Roy Andersson-trilógia

Roy Andersson filmjeiről nehéz mesélni azoknak, akik nem ismerik őket. Ugyanis Roy Anderssont egyetlen dologhoz lehet hasonlítani, mégpedig Roy Anderssonhoz. A vásznon/ monitoron megelevenedő világ olyannyira sajátos, hogy valakit vagy a rajongójává tesz, vagy soha többet nem szeretne még csak hallani sem ezekről a filmekről. A Dalok a második emeletről, a Te, aki élsz, valamint az Egy galamb leült egy ágra, hogy tűnődjön a létezésről című filmek alkotta trilógia darabjai látszólag minden logikus sorrendet nélkülöző, szinte végig rögzített kamerállásban felvett jelenetekből állnak. Komorak, festményszerűek, egyszerre teljesen hétköznapiak és kirívóan abszurdak. Gyakran olyan események zajlanak a háttérben, amelyek látszólag semmihez nem kötődnek, de egy kicsit távolabbról szemlélve az egészet meg lehet találni az összefüggést. A megismert szereplők hol elborzasztják az embert, hol nevetségessé, hol pedig végtelenül kiszolgáltatottá válnak, és így húzzák be a gyanútlan - Andersson világára fogékony - nézőt magukhoz.

A vadászat

A vadászat főszereplője, a nemrégiben elvált Lucas megbízható, „átlagos" ember: barátai, munkatársai megbecsülik, gyermekéről jó apaként gondoskodik, egy óvodában dolgozik és szereti a munkáját. Randevúzni kezd az egyik kolléganőjével, tehát a szerelmi élete is jó irányba halad, harmonikus élete azonban egy pillanat alatt összeomlik egy apró füllentés következtében: az egyik kislány, legjobb barátja gyermeke az óvodában azt mondja, hogy Lucas tett vele valamit. A gyermeki hazugság visszafordíthatatlan károkat okozva elszabadul, a magára maradó, védtelen Lucas pedig értetlenül áll az események előtt. A film fojtogatóan pontos látleletet ad a sötéten gondolkodó társadalomról: prekoncepciók mintapéldája, ahol a bizonyítottság hiányában is megvan az ítélet.

Ádám almái

A groteszk Ádám almái nehezen hagyja, hogy közömbösek legyünk vele szemben. A történet szerint a neonáci Adamot 12 hét közmunkára ítélik, a büntetést a jólelkű pap, Ivan közösségében kell letöltenie. A csupa furcsa alakból álló társaság kíváncsian tekint a jövevényre. Adam a paplak kertjének büszkeségét, az almafát veszi célba, almás pitét szeretne sütni, ám hiába eltökéltsége, az almafa termése ki van téve a madarak és a kukacok támadásainak, ráadásul villám is sújtja. Ivan úgy véli, az ördög packázik velük, Adam szerint viszont mindez Isten műve, hiszen a gonosz talán nem is létezik. A skandináv filmek rendkívül erősek az emberi drámák ábrázolásában, ez alól az Ádám almái sem kivétel. Adott minden: a furcsa alapszituáció, a feledhetelneül különös és esendő karakterek, az abszurd harc jó és rossz között, fantasztikus színészi alakítások és az elmaradhatatlan fekete humor. Aki él-hal a realista alkotásokért, inkább ne ezt válassza esti mozinak: a film almafája is magából a végtelen irrealizmusból nőtt ki, és számos különböző olvasatot kínál.

Engedj be!

Az Engedj be! sem igazán sorolható a könnyed esti filmélmények közé, ám érdemes rászánni azt a majdnem két órát, ha az ember fogékony az északi filmekre. A történet Stockholmba repít minket: egy fagyos és nyomasztó külvárosban járunk, valamikor a nyolcvanas évek elején. Itt ismerjük meg Oskar Erikssont, a magányos 12 éves kisfiút, akit osztálytársai minden egyes nap terrorizálnak. Otthon - ahol édesanyjával kettesben élnek -titkon sorozatgyilkosokról szóló újságkivágásokat és hasonló dolgokat gyűjt. Egy nap egy fán, nem messze Oskarék házától egy rituálisan meggyilkolt fiú holttestére bukkannak. Oskar eközben megismerkedik Elivel, aki a szomszéd lakásba költözött egy idősebb férfival. Eli ugyanolyan magányos, mint Oskar, így hamar barátságot kötnek. A film történései olykor vérfagyasztóak önmagukban, a néhol horrorra hajazó történetben azonban mindez a háttérbe szorul, ahogyan a két kisgyerek között fokozatosan bontakozik ki a megindító és magával ragadó kapcsolat.

A négyzet

A több mint kétórás A négyzet nyerte az Arany Pálmát a 70. Cannes-i Filmfesztiválon 2017-ben. Az alkotás - akármilyen sablonos is ez - egyszerre szórakozat és feszeget nagyon komoly, elgondolkodtató kérdéseket. A történetben a sikeres múzeumigazgató, Christian tökéletes életének gépezetébe egyszer csak porszem kerül: egy ügyesen kitervelt átverés során fényes nappal zsebelik ki a múzeum előtti forgalmas téren. Christian nem hagyja annyiban a dolgot, és bosszúhadjáratra indul a feltételezett tolvajok ellen. Közben egy erőszakos amerikai újságírónővel is bonyolult viszonyba kezd. Komikus, majd egyre abszurdabb és kínosabb helyzetek során kezd szétfoszlani látszólagos magabiztossága és irigylésre méltó élete. A film a mai gondolkodás zsákutcájába vezeti be a nézőt, amelynek a végén gombóccal a tokrunkban nézhetünk bele abba a bizonyos görbe tükörbe, amit olyan nagyon nem szeretünk látni.