Keddi napunk első állomása nem csupán az előző napok szokásos menetrendje miatt vezetett a Kaláka Versudvarba, hanem mert évek óta kihagyhatatlan számunkra Varró Dani költő zenés versimprója. A műsor elnevezése ez esetben csalókának bizonyult, de ne szaladjunk egyből a végére! A nagy érdeklődésre való tekintettel időben érkeztünk az udvarba és a kert végében ágaskodva, kereső tekintettel igyekeztünk kiszúrni egy aránylag megfelelő ülőhelyet. Már a kezdés előtt teljesen megtelt a helyszín, így alig lehetett egy fenéknyi ülőhelyet is találni a színpad előtt, így maradt a fal melletti fűbe kuporodás. Nem véletlen az óriási érdeklődés, hiszen évről-évre jobbnál jobb verseket, történeteket oszt meg a közönséggel a költő. Aki egy vagy akár két évvel ezelőtt is részt vett a Lackfi János vezette beszélgetésen, annak már ismerősen csenghettek az idén megjelent A szomjas troll című könyvből olvasott részletek, és a könyv alakulásának története. A Kis viking kalendárium történetanyaga számos élményből formálódott, kezdve a családi finnországi nyaralásoktól, felesége skandináv metálzene imádatán át, egészen a gyermekei ihlette mesebeli főszereplőkig. Az anderseni meséket parodizáló kis hablegény, a kíváncsi óramanó vagy a jakkaszörpre vágyó kis szomjas troll történetét hallgatva mindenkinek ellágyult a szíve. Noha a kis lények olykor hebehurgyán és badarul viselkednek, mégis végtelenül szerethető, szimpatikus karakterek. Az alkotások makáma műfajban íródtak, amit a költő azzal indokolt, hogy prózai vonatkozásban a történetmesélésre helyezte a hangsúlyt, ugyanakkor forma szempontjából a vers közelebb áll szívéhez, így ennek az egyvelegéből születtek meg a kis verses mesék. Biztosra vesszük, hogy aki nyomon követi és szereti Varró Dani munkásságát, az nem is tudna másként elképzelni egy alkotást igazi „varródanis" kreatív, humoros rímfaragás, szójátékok, vicces fantázianevek nélkül.

Természetesen nem maradhatott ki idén sem a „konnektoros" vers mizériájának, ezzel kapcsolatban pedig az irodalomtankönyvekben megjelenő kortárs versek kritikájának problémaköre sem, illetve az érettségi tétellé alakult még(!) élő költő Facebookon keresztül segítséget kérő vagy éppen fenyegető üzenetekkel ostromló, érettségi előtt álló diákok megmosolyogtató levélváltása sem. Rákanyarodva az improvizációs játékra, a közönség olyan kemény fejtörést okozott a költőnek, hogy befagyott a tolla is. Lackfinak ismét szellemesen sikerült a Kierkegaard, szoftverfejlesztő, approximáció, Ford GT, csirkebőr szavakat egy egészé gyúrnia. A következő játékban szintén elkerülte az ihlet Danit, ahol a Misztrál együttes „Elment a két lány virágot szedni..." kezdetű népdalhoz kellett új szöveget írni. A Lackfi-féle átirat:

Elmentem tőled, elmentem képed, 
Többé nem látom számító géped, 
Elmentem képed, álltó nap nézlek, 
Ki is posztoltam, hogy szívből vérzek.

Sírtam egy számon a Spotify-on, 
Terád gondoltam, vétkemet bánom,
Nézem a képed, szeretlek téged,
Tíz SMS-ben: "Jöjj vissza kérlek!"

Miért vagy távol? Sim kártyám tárol
Miattad jöttem le az Instáról,
Jöjj vissza kérlek, ha szépen kéred,
A tinderről is majd lejövök érted.

