Három mókus szaladgált a SIC-ben – Alvin és a Mókusok koncert
Képgaléria megtekintése2009.12.29. - 20:00 | mirzatripsa - Fotók: Büki László 'Harlequin'
Az év végére úgy tűnik, a szülők is megenyhültek, büszkén nézegették az ellenőrzőkönyveket, és ha másképp nem is, de legalább felügyeletük mellett elengedték kis utódjaikat Proformra meg Alvinra pogózni. Végre volt a SIC-ben egy majdnem félig teltházas buli, majdnem 17 éves átlagéletkorral.
HIRDETÉS
Legnagyobb meglepetésünkre, a negyed kilences érkezésünkkor már kezdett a Proform. Itt még lehetőségünk volt végignézni pár kétségbeesett arcot az UV-s pecsét láttán, pontosabban nem láttán. Tehát mókás, hogy még mindig vannak olyan alakok, akik kénytelenek összetűzésbe keveredni a jegykezelőkkel - akik egyébként nem kalauzok- és beordítani a portára, hogy adjál már egy normális pecsétet, mert ez nem látszik! Ez után a kis szösszenet után, ami azért kellően megalapozta a hangulatot egy punk-bulihoz, célba is vettük az aulát, mert már javában zúzott a Proform. A 2003-ban alakult zenekar alapértelmezetten punkrockban utazik, valamint az ő rendezésükben valósult meg annak idején a Punk Music Live fesztivál. De az ilyen kezdeményezésekről, azért akarva-akaratlanul az jut eszünkbe, ha van egy zenekar, akit nem hívnak meg sehova, az csináljon magának fesztivált. A közönség javarésze itt még csak ismerkedett a tereppel, sokan még a büfénél a megszokott golyórágó helyett most sörért álltak sorban. Feszített tempóban lenyomták a koncertet, ami érthető is, nem mindenki tudott otthonról ellógni egy pizsi-parti beharangozásával, valakinek csak az átmegyek a Bandihoz "kipróbálni az új COD-ot" indok jutott a késői kimaradásra.
A hovatartozás egzakttá tétele végett eljátszottak egy örök klasszikust is, szólhatott a Belfast, kicsit másként, kicsit erőtlenebbül és hiteltelenebbül, de legalább ez ismerősen csengett a hallgatóság fülében, és kénytelenek voltak ugrálni. Itt szerencsénkre azért fotósunk befutásával sikerült az átlagéletkort a "majdnemtizenhétről" 17-re feltornászni, de ez a helyzetünkön már nem sokat segített, kezdődött is a Tatu 18. És ezt a "kezdődött is"-tet, ezt így is kell elképzelni, pillanatokon belül átszereltek a zenekarok. Marci már kora este beállította őket, így a hangosítással sem kellett bíbelődni, bár nem ártott volna, mert a középtartományból nem sok hanghoz volt szerencsénk. Az biztos, hogy a zenekarnak dumából és hangulatforrósításból odaadhatjuk a jelest, leülhetnek. Megtudtuk, hogy 12 iwiw-ismerőse van a tatai bandának - aki esetleg párhuzamot vonna a település és a nevük között, azoknak elmondjuk, hogy nincs semmi összefüggés az alliteráción kívül -, ebből egy Donna, a kutya, aztán a szülők és a testvérek. Alig vártuk, hogy ha már egész évben nem, legalább most hallgathassunk olyan zenét, ahol a bőgő úgy szól, mintha egy kartondobozt fűrészelnének, és részt vehessünk egy olyan rendezvényen, ahol gátlástalanul lehet káromkodni, ha meg nem teszed, meg sem hallanak. Az utóbbi időben a Prosecturaval turnézó zenekar ebben is kitett magáért, igazi ős-punk bulit csináltak, és érdemes volt nagy kínszenvedések árán, nagyon messziről, nagyon tehénlepénybe lépett szagúan ideutazniuk. Hálás volt a közönségük is, ha tapsolniuk kellett tapsoltak, ha pogózni, akkor meg pogóztak. Év végére azért csak megjön Szombathely hangja.
Az ovizsúrt megkoronázandó, megérkeztek a várva várt bohócok is és mindenkinek meghajtogatták a kis lufiállataikat, azaz színpadra lépett az Alvin és a mókusok. Nagy örömet szereztek közönségnek már akkor, amikor még a színpad közelében sem jártak, hisz a belépő mellé az új maxijukat a Hazudni kell-t osztogatták. A hallgatóság jó gyerek módjára énekelte a dalokat, mert Viki gyíkhangjának elnyomására ösztönözték őket. Itt megvolt a Halász Juditos közönségénekeltetés, kicsit olyan hangulata volt az egésznek, mintha egy Vitéz László előadáson lettünk volna, és már vártuk mikor kiabálja a közönség, hogy: Jajj! Vigyázz! Ott! A hátad mögött! Ezzel a fajta interakcióval alapvetően nincsen baj, ha egy más, intellektuálisabb közegben megy végbe, de ebben az esetben elég banálisnak hatott. A punkológiai intézet ajánlásával elkészült maxiról hallottunk új dalokat, sokat nem tudtunk, mert kettő van rajta, de régi dalokból lehetett szemezgetni. Nem mai gyerekek, így egy két órás koncertet lazán le tudtak adni, nem kellett sokat gondolkodniuk mit játszanak, ezek a dalok már annyira beleégtek az ember tudatába, hogy ha esetleg sikerülne őket nagyon rosszul eljátszani, akkor is mindenki tombolni fog rá, tombolt most is. Szóval nem kell félnünk, ha esetleg kihal az emberiség, vagy felemésztjük magunk alatt a földet, a Kurva élet például akkor is szólni fog az elhagyatott betontömbökből.
A hírhez tartozó képgaléria
Programkereső
Galéria ajánló
Szavazás
Ön mit szeret legjobban a szombathelyi nyárban?
42% - A Savaria Karnevált.
7% - A rengeteg fagyizási lehetőséget.
8% - A sok gondozott parkot.
14% - A nyugalmat, amit a város atmoszférája áraszt.
20% - Csak az számít, hogy igazán meleg legyen.
Összesen 1907 szavazat
Új hozzászólás
Korábbi hozzászólások