Kötelezők a vászonról - 2009. kihagyhatatlan filmjei! 2.rész
2010.02.06. - 00:40 | Boros Ferenc
A tavalyi év legjobb filmalkotásait gyűjtöttük egy csokorba. Kiváló darabokkal indult az év eleje, és ez a szint ki is tartott az év végéig. Megfértek egymás mellett a Made in Hungária slágerei, a löttyedt seggű pankrátor küzdelmei, a legújabb sci-fik, az Oscar-díjjal kitüntetett alkotások és a gondolkodóba ejtő művészfilmek. Szubjektív listánkat két részben tálaljuk az éhes közönségnek, érdemes tehát rávetődni az alkotásokra.
Hold
Minimál költségvetés, 33 napos forgatás, semmi számítógépes trükk, egy szereplő által uralt vászon. Mindez a tavalyi év, és az elmúlt évtized egyik legemlékezetesebb, legkreatívabb sci-fi drámájában Duncan Jones rendezésében. 2026-ban járunk. A Föld energiatartalékai kifogytak, ezért az emberiség az életben maradáshoz szükséges energiát (Helium-3-at) kénytelen a Holdon bányászott kőzetből kinyerni. Sam Bell három héttel a három éves szerződés lejárta előtt vágyik vissza a Földre, ám egy baleset következtében, kiderül még sincs egyedül. Egy egyszerű, de mégis kőkemény fordulatos eseménysor, melyet áthat a nyomasztó klausztrofób hangulat, a magány, a kilátástalanság, majd a beletörődés fájdalmas képsorai, és mindez megfűszereződik Sam Rockwell felejthetetlen játékával. Olyan kihagyhatatlan csemege ez, amelyet még azon filmrajongóknak is nyugodt szívvel tudok ajánlani, akik egyébként alapból nem szeretik a sci-fi műfaját.
Becstelen Brigantyk
„A nácikban nincs emberség, ezek két lábon járó zsidógyűlölő mániákus mészárosok akiket el kell pusztítani!Éppen ezért, minden egyes rohadt szemét, aki náci egyenruhát visel MEG FOG DÖGLENI!! Kegyetlenek leszünk a németekkel, és ez által híre megy majd, hogy kik vagyunk! Kegyetlenségünk bizonyítéka, a társaik kibelezett, feldarabolt és megcsonkított tetemei lesznek, amiket magunk mögött hagyunk! És a németek másra sem tudnak majd gondolni, csak a bajtársaik hulláira, akikkel a mi kezünk végzett. És a csizmáink sarka, és a késeink pengéje...és a németek undorodnak majd tőlünk...és a németek beszélnek rólunk...és a németek rettegnek tőlünk, és mikor a németek éjjel lehunyják a szemüket, gyötri majd őket a lelkiismeret a sok gazságért amit elkövettek, és rémálmaik lesznek méghozzá RÓLUNK! Jól hangzik??" Quentin Tarantino szó szerint ismét odatette magát. Mesteri feszültségkeltés, dramaturgiai bravúrok, frappáns szereplőgárda, kifacsart történelem, lineális történetvezetés, 5 fejezet, mindez egyben egy ütős, bátor, pofátlan és friss filmet eredményezett. A zsidóvadász Hans Landa (Christoph Waltz) pedig az egyik legerősebb karakter volt tavaly a filmvásznon.
Pankrátor
A kiöregedő, de még feszes idomokkal rendelkező sztriptíztáncosnő, és a társadalom peremére szorult, löttyedt seggű pankrátor találkozása egy használtruha bolt kellős közepén a mindennapi túlélés és megaláztatások forgatagában. Mindketten prostituáltak e mocskos világban, akik a testűket áruba bocsájtva elégítik ki a normálisnak mondott emberek agresszió és szex utáni vágyait. Sorsuk szorosan összefonódik. A valóságból való kilátástalan menekülési kísérletek következtében álmok törnek darabokra, életek mennek örökre tönkre. Egy teljes egészében rendkívüli és kötelező film. Darren Aronofsky minden eddigi alkotásán otthagyta kézjegyét, mely szinte beleégett az egész filmbe, mind a hangulatteremtés, a színész és történetvezetés, a technikai megvalósítások, a dráma terén is. Mickey Rourke alakításának minden egyes apró mozzanata mögött ott van a színész egész élete. Remek alakítások, bravúros rendezés, és egy kegyetlenül emberi film, amelyet minden filmbarátnak vétek lenne kihagyni.
AVATAR
"A hatalom birtokának az a hatása, hogy az emberek süketekké és vakokká válnak. Nem látják többé azt, ami az orruk előtt van, és nem hallják, ami a fülükbe harsog." (Mahatma Gandhi)
Magával ragadó varázslat száll szembe az emberi elme határtalan pusztító étvágyával. Az elmesélt alaptörténetet, - az egyszerű, de nyíltszívű hős, aki idegen népcsoport közé keveredik, majd ott befogadják és átnevelik a maguk őszinte, nyílt és természetközeli életmódjukra, hogy aztán a végén az anyagiasságot és romlottságot képviselő saját népe ellen forduljon, - már többször láttuk, (hogy csak a legújabbakat említsem: Farkasokkal táncoló, Az utolsó szamuráj, District9). Az Avatar 162 perc vizuális orgazmus, mely folyamatosan leköt, nyitott szájjal, és szinte pislogás mentesen bámulom a mozivásznat. A film hömpölygése során minden egyes telített képsor csodás részleteket tartalmaz. történetet már többször láttuk, de mégis egy szívet-lelket melengető tündérmese ez, érdemleges mondanivalóval, ráadásul ehhez hasonló látványt film még nem produkált. Kiszakít és elrepít egy olyan világba, ahol még lehet színekről álmodni, és ahol még van érzés, hit, remény, és szeretet.
