Érdeklődés hiányában sem marad el – Extreme Rock Esélykiegyenlítő

Képgaléria megtekintése2009.12.17. - 04:00 | mirzatripsa

Szombat este, a SIC adott otthont, a szélsőségeket nem mellőző metal zenei estnek. A Karst zenekarnak köszönhetően sikerült a dark, black metal vasi éllovasait egy terembe zárni, és persze az indítványozó Karst zenekarnak is jutott a tapsból. Nem vártunk nagy érdeklődést, hisz ugyanezen az estén a Halor, Deák Bill tették tiszteletüket a moziban, illetve a Végállóban, és még a Depeche Mode is hallatta magát, ha közvetve is. Így indultunk neki az estének, és a közönség nem múlta alul a várakozásokat. Bár lehet, már mi tettük túl alacsonyra a mércét.

Nincs kis szerep, csak kis színész

A black metal este jegyében, a vasi Frozen Night nyitotta a fellépők sorát. Beállásuk alatt a legnagyobb gegek röpködtek Marci, a hangosító szájából, aki hanyag eleganciával navigálta a zenészeket, és buzdította őket egy sikeres fellépés érdekében. Míg mi az itt elhangzott poénoktól fetrengtünk, és követeltünk volna Marcinak egy önálló estet, ahol nincs koncert, csak beállás, addig a zenészek megpróbálták elviselni az olykor sértőnek tűnő, ám mindenképpen hasznos megjegyzések tömkelegét. Aztán a zenekar nagy örömére végre az övüké lett a főszerep, felcsendült szokásos templomi orgona-hangzású, billentyűs szekció. Nem volt túl lelkesítő a megjelent hallgatóság létszáma, a helyszínen levők többsége a baráti társaságokból került ki, vagy éppen a további fellépőkből álltak. Ez érződött is a zenekar hozzáállásán, flegmatikusan játszották el a dalokat, éreztetve azt, hogy ők azért már léptek fel ennél grandiózusabb közönség előtt is, de meg kell jegyeznünk a jól ismert közhelyt: nincs kis szerep, csak kis színész. Dalaik így is azért otthonra találtak a hallgatóság füleiben, nem csak a black metal rajongók köreiben. Zenéjük dallamosságának köszönhetően látványosan olyanok is megtalálták a kedvükre való akkordokat, akik nem ezt a stílust képviselik. Ronny családias hangulatban énekelte barátnőjének a dalokat, míg Yvette ráérős pillanataiban diskurált a közönség tagjaival. Egyértelmű, hogy nem volt egy nagy volumenű fellépés, és nem a zenei színvonalra gondolunk, de ezt a hozzáállást nem érdemlik meg azok, akik nem a barátaikként mentek oda, hanem egy jó koncertet akartak hallani.

A meghatározhatatlant muszáj meghatározni

Öltönyben és nyakkendőben lépett színpadra a Karst zenekar, akik több tag-és névváltáson mentek keresztül, míg eljutottak jelenlegi formációjukhoz.
A miskolci, pontosabban hernádkaki zenekar mindenáron megfelelve skatulyázási vágyunknak, extreme rock-nak titulálják zenéjüket. Kihangsúlyoznánk, nem extreme metal-nak. Valójában megint oda kell kilyukadnunk, hogy ami nem fehér vagy fekete, nem tudjuk behatárolni, akkor arra ki kell találni egy meghatározást, ami meghatározza a meghatározhatatlant. Zenéjükben nagyon is nyomot hagytak a zeneiskolában eltöltött évek, annak ellenére, hogy nem sokáig bírták cérnával és elhagyták az iskola padjait. Hozzá kell tegyük, nem ők lennének az első zenészek, akik a szolfézs órákat a hátuk mögött hagyva, nagy sikerekre tesznek szert. A koncert alatt, annyi stílus keveredését hallhattuk, nem győztünk csemegézni. Nem black-metalt játszanak, mert tele vannak fantáziával mind a gitár-, mind a bőgőtémák. Funky-s megoldások voltak ezek, de mégis megmaradt metalnak a muzsikájuk, csak tele sok-sok érdekességgel. Nem egyszerű kvintekkel oldják meg a zúzást, a basszer folyamatosan kalandozik a gitár mellett, néha már kanapézenébe csapott át az egész,- Jajj! Csak a kényelmes fotelt ne!- jutott idő egy kis chill out-ra. Katatón szövegelés a mikrofonba, szemmel láthatólag a közönségből ez nagy elismerést váltott ki. Dalszövegeikben, egyszerű hétköznapi eseményeket mesélnek el, ám olyan formában teszik ezt, hogy kétértelmű, groteszk képeket szülnek. Aztán visszatértek a jól megszokott duplázós zúzáshoz, és mielőtt még unalmassá vált volna, átváltottak egy jazz-es témára, és hallhattunk egy lágy, simogató dobszólót. Egy-két telefoncsörgés kellene még a háttérbe, dorombbal, vagy autónk ablaktörlőjének a hangja, ahogy a havat húzza a szélvédőn, és egy jó kis kísérleti zenét kapnánk ajándékba.

Felszabadultnak érezhettük magunkat, mert ha csak egy koncert erejéig is, de tartoztunk valahova

Mordie-ék megint ellátogattak városunkba, bár sokat nem kellett utazniuk a kőszegi metal bandának. A legnagyobb lelkesedést sikerült kiváltaniuk a közönségből, együtt énekelték a dalokat. Ez a Mordie egy sokkal színvonalasabb fellépést nyújtott, mint a korábbi Metal Tribute Night-on. Zenei hovatartozásukat és tevékenykedésüket talán nem kell már senkinek sem bemutatnunk. Fontosabb arról beszélnünk, hogy egyértelműen élvezik azt, amit csinálnak, és egyszerűen csak jó volt velük egy légtérben lenni. Nincs annál jobb érzés, amikor a zenészek rámosolyognak a hallgatóságra és ők vissza rájuk. Felszabadultnak érezhettük magunkat, mert ha csak egy koncert erejéig is, de tartozhattunk valahova.

Az est végére jutott egy kakukktojás, a Code:008 személyében. Éjjel egy óra tájékára már szinte teljesen kiürült a színházterem, mindenki megitta a magáét, és igen kevesen vehettek így részt, a System of a Down-t, Sepultura-t idéző koncerten. Aki nem volt ott az bánhatja, megkaptuk a végtelenül hosszan nyúló gitárriffek kaliforniai megfelelőjét, és megint otthon érezhettük magunkat egy olyan helyen, ahol a gitáros a közönség sorai közt tépi a húrokat.