A Savaria Szimfonikus Zenekar évadnyitó hangversenye Kovács Jánossal
Képgaléria megtekintése2019.09.28. - 00:30 | Büki László 'Harlequin'
Szeptember 26-27-én ugyanazzal a műsorral nyitotta meg két bérletsorozatát - Harmónia és Szimfónia bérletek - a Savaria Szimfonikus Zenekar. Schubert, Mozart és Brahms egy-egy műve szerepelt az évadnyitó hangversenyeken, Kovács János vezényletével.
HIRDETÉS
A Harmónia bérlet nyitóhangversenye előtt Kiss Barna igazgató elismerést adott át Szabó Levente kürtösnek, aki idén az év zenekari művésze lett. A rangos elismerést minden évad végén titkos szavazással döntik el a zenekari tagok.
Az est karmestere ezúttal Kovács János, Kossuth- és Liszt Ferenc-díjas karmester, a Magyar Állami Operaház főigazgatója volt.
A műsorban elhangzott:
Schubert: Rosamunde - 3 részlet az azonos című színdarab kísérőzenéjéből
Bár Schubert (1797-1828) az opera területén kevésbé volt sikeres, a színpadi művekhez írott kísérőzenéi értékeit a kritikusok elismerték. Ezek közül napjainkban legtöbbször a Rosamunde, Ciprus királynője című Helmina von Chézy-színműhöz írott kísérőzene szerepel a koncerttermek programkínálatában, ennek három tételét hallhatjuk a mai este első műsorszámaként.
Mozart: Esz-dúr szimfónia KV. 543.
Az 1788-ban keletkezett, de a zeneszerző életében bemutatásra nem került alkotás Wolfgang Amadeus Mozart (1756-1791) utolsó három szimfóniája közül való. Az utolsó évek keserűsége ellenére életörömmel, derűvel van tele. Érdekesség, hogy Mozart ebben a művében klarinétokat használ oboák helyett. A lassú, ünnepélyes bevezető erejével, skálameneteivel szinte démoni hatású. A szonátaszerkezetű I. tételben a hangszercsoportok mesteri kezelésével köszön vissza a példaképtől, Johann Christian Bachtól elsajátított "éneklő allegro" stílus, és jellemző a bevezetőből már megismert skálamenetek alkalmazása. A kamarazenei hatású lassú tétel gyengéd, bensőséges világát az áttört hangszerelés teszi átszellemültté. A III. tétel egy feszes, táncos menüett, igazi örömzene. A trió idillikus fúvós dallamai lágyan, boldogságot kifejezőn szólnak. A Haydn munkásságát idéző befejező tétel sziporkázóan izgalmas, vidámsággal, humoros váltásokkal, nagyszerű lendülettel, zárásként igazi ünnepléssel.
Brahms: 4. e-moll szimfónia
Johannes Brahms (1833-1897) utolsó szimfóniáját Hans von Bülow mutatta be 1885-ben. A komoly, helyenként komor hangulatú alkotás első tételéből (Allegro non troppo) a csendes mélabútól a hősi szenvedélyességig sokféle érzés hallható ki. A második tételben (Andante moderato) a szép fúvósmotívumot a gordonkák által megszólaltatott férfias pátoszú dallam követi, a két téma váltakozására épül a tétel. A robbanásszerűen induló harmadik tétel (Allegro giocoso) harsányabb hangvételét, makacs ritmusismétlődéseit lehajló dallamívek oldják fel, majd ismét visszatér a szenvedélyesebb rész. A zenetörténeti távlatokat is megidéző, passacaglia-formában megírt záró tétel (Allegro energico e passionato) káprázatos ötletgazdagsággal foglalja össze a variációként megkomponált zenei anyagot.
A hírhez tartozó képgaléria
Programkereső
Galéria ajánló
Szavazás
Ön mit szeret legjobban a szombathelyi nyárban?
42% - A Savaria Karnevált.
7% - A rengeteg fagyizási lehetőséget.
8% - A sok gondozott parkot.
14% - A nyugalmat, amit a város atmoszférája áraszt.
20% - Csak az számít, hogy igazán meleg legyen.
Összesen 1907 szavazat
Új hozzászólás