A folytatásban fix programra igyekeztünk, útba ejtve a Muharay udvar kellemes muzsikaszóval és sváb ételekkel, finom borokkal invitáló néptáncos csoportját. Az előző esti Blahalouisiana koncerten a zenekar énekesnője, Schoblocher Barbi a közönség figyelmébe ajánlotta másnapi fellépésüket ugyancsak a Pest-Buda udvar színpadán. A Klasszik lasszó néven futó zenekar olyan ismert hazai zenészekből verbuválódott, mint a már említett énekesnő, kiegészülve a Blahás-srácokkal, Jancsó Gáborral és Pénzes Mátéval, továbbá az Ivan & The Parazolból ismert Vitáris Iván, az irodalmi vonalat képviselő Kemény Zsófi és Czinki Feri, illetve a dobok mögött Sárkány Berci. A vegyes összetételű csapat repertoárja széles skálán mozgott: hallhattunk megzenésített slam-szöveget, dialógust, dalcseréket Barbi és Iván között és felolvasást is. Muszáj volt lecsípnünk az fellépés végéből, hogy odaérjünk a Péterfy Bori & Love Band koncertjének legalább felére, majd az est leszálltával a Kőbánya udvar felé araszolva a Carbonfools zenekarral zártunk az éjszakát.

Tudatosan indultunk korán útnak szerdán, ugyanis az első naptól kezdve szemeztünk a dörögdi ArtPorta udvarával, ahol állandó programok keretében közös street art festés, újrahasznosított ékszerkészítés és fotográfiai workshop közül választhattak az udvarba látogatók. Az idilli óvodakertben a kreativitás mozgósításán túl kellemesen le lehet heverni egy babzsákra és Cseh Tamás archív felvételeket, koncertvideókat nézni, kavicsos-tobozos-köves pázsiton sétálni vagy csak egyszerűen kényelmesen üldögélni, beszélgetni az árnyékban.

A pihenés jegyében az antikváriumból szerzett kincsekkel egy árnyas kert végében ledőlni, olvasni, beszélgetni, feltöltődni: leginkább ez jelentette számunkra a délutáni tikkasztó hőség elleni ellenszert.

A forgatag sodrásában Odett koncertre keveredtünk, ami őszintén szólva nekünk kimondottan nem tetszett, a közönség is igen szellősen táncikált a Kőbánya Színpad előtt, így jobbnak találtuk idő előtt távozni.

Gondoltuk a hatodik napon (a hetedik te magad légy!) bemerészkedünk Hobo udvarába, ahol Hármasoltár című előadásával tisztelgett a József Attila, Viszockij és Morrison munkásság előtt, kiemelten a szabadság tematikája köré szervezett versekkel, dalokkal. Óvatosan meghúzódva a háttérben - esetében azonban azt kell mondanunk, sajnos - ismét lecsíptünk az előadás végéből, hogy biztos helyünk legyen az est fő fellépője, a Ricsárdgír koncertjén. Gyakorlott „Völgyeseknek" nem kell bemutatni a zenekart, nem is szeretnénk, amúgy is sokat írtunk már róluk és érthetetlen módon csupa jót, szóval nem is pazarolnánk rájuk felesleges sorokat, olvassátok el, amit tavaly és tavalyelőtt írtunk róluk. Ami az idei koncert sajátosságai voltak vagy konklúzióként leszűrtünk:

- Flóra szolid öltözéke
- minek füstgépre költeni, mikor a pogó következtében olyan porfelhő alakul ki, hogy a fröccsömig nem látok ivás közben két dal között
- Papp Éva van, Deák Edina nincs (repülő-repülő-repülőgép)
- Szintis Laci továbbra is van, viszont Kád nincs (utólag megtudtuk, kihúzták a setlistről, feketepont!)
- új hegedűs csaj van, így nem csak playbackről megy a Mindenki boldog című kultikus 'gír dal
- azért végül mégis benyomták felvételről
- furcsa, hogy a zenekarnak van normális(?) menedzsere, aki el tudja mutogatni Mártondaninak, hogy még mennyi idejük van a koncert végéig
- nem is igazi Völgyes fellépés, ahol nem a mentő villogása zárja a koncertjüket

Külön sorokat szentelnénk azoknak a bátor és kitartó kordonon csüngő, pogóban harcoló fiataloknak, akik bírták a kiképzést. A legnagyobb pacsi pedig azoknak, akik lapot húztak tizenkilencre és fittyet hányva a programütközésre, Kapolcson fél órát pogóztak Elefánt koncerten, majd ezt folytatták a dörögdi Ricsárdgíren, hogy onnan visszasietve Vad Fruttikkal egészítsék ki a triót.

Az estét ismét a Kocsor ház-Klinika udvar útvonalán zártuk, ami programkínálatát tekintve elég erős kontrasztot adott. Előbbinél a ghánai-magyar zenei együttműködésből alakult RedRed formáció kellemes dallamaira, utóbbinál pedig Fifi Goldstein b2b Rondom dörti technojával csaphattuk szét az éjszakát.