Ha patakpart, akkor elengedhetetlen, hogy ne térjünk be a Kaláka Versudvarba, ahol teljesen megtöltötte a helyszínt a Both Miklós-Babiczki Tibor páros előadása. Nehéz feladat állt Lackfi János előtt moderátorként, hogy kordában tartsa duójukat: néhány pillanat erejéig ez valósággal lehetetlennek bizonyult. Spontán humoros adok-kapok, vicces anekdotákkal szőtt, de szigorúan a költészet útján lépkedő másfél órás szórakozás részese lehetett az érdeklődő közönség. Mondhatni a babzsákunkban ragadtunk az említett helyszínen, mivel sejtettük, hogy a következő előadásra jóval idő előtt kell jó helyet, vagy egyáltalán helyet foglalnunk. Bereményi Géza ás Másik János Keresztben jégeső című felolvasással tarkított zenés estje az eddigi legnagyobb tömeget vonzotta az udvarba. Az előadás végén álló taps jutalmazta a szerzőpárost.

A szórakozás jegyében fél óra Lóci játszik pont elég volt, hogy megmutassuk egymásnak: mi jobban táncolunk bárkinél. Ezután felmásztunk a Panoráma színpadhoz Boban Markovic Orkestar koncertjére, akik egy hatalmas balkáni házibuli-hangulattal pörgették fel a vasárnap estét. A koncert különlegességeként Palya Bea több dalban is közreműködött a rezesbandával.

Hétfőn a megszokottnál korábban útra kelve a Tarisznya Evangélikus udvar kézműves foglalkozására látogattuk el, ahol szabadjára engedhettük képzeletünket, beizzíthattuk kreatív energiáinkat. Az újrahasznosítás jegyében régi, nem használt pólókból táskát, egyedileg festett bevásárlószatyrot, illetve ékszereket, képeket lehetett készíteni, kiegészítve kavicsfestéssel és nemezelt szappankészítéssel.

Kapolcsi első állomásunk ismét a Kaláka Versudvar volt, ahol Kemény Zsófi költő, slammer került Lackfi János irodalmi górcsőve alá, kiegészülve Molnár György duójának játékos, megmosolyogtató dalaival. Édesapjával, Kemény Istvánnal kapcsolatban szóba került, hogy mennyire jelent előnyt, „hátszelet" ismert író-költő gyermekének lenni, valamint hogyan formálódik esetében próza- és versíráshoz való viszony. Felmerült a korábbi napok másik meghívott vendége, Simon Márton neve, aki nemcsak inspirációt, majd gyümölcsöző szakmai kapcsolatot jelentett Zsófi számára, hanem akarva-akaratlanul is párhuzamot rajzol ki a két költő munkássága között. Alkotásai közül főként slam-szövegeket emelt ki, a közönség nagy örömére, akik a szellemes szójátékoktól és rímektől hangos kacagással, tapssal fejezték ki tetszésüket.  A megszokott öt szavas versimprovizáció után a „Kis kece lányom..." kezdetű népdal szövegét írták át: Zsófi reagálva az egyszer használatos műanyagokra, a bolygó állapotromlásának témájában írta át a népdalt, felvillantva az elpusztuló „gyilkos" bálnák képét.

A dörögdi Hangfoglaló udvarban ismét kiböktünk egy fiatal és egyre nagyobb népszerűségnek örvendő zenekart, a Meg Egy Cukorkát. A közönség kezdetben félve araszolt a színpad felé, majd a Cukorka és a tavaly Jöhet bármi címen megjelent lemezük legnépszerűbb dalára, Jöjjön (jöhet akármi) már a kordont súrolták a fiatal rajongólányok. A fellépés különlegességét adta, hogy a zenekar újdonsült tagja elsőként ült a dobok mögött és remekül megállta helyét debütáló fellépésén.

A Csaknekedkislány hangolása alatt csordogáló embertömeg láttán már előre megjósoltuk, hogy bizonyára sokkal többen szeretnének bejutni a banda koncertjére, mint amekkora az udvar befogadóképessége. A kezdésig fennálló időben átlestünk a Kocsor ház Világzenei színpadához, ahol a Bagossy Brothers Company megmutatta, milyen az, amikor egy kis udvar nem elég tágas egy ilyen népszerű mai bandának. A szinte átverekedhetetlen közönségerdőnek és a hely szűkében az utcára szorult embereknek ez mit sem számított, és nem vont le a szórakozás minőségéből. A sok jó ember kis helyen is elfér mondást bizonyítva Bagossyék rendesen megtáncoltatták és megénekeltették közönségüket. Kissé félve indultunk vissza a Katica udvarába, ahol már a kint ácsorgó CSNK rajongók elkeseredett hada fogadott. A biztonsági előírások szabályait betartva létszámstopot rendeltek el, ami a gyakorlatban egy cserebere rendszert alakított ki: a kapuban ácsorgó tömegből csak akkor mehetett be valaki, ha más úgy döntött, hogy kijön. Az akkor még soknak gondolt, kívül rekedt rajongótábort tetézte a tömött csigabusszal érkezők csoportja, így kis túlzással állíthatjuk, hogy szinte ugyanannyian szorultak kint, mint amennyien bejutottak. A „túlterhelést" nem csak az udvar, de a technika is megérezte, némi áramkimaradással megviccelve a szórakozni vágyókat.

B tervként Kapolcs felé vettük az irányt, ahol nagy dilemma előtt álltunk: Hiperkarma vagy Blahalouisiana? Gondoltunk egy nagyot és úgy döntöttünk, mindkettő. Futás a Panoráma színpadhoz, majd loholás a Pest-Buda udvarba. Összefoglalva, a koncertek mindegyike iránt óriási volt az érdeklődés, így örömmel konstatáltuk, hogy a Művészetek Völgye éjszakai életében továbbra is mit sem számít, hogy szombat vagy vasárnap este van.

Kapcsolódó írásunk:

Fogalommá vált Kapolcs - Vasárnapi fotóséta a folklórforgatagban

2019.07.23. - 01:00 | Kereszty Gábor

Tettünk egy fotósétát vasárnap délután a kapolcsi folklórforgatagban.