aprólékos előadási jelekkel is ellátta a partitúrákat, majd illő szöveges ajánlással elküldte az őrgrófnak. A G-dúr brandenburgi versenyként is emlegetett darabot vonós kamarazenekarra írta a zeneszerző. Ehhez a műhöz Bach nem írt lassú tételt, a két gyors darabot két akkord rövid „pihenőjével" kapcsolta össze. Az első tétel egyszerűségében is megkapó dallam- és ritmusképlete a motivikus fejlesztés remekeként biztosítja a mű máig tartó népszerűségét. A 12/8-os metrumú zárótétel amellett, hogy tipikus koncertfinálé, nem nélkülöz bizonyos táncos jelleget sem.

Bach másodikként felcsendülő műve a d-moll zongoraverseny volt. Bach lipcsei tevékenységének huszonhét esztendejében külön fejezetet érdemel az 1729-1739 közötti időszak, amikor a zeneszerző egyházzenei és más hivatali teendői mellett az egyetemi diákságból alakított zenekar, a Collegium Musicum vezetését is magára vállalta. E pezsgő zenei légkör rendkívül erős inspiráló hatása valószínűleg nagymértékben hozzájárult akkori szerzeményei, köztük a zongoraversenyek megírásához. Utóbbiak megszületését azonban döntően befolyásolta, hogy e nyilvános hangversenyeken alkalma nyílott bemutatni két legidősebb fiának virtuóz zongoraművészi képességeit. A d-moll felépítésében, szerkezetében, a zenekari és szólórészek arányában jelentősen eltér Bach többi versenyművétől. A mű ugyanis a Vivaldi-féle elvet követi, rendkívül nagy teret szentel a szólistának, és igyekszik minél több lehetőséget adni a művész technikai tudásának kibontakoztatására.

Ez a megállapítás különösen igaz Kovács Gergely zongoraművészre, aki a karmesterrel, Hamar Zsolttal együttesen alkotta meg azt a harmóniát, csodálatos összhatást, amelyben jól megfért egymást mellett a zongora erőteljessége és a hegedűszóló visszafogottsága.

A szünet után Bartók Román néptáncok című darabjával folytatódott a koncert, amelyet a zeneszerző 1915-ben komponált, és a legismertebb művei közé tartozik. A mű számos formában és hangszerelésben létezik, érdekesség, hogy fennmaradt Bartók előadásának hangfelvétele is.

„Csak akinek módja volt az erdélyi falvak román népi táncait a helyszínen élvezni, az tudja igazán, mennyire a népi élet teljességét, gazdagságát idézi fel Bartók feldolgozása a hangversenyteremben" - írja Kroó György Bartók kalauz című művében, majd a következőképpen jellemzi a művet: "A nyitótétel egy bottánc, amelyet egy körtánc követ, a harmadik tánc elnevezése topogó, amely koreográfiájára utal. A negyedik tánc bucsami eredetű. Bartók ezt a csodálatosan szép andante témát egy cigány hegedűstől hallotta. A Finale táncokat a páros és páratlan ütemek váltása teszi a sorozat legérdekesebb részévé. A ciklust két gyors tánc, az ún. Maruntelul zárja, amely olyan táncdallam, amelynek szövege is volt, és az előadását énekelve, kiabálva ütemesen kísérik a nézők is ún. táncszavakkal."

A Román néptáncok után Bartók Divertimento-ja zárta a koncertet. A Divertimento volt a harmadik Bartók-mű, mely Paul Sacher (1906-1999) megrendelésére készült. Sacher, a Bázeli Kamarazenekar vezetője, egyike volt a 20. század legnagyobb zenei mecénásainak. A Zene húros hangszerekre, ütőkre és cselesztára, valamint a kétzongorás-ütős Szonáta sikere után Sacher vonószenekari művet kért Bartóktól. Lehetővé tette, hogy a zeneszerző hat hetet Saanenben, a svájci Alpokban töltsön. 1939 augusztusát írták; még béke volt, de már érezni lehetett a közeledő háború előszelét.

Bartók célja a Divertimentóban az volt, hogy a korábbi bázeli daraboknál könnyebben játszható művet írjon; a zenekari szólisták és a teljes együttes váltakozásának gondolata, mely a barokk concerto grossóból származott, szintén a kezdetektől jelen volt. A mű címe, mely olaszul "szórakozás"-t jelent, Mozartnak és korának volt alapvető fontosságú műfaja.

