„Fishing in the danceclub”- Kiscsillag lemezbemutató koncert a moziban
Képgaléria megtekintése2009.12.21. - 01:00 | dancspista - Fotók: Cseh Gábor
Az áldatlan időjárás ellenére a szombat este folyamán is felragyoghatott a Kiscsillag, igaz csak ipari áramú lámpák segítségével. A hazai alternatív zenei színtér ablakmosói ismételten lesuvikszolták rólunk az arcoskodást és húzták le csípőből a klotyóba. A hangosítással sem volt bajunk, nem sípolt a fülünk, kivittük a szemetet, ettünk tarhonyát és kifújtuk az orrunkat.
HIRDETÉS
Annak az esélye, hogy a szombati koncerten 20 dioptriás szemüveggel nézve is csak félház lesz, annyi volt, mint a Vas megyei bajnokság 5. helyezettjének sikere az Arsenal otthonában. Főleg, ha azok lengőtekések. Nos, ebben az esetben igencsak termetes. Az utóbbi időszak tapasztalatait alapul véve, ezen nem is kell csodálkozni. Az emberek mindenhová el szeretnének jutni, de a jelenlegi helyzetben csak az igazán nagy durranásokra fognak jegyet váltani. És most nem egy tűzijátékgyár leégésre gondolunk. Elsősorban. Az viszont elgondolkodtató két rövidital között, hogy miért is az 1700 forintos belépőjegy. Félreértés ne essék, nem akarunk senkit sem cseszemesekkel zargatni, de mintha ebben a gazdasági világválságosdi társasjátékban mindig csak a fellépők pörgetnek hatost, a nézők pedig többnyire sokszor kimaradnak a dobásból. De tudjuk, olyan ez a világ, amilyen. Mindezek ellenére, nem lehetett panaszunk a szervezésre (illetve lehetett, de ez más tészta... a Szerk.) és magukra a fellépőkre sem.
A Trojka Kalandról újat nem lehet elmondani, a Soundclash fesztivál óta nem mostak fogtak, zeneileg. Ők az a fajta zenekar, akik sohasem fognak szerepelni egy vízkőoldó reklámban, soha nem fogják énekelni, hogy kenj a pofádra pillanatragasztót, különben benne marad a fogad az almában, ami még nem trendi. Ha azonban a perem alatt és fogatlanul is jól akarjuk magunkat érezni, csak el kell menjünk egy koncertjükre, ahol biztos nem fogják a fülünkbe üvölteni azt, hogy fűzfa. Egyszerűen csak játszanak, de ezt oly módon teszik, hogy a maguknak zenélés öröme hatványozottan kihat a közönségre, aminek eredményeként ők még jobbak lesznek. További koncertbeszámolók itt.
A szombathelyi Indián a Dzsónsz tevékenysége után egy rövid TSZ következett (az előző érában is „csak" 5 percnél tartott tovább, persze csak akkor, ha ijesztőek vagyunk matematikából, és nem tévesztünk össze 5 percet 55 évvel. - a szerk.) Ebben a röpke időszakban kollégánkkal a radiátor tüze mellett, egy(?) pohár forralt sörrel a szánkban megterveztük a szentesténket. Mindketten arra az álláspontra jutottunk, hogy az idei karácsony egy kicsit más lesz, mint amilyen eddig volt. Mindenkit figyelmeztetünk, hogy a most következő ötletet kaszkadőrök fogják megvalósítani, otthon senki se próbálja ki őket, még hegesztőmaszkban sem. Úgy döntöttünk, hogy az ünnepi estét a Lófejben fogjuk eltölteni, a sok angyalkaformát felvett ember társaságában. Amiből aztán kikerekedett egy rádiós tehetségkutató verseny ötlete, olyan versenyszámokkal, mint az elalvás élő adásban, pantomim produkció élő adásban, és borotválkozás gáztűzhellyel, felvételről. Minden produkciót szeretettel fogadunk.
Minden kétséget kizáróan a Kiscsillag is figyelemmel kísérte az eszmefuttatásunkat, hiszen abban a pillanatban, hogy kifejtettük mondanivalónkat, egymásnak - másnak sajnos nem tudtuk, mert valamiért senki nem volt a közelünkben - már fel is tündöklött a színpadra a Nap legfiatalabb unokatestvére, aminek minden tagján volt egy-egy karácsonyi dísz. Leskovics Gábor Lecsónak pedig az ünnep dísze és fénye a fején csillant meg, bár tegnap este egyetlenegy „háromkirályokat" sem láttunk a sörpultnál iszogatva azon duzzogni, hogy már megint félrenézték a betlehemi csillagot. Emellett nem csodálkoznánk, ha minden punk kisgyerek tarajt kérne a Jézuskától karácsonyra, és nem marógép-betétes bakancsot. Az egyik legviccesebb szövegű dalukkal, a Jávor Pál névre keresztelt melódiával csaptak bele a lecsóba. Itt szögezzük le, hogy nem volt nézeteltérés a zenészek között.
Természetesen elhangzottak olyan klasszikusok is, mint a Varázsfuvola, vagy az Aida, de nem maradtunk le a Fekete mosóról, a Fishing On Orfűről, vagy az Állnak a férfiakról sem. Vitathatatlan, hogy a zenekar szövegei ordítanak a szellemességtől, kegyetlen társadalom-és önkritika tör elő belőlük, mindemellett van egy magyaros bája, vagyis képes úgy nevettetni, hogy tudjuk, ez lehetne véresen komoly is. Na ehhez kell tehetség, nem a tökvakaráshoz a tüdőszűrön.
A teljesség igénye nélkül az est folyamán még ezek a dalok hangzottak el: Pénz miatt, Kockacukor, Ha én lennék a szerelmed, Menetszél, Mol-kútnál, Van-e szándék. Igaz, hogy a zeneszámok közötti átvezetést a hátrébbállók nem hallották teljesen, tehát mi is valahol a mozi sejhajánál ácsorogtunk, de például azt hallottuk, ahogy Lovasi mondja Lecsónak, kezdjük el az xy számot, de amikor az első gitár-riff megszólalt, Lovasi leállította az egészet, mondván ez nem az. Persze, hogy nem, konstatáltuk cinkos mosollyal az arcunkon, mert ez a Bartók Béla remix volt. A koncert végén Lecsó még belemondta a mikrofonba, hogy Boldog Karácsonyt, mert egy klasszikust idézve, az ő hangja mélyebb volt. Illetve az elmaradhatatlan, 'a Piramis együttest hallottátok' elköszönést is elhintette, mi pedig azon morfondíroztunk, hogy ez nem lehet, mert a piramis 120 fokosan dől befelé, a csillag meg világít a sötétben. A toalettben a hely szelleme ismét nem hagyott cserben minket, hiszen a fülünk elmondása alapján a könnyűbombázó részlegben folytatódott a Kiscsillag koncert.
Azt nem mondjuk, hogy életünk legjobb koncertjén vagyunk túl, de ez még mindig jobb móka, mint Grönlandon karalábét ültetni.
A hírhez tartozó képgaléria
Programkereső
Galéria ajánló
Szavazás
Ön mit szeret legjobban a szombathelyi nyárban?
42% - A Savaria Karnevált.
7% - A rengeteg fagyizási lehetőséget.
8% - A sok gondozott parkot.
14% - A nyugalmat, amit a város atmoszférája áraszt.
20% - Csak az számít, hogy igazán meleg legyen.
Összesen 1907 szavazat
Új hozzászólás