Nem kizárt, hogy egy szakajtónyit hazabeszélek, de számomra idén is a Savaria Történelmi Karnevál vitte a prímet, annak minden vonatkozásában. Az idén rekordlátogatót vonzó kulturális esemény sokrétűsége, idegenforgalmi vonzereje és egyáltalán a városra gyakorolt pezsgő hatása aligha vonható kétségbe. A négy augusztusi nap alatt több, mint kétszáz program várta a látogatókat tizenkilenc helyszínen. A szombat esti szokásos fáklyás felvonulás rendkívül impozánsra sikeredett és még az ítéletidő sem szegte kedvét a látogatóknak. Fenomenális élmény volt idén is, reméljük jó sokáig kitart még a rendezvény lendülete.

Egyértelműen a Nádasdy Történelmi Fesztivál Sárváron, ami magában hordozta a történelmi fesztiválok és egyéb kulturális események (koncertek, családi rendezvények, hastáncfesztivál) összességét. Mindazonáltal, hogy tavaly, 2009-ben volt az első, hatalmas érdeklődés övezte és kísérte figyelemmel.

Meglehetősen kevés színházi elődadáson sikerült tiszteletemet tenni, számomra azonban a legmaradandóbbnak a Kőszegi Várszínház Shakespeare darabja bizonyult a nyár folyamán. Znamenák István rendezése igencsak előremutatónak és modernek bizonyult, a Makrancos Hölgy igazi klasszikus komédiaként sütött, mint a mediterrán nap. Nem pusztán a színdarab előadása, a hangulat is igen megkapó volt.

3 tánc Beckettre - mind a karakterek, mind a helyszínek visszaköszönnek a becketti elképzelésből, miközben a három műből egy teljesen új, negyedik születik.

Minden kérdés közül a legevidensebb, nálam toronymagasan a budapesti Szépművészeti Múzeum reneszánsz kiállítása a sláger, hiszen a tárlat az itáliai festészet két évszázadának remekműveit mutatja be. A csaknem 130 festményt felvonultató kiállításon, több mint 80 festő művei tekinthetők meg köztük Botticelli, Tiziano, Leonardo, Raffaello, Veronese, Giorgione és Tintoretto munkái is. A képek a firenzei Uffizi-ből, a párizsi Louvre-ból, a londoni és a washingtoni National Gallery-ből, a New York-i Metropolitan Museum-ból és a madridi Prado-ból származnak és igencsak komoly művészeti értéket képviselnek, egyúttal az alapvető műveltség szerves részei is. Számomra lenyűgöző volt a tárlat, aki teheti mindenképpen startoljon rá, hiszen még február elejéig megtekinthető potom pénzért.

A legborzongatóbb: Kis Róka Csaba morbid kiállítása
A legötletesebb: Marosfalvi-tárlat a vicces, és kreatív agymenéseivel

Nem szívesen dobálózok negatívumokkal, de ami a 2009-es Óévzáró Rockbulin történt, az alighanem hallatlan. Így jobb híján mindenképpen erre a rendezvényre voksolnék, no nem a koncertek minősége miatt, és persze nem is a zenekaroknak szól ez, sokkal inkább a beléptetési procedúra vágta ki a biztosítékot.