A szerzőt elsősorban az a gondolat foglalkoztatta, hogy vajon milyen előzmények vezetnek el valakit odáig, hogy azt mondja, nem kell a gyermeke. Tóthárpád Ferenc egy nagyon is mai történetet képzelt el. Andrea életében szinte majdnem minden adott ahhoz, hogy sikeres legyen, 38 éves korára több könyve is megjelent, az olvasók imádják, jómódban él a férjével, hosszú idő után végre gyermeket vár. Ám mindez csak a felszín, a nő boldogtalannak érzi magát, magánya és érzelmi viharai ellen az alkoholba és a tablettákba menekül. A Vadalma a mai társadalmat tárja elénk, érzékletesen ábrázolja a párkapcsolat kiüresedését, melynek fő oka az egymásra figyelés hiánya. Mihály, a sztárügyvéd azért dolgozik éjt nappallá téve, hogy Andreának és most már a leendő gyermeküknek jobb legyen, s közben nem veszi észre, hogy elhanyagolja a feleségét. Andrea valós és vélt sérelmeit dédelgeti, egyre jobban belehajszolva magát a depresszióba, szemmel láthatóan nem örül a hasában meglapuló lénynek. Oly sokáig vártak rá, 7 év után végre itt van, csakhogy... Az örömbe, ha egyáltalán kísérte valamennyi öröm, üröm vegyül. A szerző dialógusai életszerűek, gyakran van az az érzésünk, hogy a házaspár elbeszél egymás mellett. Mihály felháborodása jogos, a megbocsátás és a harag között lavíroz. Kétségtelen, hogy szereti a feleségét, mégis valahogyan sután teszi, mindkettőjük megnyilvánulásaiból előbb-utóbb előbújik az egoizmus, tipikus kortünetként.

A másik pár, Krisztina és Krisztián kapcsolata sem felhőtlen, Krisztián állandóan kisebbrendűségi érzéssel küszködik cigány származása miatt, a nyomort, amiben gyerekkorát töltötte, sosem tudja elfelejteni. Megpróbál megkapaszkodni, családjának jobb életfeltételeket teremteni, de úgy érzi, folytonos elutasításba ütközik. Elsősorban művészként szeretne kibontakozni, képeket fest, de másfajta munkát is el kell vállalnia. Szeretetteljes évődéseik, egymáshoz való viszonyuk más, mint Andreáé és Mihályé, jóval fiatalabbak is, még nyitott kapuval áll előttük a jövő, amiből bármi lehet.

Vannak tettek, melyek helyrehozhatók, és vannak, melyek következményeit nem tudjuk semmissé tenni. Egyetlen meggondolatlan éjszaka emberek életét változtathatja meg. Mennyiben okolhatjuk ezért a körülményeket, és hol kezdődik a felelősség? Elkerülhető lett volna a végzet? Mihály, Andrea és Krisztián döntését elsősorban a tehetetlenség diktáltja. Krisztián a kettős apaság terhével a vállán - az egyik legális, Krisztinától, a másik nem legális - nem vállalja fel a babát. Mihály előítéleteinek rabságában vergődik. Egyikük dolga sem könnyű, a hűség kérdése alapvető emberi mivoltunkhoz tartozik. Ha elveszik a hűség, oda a bizalom, mely minden kapcsolat alapja.

Talán, ha egy kicsit is empatikusabbak egymással, minden másként alakul. Andrea karaktere összetett, s bár amit elkövetett, arra nincs mentség, egy kicsit ő is áldozat. Akár a görög drámákban, személyiségében hordozza a végzetét. A darabban végig szenved, fizikailag és lelkileg is, egyre jobban elutasítja leendő gyermekét, magába zárkózik, a magzattal együtt a világot is megtagadja, sőt, végső soron minden nemű életet elutasít. A csecsemő mégis kiköveteli magának a létezést, s bár senki sem várja örömmel, hiszen csak úgy megtermett, mint a vadalma, senki sem gondozta, senki sem várta izgalommal a növekedését, megszületésének pillanata egyre közeledik.

Izgalmas és szomorú történet a Vadalma, a ma emberéről szóló életképekkel, magukkal sodró párbeszédekkel. A könyv után mi is egy kicsit másként látjuk a világot, s talán jobban odafigyelünk szeretteinkre.

Nincs helyed köztünk! - Tóthárpád Ferenc Vadalma című Félolvasó színházának bemutatója a Kőszegi Várszínházban

2017.06.20. - 10:00 | Rozán Eszter - Fotók: Kőszegi Várszínház

Teltház előtt mutatták be Tóthárpád Ferenc Vadalma című Félolvasó darabját a Kőszegi Várszínház szervezésében a vár Lovagtermében. A valóságon alapuló dráma egy mindössze néhány órát élt csecsemő sorsát követi nyomon, az előzményektől a tragikus végkifejletig.