Filmelőzetes: http://www.youtube.com/watch?v=u0evelcH71M&feature=related
Elcserélt életek - Gran Torino
Clint Eastwood tesz a rendszerre, hisz minden évben feledhetetlen alkotásokkal lep meg minket. Az Elcserélt életek Angelina Jolie-val egyrészt hiteles és átérezhető dráma, másrészt éjsötét tintával írott bűnügyi történet, ahol egy nő küzd a gyermekéért. A Gran Torino pedig számomra maga a filmvászonra álmodott remekmű. A Grand Torinoban a legnépszerűbb és egyben legellentmondásosabb karakter rasszista, de mégis magányos, nyers és kristálytiszta erkölcsi mércével és igazságérzettel bír. Jogos kérdés, hogy vajon Ki döntheti el, hogy mi a jó és mi a rossz? Clint Eastwood azon kevés rendező egyike, aki a múló évek alatt összegyűjtött bölcsességet úgy tudja belopni filmjeibe, hogy az nem válik szájbarágóssá, érzelgőssé, mégis letagadhatatlanul érezni azt minden jelenetben, minden mondatban. Még szerencse, hogy a Gran Torinoval csak a színészi pályától búcsúzott a mester.
District 9
Ismét egy kis költségvetésű társadalomkritikával fűszerezett sci-fi. Már az első 20 perc odaszegez a képernyőre. Dokumentarista jellegű képsorok, rázkódó kamera, egymondatos civil szereplők, profin vágott inzertek. Johannesburg felett évek óta keringenek az üres csészealjak. A rajta érkező rákszerű földönkívülieket egy elkerített gettóba, a 9-es körzetbe zárva toloncolják, a túlnépesedés elkerülhetetlen, a gyűlölködés pedig egyre jobban izzik. Az Idegenügyi Részleg pedig úgy dönt megkezdi az áttelepítést. Az akciót vezető Wikus Van De Merw kemény módszerekhez folyamodik. Rasszizmus, idegengyűlölet, koherens jövőbeli világ, ízeltlábú, gusztustalannak tűnő lények, jól használt sci-fi és akcióelemek. Keményen és szomorúan induló társadalomkritika, mely a film vége felé kemény akcióba vált át. Mindenesetre a rendező, Neill Blomkamp nevét érdemes lesz megjegyezni.
Filmelőzetes: http://www.youtube.com/watch?v=d6PDlMggROA
Engedj be
Vámpír ember szerelem dúl a mozikban, és az Alkonyat filmek vérszívói messze elbújhatnak ezen alkotás mögött, és ha már ott vannak szúrjanak karót a giccs szívébe. Egy lassú, csendes, sötét jéghideg darabbal van dolgunk, mely Svédországból érkezett. Egyszerűen rémes, fájdalmas, és mégis kegyetlenül szép. A legeredetibb vámpírfilm, és mindezek mellett az egyik legszebb szerelmes történet. Félelem, bűn, fájdalom, magány, kötödés, odaadás. Oskar szomszédjába egyik éjszaka megérkezik Eli, a több száz éve tizenkét éves vámpírlány. E pillanat mindkettőjük életében hirtelen változást eredményez. Kegyetlen világ, kegyetlen szerelem, de mégis így együtt, reményük van arra, hogy nem magukba keményedve csoszognak végig az élet rögös ösvényén.
Új hozzászólás
Korábbi hozzászólások
Ferenc ezúttal is gratulálok, sosem csalakszom az ízlésedben!!! szívesen olvasom a cikkeid, jó stílus, és páratlan kritikai érzék! kösznöm
Mediterreaneo
Rendezte: Gabriele Salvatores
Műfaj: vígjáték
Rendezési év: 1991
Gabriele Salvatores neve csak azoknak nem ismerős, akik még nem hallottak róla. Ő pontosan az a fajta rendezői személyiség, mint Terrence Malik, aki bár kevés filmet készít, de ha mégis ránszánja magát, emlékezeteset tud alkotni. Ezt a helyzetet úgy lehet a leginkább jellemezni, mint amikor valaki gyanútlanul leül egy átlagos kedd este a tévé elé és egy olyan filmélményben lesz része, amit még évekkel később is emlegetni fog, pontosan azért, mert nem gondolta volna, hogy egy ilyen gyöngyszemet talál majd a képgyártó fenekében. Pont úgy, ahogy tette ezt az általunk ajánlandó filmje, a Mediterraneo esetében is.
A klasszikus olasz vígjátékok elemei köszönnek vissza ebben a filmben, amik igenis tudják, hogy miként nevetessenek meg egyik pillanatban és ríkassanak meg a többiben. Eme remekbe emelt elemek pedig nem is feltétlenül a rendezőnő érdemei, bár kétségtelen az ő olasz látásmódja még többet ad hozzá a filmhez, de ha őszinték akarunk lenni magunkhoz és nem magunkhoz is, be kell ismernünk, hogy csak nagyon kivételes esetben tudnak az olaszok rossz filmet csinálni. Például akkor, ha nem olaszok csinálják. Vagyis az olasz filmekből sugárzik az életigenlés, a száguldó lélek babonázó bája! A déli táj az élet bölcsőjében ringatózik, aminek nem is olyan nehéz felvenni a ritmusát. Azon pedig egyáltalán nem fogunk meglepődni, ahogy mindenki kapja le magáról a szorongató magyar kabátot és egy szál semmiben ugrik bele tengerpart poszterbe. Mi is ezt csináltuk!