Esti Kornél koncert a Nádasdy Történelmi Fesztiválon

Képgaléria megtekintése2019.07.14. - 17:00 | Misel

Esti Kornél koncert a Nádasdy Történelmi Fesztiválon

A minap arról beszélgettünk ismerőseimmel, hogy mennyi jó programnak ad helyet a sárvári vár, és most, a jó koncertek mellett még javában zajlik az évről-évre megrendezett Nádasdy Történelmi Fesztivál is. Lehet hát válogatni a nézni- és hallgatnivalók közül, habár az időjárás rendre megtréfálta az érdeklődőket meg-megeredő záporaival. Szombaton este egyik kedvenc bandám, az Esti Kornél koncertjén jártam.

Bár a zenekar 2006-ban alakult, mint gimnáziumi zenekar, a mára már férfivá érett srácok ugyanazzal a fiatalos hévvel robbantják fel a színpadot. Méltatlanul keveset játsszák őket a rádiók, főként, ha azt vesszük, mennyi silány, faktorokból és dalversenyekből kiesett, egynótás énekes van műsoron. Úgy érzem tehát, hogy szükség van a zenekar némi bemutatására, bár sokan azt mondhatnák, hogy utánanéz, akit érdekel.

Szóval: nevüket Kosztolányi hősétől kölcsönözték, akit éppen olvasniuk kellett a gimiben, ami talán valamiféle előérzet lehetett, mert dalaik remekül hozzák ezt a „karaktert", elégikusak, szomorkásak, útkeresők, tele érzelemmel. Most, ahogy gondolatban végigfutok az általuk megjelentetett öt lemez nótáin (Egytől egyig, Boldogság, te kurva, Ne félj, Éjszaka van, Eltűnt idő), azt hiszem, egy sincs, ami igazán vidám lenne, maximum cinikus, önirónikus. Szövegeik inkább személyes indíttatásúak, és rendkívül líraiak. Tagok: Bodor Áron ének, billentyű, Horváth Kristóf gitár, Lázás Ágoston dob, vokál, Lázár Domokos gitár, ének, Pályi Ádám basszusgitár, Veres Imre gitár.

Egészen szokatlan a három szólógitáros felállás, de meg is van az eredménye, mert nagyon erőteljes a hangzás. Bodor Áron pedig nemcsak gyönyörű énekhangjával varázsolja el az embert, de a billentyűkből is csodás dallamokat csal elő, Lázár Ágoston meg közben olyan ritmust diktál a dobokon, hogy majd kiugrik a hallgatóság szíve. Azt hiszem, a világ egy másik részén, angol nyelven szólva, már világsztárok lennének!

Pár éve annak, hogy felfedeztem magamnak a zenéjüket, de koncertjükön még nem jártam. Elég sokan összegyűltek a vár udvarán, és a végére meg is telt, pedig többször is könnyezni kezdtek az égiek. Kis nevetés fogadta, mikor bekonferálták a Rohadt eső című nótájukat. Semmi manír, meg a más zenekaroknál annyira irritáló „szevasz Sárvár", „lássam a kezeket" baromság, összekötő szöveg is csak annyi, amivel egyik dalról átléptek a másikba.

Kétségtelenül Áron a meghatározó figura, és nem csak azért, mert ő az énekes, hanem mert karizmatikus egyéniség, közvetlen, kedves. Nekem valamiért a Jethro Tull, Pink Floyd ugrott be, ahogy néztem, hallgattam őket, a szövegekről meg Pilinszky, de hát én nem értek a zenéhez, csak szeretem... Itt aztán abba is hagyom a beszámolómat, mert aki ott volt, az úgyis tudja, aki meg nem, annak hogyan is lehetne elmondani, mitől volt nagyon jó? Éppúgy nem lehet szavakba önteni az élményt, mintha azt próbálná elmagyarázni az ember, hogyan hat rá más művészet. Hogy Müller Péter Sziámi szavaival éljek: tapasztalat, tapasztalat! Velem volt egy barátom, aki most hallott róluk először, hogy aztán az este végén már majdnem, mint rajongó távozzon (ahogy a Müller Péter Sziámi AndFriendsről is - a Szerk. ).

Esti Kornél! Csapassátok továbbra is, a régi rajongók és új felfedezők örömére!

A hírhez tartozó képgaléria

Új hozzászólás

Korábbi hozzászólások

titus56 2019.07.15. - 09:33
Soha nem sodort magával még a világnagyságú zeneguruk tevékenysége sem, hogy olyan „rajongóvá” váljak, aki felébresztve is betéve fújja a dalszövegeket, favágás közben is képes sorolni a bandák tagjainak nevét, így abba a kategóriába tartozom, aki hallgatja, élvezi a zenét, és akinek szinte mindegy, kinek a hangja, gitárszólója, szövege repeszti szét a hangfalakat. Ebben a tekintetben egy „újszülöttnek” mindegy mi milyen régi, az újdonság erejével hat. Nos az Esti Kornél zenekar bizony hat, nem is akárhogyan. Kiveri a biztosítékot, és nem csak a hosszabbítóba ömlő fröccs miatt, hanem mert zenében, szövegben, hatásban egységes dübörgés rezegteti az ablaküveget. Halandó járókelő azt gondolná, Kosztolányi figurája valami fennkölt, irodalmi magaslatról csöpögteti a zenenovellákat, ezzel ellentétben összegyűrődik az ember zsebében a papírzsebkendő, ahogy átdübörög a levegőn az orbitális, zenei hajtóanyagtól elszabadult ZÚZÁS. Eszméletlen! Helyén van minden, aminek ott kell lenni: hangzás, összhatás, szöveg, énekhang, tömörség, show. Színvonalasan kemény csapat a javából. Kezdek valóban "rajongóvá" válni.