A felvonulást a korhű ruhába öltözött Szent Márton és az iskola igazgatója, Ördög Tibor vezette, akiket fúvószenekari kísérettel az iskola énekkarának hangja és a többi diák lámpásának fénye követett. Így vonult Sárvár utcáin a több mint hétszáz ember, a nagymamától a kis unokáig.

A korábbiakhoz képest hosszabb útvonalon haladt a menet, kihasználva Sárvár gyönyörű Posta terének fényeit, közel fél órás sétát tettek a belvárosban. A rendezvény az óvodások számára azzal fejeződött be, hogy Szent Márton aranytallért osztott a kisgyerekeknek.

A katolikus iskola közösségének egy rövid előadással folytatódott a program, Nagy Miklós történész mondott beszéd Szent Márton életéről és munkásságáról.

Ezt követően ünnepi misét celebrált  Wimmer Roland városi plébános, az iskola lelki vezetője, aki nagy szeretettel köszöntötte a katolikus iskola teljes közösségét, majd szentbeszédében hangsúlyozta, hogy a tudás átadása mellett a sárvári katolikus iskola legfontosabb célja: szeretni megtanítani a gyerekeket. 1700 év után Szent Márton élete az irgalmas szeretetre ad példát.

A sárvári katolikus iskolában a lampionos felvonulást hagyományosan összekötik az első osztályosok befogadásával. Ördög Tibor igazgató, a tanító nénik, Szent Márton és a lelki vezető kézfogásukkal köszöntötték a kis elsősöket. A kisdiákoknak a nevüket hallva ki kellett állniuk az iskola és a hívek szép számú közössége elé, hogy tanítóik odaajándékozzák nekik az intézményi egyenruhát kiegészítő Szent László-nyakkendőt. Az igazgató úr átnyújtott nekik egy névre szóló oklevelet is, amely irat tanúsága szerint az iskola befogadta őket diákközösségébe, a tanárok és diáktársaik így kívántak nekik "Isten áldotta tálentumos, tartalmas, derűs diákéveket". A jelmezes Szent Márton pedig jelképesen egy életre szóló tálentumot adott, amely a tehetséget illusztrálja, és amivel jól kell bánniuk, a tanulásra kell fordítaniuk.