Az jár a fejemben, amikor olvasom, hogy naponta hány milliárd tonna jég olvad el Grönlandon, hogy ez a megbolondult időjárás az emberi tevékenység egyenes következménye-e, vagy csillagászati, geológiai folyamatokra vezethető vissza mindez, amit az ember csak kis mértékben képes befolyásolni? Nem tudom, mi az igazság, miért nem lehet objektíven vizsgálni a kérdést? Az meg végképp összezavar, hogy a földi klíma ciklikus hatásokat mutat. A sarkvidéki jégmintákból ismerünk 10-12 ezer éves, illetve félezer éves lehűlési, majd felmelegedési időszakokat is. Ez már az emberi történelem időszakához mérhető.

Például éppen a magyar honfoglalás tájékán, a jégkorszak elmúltával meleg időszak uralkodott a Földön, amelynek következtében Skandináviában népességrobbanás történt, ezért a vikingek sokfelé kirajzottak életteret keresve. A Volgán lehajózva megalapították az első orosz államot, a Kijevi Ruszt (mi varégoknak neveztük őket). Meghódították a mai Normandiát, Angliát, Szicíliát és elhajóztak észak-nyugatnak. Előbb Izlandot (Jégföld) fedezték fel és hoztak létre telepet, majd Grönlandot (Zöldföld), végül az amerikai Labrador-félszigeten Vinlandot (Szőlőfölde). Ezeken a területeken akkor erdők és legelők voltak, beszédes nevük is mutatja. A vikingek az innen származó fókabőrrel, jegesmedve bundával, rozmáragyarral, bálnazsírral kereskedtek Európában, tehát ezek az állatok nem haltak ki a felmelegedés miatt. Viszont a vikingek - megtartva szokásaikat - magukkal hozták háziállataikat, amelyek túllegelték a sérülékeny gyepterületeket, az erdőket tüzelőnek és hajódeszkának kivágták, így a XIV-XV. századra a beköszöntő un. "kis-jégkorszakkal" együtt felszámolódtak telepeik. Csak Izlandon maradtak egy kevesen, utódaik gőzerővel fásítanak. Közben az őket folyamatosan támadó eszkimók, inuitok halat és más tengeri állatokat ettek (a vikingek nem), fókazsírral fűtöttek és világítottak, azaz alkalmazkodtak. Talán ez jó történelmi példa arra, hogy a természet és az ember együttesen képes megváltoztatni a létfeltételeket. Hogy ma melyik az erősebb, a meghatározóbb, arra a kérdésre kellene végre a válasz.

Elég tragikus, hogy mára a környezetvédelem politikai fegyver és kategória lett, hogy erre már pártokat alapítanak (amelyek sokszor csak álcák). Az én nagyszüleim az Őrségben birtokos parasztemberek voltak, ott gazdálkodtak, összhangban a természettel. Nem voltak bigottan vallásosak, de tisztelték Istent. Nagyanyám vasárnap templomba ment (velünk gyerekekkel együtt, mivel fél gyerekkorunkat ott töltöttük), nagyapám minden út menti feszület előtt "dícsértesséket" mondott és megemelte a kalapját (mert Ő még nem micisapkát, hanem kalapot hordott és csizmát, lajbit és világos inget). Az erdejében szálaló művelést folytatott és nem irtásost, sok állata volt, de egyet sem bántott, hanem szerette őket a tejüket nem kellett pasztörizálni, csak időnként bevizsgálta az állatorvos, a trágyájukat kihordta a földre, permetezőgépe nem is volt, ahogy szemét sem termelődött a gazdaságban, a ház körül. Szemétszállítás sem létezett, mindent felhasználtak. Semmi nem volt műanyagból - fémből, fából, papírból készült minden. A csodás friss, hideg vizet a kútból húzták, nem volt benne vegyszer, gyógyszermaradék, mikró műanyagszemcse. GMO-s növény nem létezett, az ősi szőlő -és gyümölcsfajtákat nem kellett permetezni, az eltett szörpben, befőttben, savanyúságban, stb. nem volt tartósítószer (max. egy csipet szalicil), mégsem romlottak meg.

És mindebben nem volt semmi politikai mozgalomnak része, egyszerűen csak tudták, hogy mindez Isten és az anyatermészet adománya, amire vigyázni kell, mert abból élünk...