Szombati útnak indulásunk előtt alaposan átböngészve az időjárás előrejelzéseket, biztosnak találtuk zsákunkba rejteni az esőkabátot/esernyőt. Első utunk ismét a Kaláka Versudvarba vezetett, ahol Tóth Krisztina író-költő és a Hungarikum együttes volt a versimpró vendége. Idén megjelent új könyvének (Fehér farkas) apropója kapcsán faggatta Lakcfi János a költőnőt. A beszélgetés velejét főként -korábbi köteteire is reflektálva - az a konklúzió adta, miszerint nem túl vidám ezen írások hangulata. Gondoljunk akárcsak a Pixel vagy az Akvárium című kiadványokra, melyek egyfajta nyomasztó, szűk világot rajzolnak meg, ahol valós emberi sorsok elevenednek meg, melyek fekete humorral és keserűséggel fűszerezettek.

Új kötetének is alaphangja ez a világ, melyben megjelenik az alárendeltség, kirekesztés, elidegenedés. Az írónő kifejtette, hogy ezzel ma is élő, valós problémákra kívánt rávilágítani: az emberi természet és a kapcsolatok rossz irányba változását hivatott bemutatni. A beszélgetés folytatásában a Denevér címet viselő, frissen megjelent színdarabról esett szó, mely bemutatja, hogyan válik az eltűnt gumijáték keresésének kálváriája egy abszurd történetté. Denevér Dani felkutatásának drámája a mai Magyarországot mutatja be az írónőre jellemző módon: sok humorral és még több keserűséggel.

Az előadás közepén érkezett a vészjósló hír: Zala megye irányából érkezik a félelmetes vihar. Dacolva az égiekkel még belefért a műsoridőbe a közönség által bedobált szavakkal való versjáték, majd a Hungarikum együttes „Ejj, a titkos szerelem titkosan kezdődik..." című népdalt kínálta fel a költőpárosnak, hogy új szöveget írjanak rá.

Tóth Krisztina átirata:

Ejj, ma megyek Kapolcsról,
Megyek az oszkárral.
Tudom megvár a sofőr,
Várni majd nem átall.

Jobb is hogyha elmegyek,
Mert itt jégeső jön,
Koppan majd a fejeken,
Versre vágyó főkön.

De én már úton leszek,
Véget ért a hakni,
Utánam a köpönyeg,
Ázzon majd a Lackfi.

A radarkép folyamatos böngészése és az esőkabátok, esernyők felkészült hada sem tántoríthatta el a rohamosan közeledő sötét felhőket, mégis reménykedtünk, hogy legalább valamennyit sikerül elcsípnünk a Konyha zenekar koncertjéből. Nem ismeretlen terep a banda számára a Hangfoglaló udvara, amit a tavalyi maradandó pozitív élmény miatt idén is bekarikáztunk magunknak a műsorfüzetben. Nagy bánatunkra az időjárás derékba törte a koncertet, néhány szám után a sátor menedéke sem óvta meg a színpadot, így végleg pont került a folytatásban reménykedő dilemma végére. A büfésátor menedéke alá behúzódó maroknyi ember bizonyította, hogy sok jó Konyha-rajongó kis helyen is elfér, sőt, össze is kovácsolódik egy közös pálinka mellett, szigorúan a zord időjárásra való tekintettel. Kisvártatva egy hangszóró is előkerült a pult alól, így B tervnek nem is volt utolsó a spontán kialakult „büfé-buli".

Az eső csillapodásával átszivárogtunk Kapolcsra, ahol az ázott színpadoknál kongó üresség és mocsártenger látványa fogadott, így nem adtunk sok esélyt annak, hogy az éjszaka folyamán érdemben történni fog valami. Megcáfolva kijelentésünket jelentős késéssel a húrok közé csapott a Kiscsillag, majd közben újra rázendített az eső is. Az idei Művészetek Völgye egyik kiemelkedő eseményeként beharangozott Szabó Balázs Bandájának fellépése két okból is különleges alkalomnak ígérkezett: a zenekar 10. születésnapját ünnepeli, melynek apropójából közös műsort állítottak össze a Modern Art Orchestrával. Helyénvalóbb lenne azt mondani, hogy „ünnepelte volna", de a Bájoló című megzenésített Radnóti-vers egyedüli eljátszása valamelyest mégis ünnepivé emelte a hangulatot, még ha utána egyedül is árválkodott az otthagyott érzés az üres színpadi székeken és állványokon, csalódottan tovább hallgatva az eső kopogását.

Félretéve a programtáblázatot a fülünk után mentünk: a Kőbánya udvar megtörte a csendet és végül a Magashegyi Underground is színpadra léphetett, számunkra azonban jobb opciónak bizonyult a Momentán udvarban fellépő Kaukázus zenekar. A Kardos-Horváth Janó által vezetett banda koncertje garancia volt egy esőben táncoló, felejthetetlen éjszakának, melynek végén a színpadra tódult lányok a zenekarral együtt idézhették meg újra Szalai Évát.

A zárónap programkínálatában is bőven volt miből szemezgetni. A Momentán udvar Mácsai Pál és Lukács Miklós Az élet értelme -Egy percesek száz percben című Örkény-előadásával zárta kapuit. A Harcsa Veronika udvarban még utoljára el lehetett csípni néhány kellemes gitárhangot Snétberger Ferencéktől, a Pest-Buda udvaron az elektronikus lüktetésű InFusion Trió, majd a Bin Jip lépett színpadra, Panoráma Színpadon a Budapest Bár, végül a világhírű brit Kosheen együttes énekese és dalszerzője, Sian Evans energiabombája robbantotta fel utoljára a kapolcsi dombtetőt.