Mint ahogy Kroó György írta, a cím Bartóknál bizonyára a két Allegro tétel hangulatára utal, de jelképesen kifejezi a mű keletkezési idejének, a Saanen-i három és fél hétnek közjáték jellegét is az év és a korszak tragédiába hajló színjátékában. A lassú tétel ennek a tragédiának víziója, háborús látomás, rettentő előérzet.

Az első tétel kedélyes, de energikus témával indul, mely szinte teljes egészében egyetlen központi hang díszítéséből áll. A lírai dallamok azonban hamarosan - hogy ismét Kroót idézzük - "kemény, zord, megfellebbezhetetlen ritmusú fal"-ba ütköznek: a több oktávban egyidejűleg megszólaló erőteljes, ritmikus hangismétlések konfliktushelyzetet teremtenek, és a tétel nagy része a könnyed divertimento hang és annak harsány megszakításai közötti kontrasztra épül. A szonátaformájú tétel Tranquillo (nyugodt) codával zárul, mely idillikus hangon oldja fel az ellentétet. A korábbi témák egy része fordításban tér itt vissza. Bartók igen kedvelte ezt a technikát, melyben minden emelkedő hangközt ugyanakkora, de ereszkedő hangköz helyettesít, és viszont.

Az Adagióban ugyanez a harc ismétlődik meg, talán még kiélezettebb formában. Mint a Zene harmadik tételében, itt is a kanyargó, kromatikus dallamstílus a meghatározó, és itt is szomorú alaphangulatból halad a zenei folyamat a nagy drámai kitörés felé. Ez a kitörés, amely még erőteljesebb, mint a korábbi műben, egy mindössze kéthangos motívumon keresztül valósul meg, melyet először egy intenzív érzéseket kifejező magyaros dallam részeként hallunk. Az elégikus témákat ismételten ez a kéthangos motívum szakítja félbe, még a tétel végén is, ahol pedig már-már úgy tűnt, hogy a zene nyugvópontjára ér.

Az utolsó tételben Bartók végre "lazít": egész életművében alig találunk ennyire vidám, gondtalan zenét. A magyar népi táncok dallami és ritmusképletei barokk elemekkel (a szólisták és a teljes együttes váltakozásaival) keverednek. Különösen hatásos a pizzicato (pengetett) szakasz humora, röviddel a befejezés előtt. 

A beharangozóban felvetett kijelentésre, miszerint mi kapcsolja össze ezeket a zeneműveket, illetve, hogy miért pont ezek a darabok kerültek kiválasztásra, egyik válasz az lehet, hogy dallamvilágukban ezek a művek a táncok ritmusait idézik, barokk elemeket használva. De talán még ennél is fontosabb, hogy kiemelkednek mindkét zeneszerző életművéből. Úgy tűnik, mintha a zeneszerzők kísérleteztek volna, egy új hatás elérését tűzték ki célul. A művek kiállták az idő próbáját, napjainkban is népszerűek és kuriózumnak számítanak a szerzők életművében.

A koncert bemutatása nem lenne teljes a Nemzeti Filharmonikus Zenekar művészeiből alakult Grazioso Kamarazenekar méltatása nélkül. Kiváló zenészektől hallottunk zseniális muzsikát, amelyet a hallgatóság vastapssal jutalmazott.

A Nemzetközi Bartók Szeminárium és Fesztivál programja július 13-án,  szombaton 19 órakor Kőszegen, a Főtéren folytatódik. A műsoron „Reflections of Béla Bartók's Six Romanian Dances" című darabja szerepel.

A teljes fesztiválprogram itt olvasható:

Itt a Bartók Fesztivál részletes programja (júl. 12-21.)

2019.07.08. - 15:00 | vaskarika.hu

Helyszín: Vas megye

Dátum: 2019.07.12 - 21.

A Nemzetközi Bartók Szeminárium és Fesztivál már 35. alkalommal kerül megrendezésre, 2019. július 12. és 20. között. A fesztivál nagyszerű programokat kínál Szombathelyen és környékén. Találkozhatnak a Grazioso Kamarazenekarral, Hamar Zsolttal, a Savaria Szimfonikus Zenekarral, Sebestyén Mártával, a Párniczky Quartettel, Szamosi Szabolccsal. A Nemzetközi Bartók Szeminárium és Fesztivál szakmai programjai mellett számos esemény várja a közönséget, többek között lesz flashmob, filmvetítés, fúvószenekari térzene és éjszakai orgonakoncert.