Fogasok, mobiltelefon és sötétkamra - Makrai Tamás fotótárlata a ZeneHázában

Képgaléria megtekintése2020.02.16. - 13:40 | Büki László 'Harlequin'

Fogasok, mobiltelefon és sötétkamra - Makrai Tamás fotótárlata a ZeneHázában

A sárvári ZeneHáza nemcsak kamarazenei koncertek méltó helyszíne, hanem igazi összművészeti tér: február 15-én az aulájában nyílt meg lapunk egykori fotóriporterének, Makrai Tamásnak Fotóim vagyok - "Önarcképek" című tárlata. A kiállítást Szélesi Attila karnagy ajánlotta a látogatók figyelmébe és Pajor András AFIAP fotóművész nyitotta meg. A megnyitón közreműködött Auer Nikolett.

HIRDETÉS

Szeptemberben - a tárlatot megnyitó Pajor András kezdeményezésére - egy országos fotókiállításnak adott otthont a ZeneHáza, és akkor fogalmazódott meg az az ötlet, hogy az épület aulájában fotók fogadják a vendégeket, és egyfajta művészeti (elő)térként funkcionáljon. Makrai Tamás kiállítása azóta már a negyedik "közönségmegállító vizuális akció", amit befogadott az épület.

A kiállítást megnyitó Pajor András AFIAP fotóművész három témakör köré építette fel méltató gondolatait. 

"Az első nagyobb témakört a fogasok adják. Itt vannak, és még van rajtuk néhány szabad hely. Már sok kabátot akasztottak fel rájuk, jelezve, hogy az illető itt van a kiállításon. Közönség, közösség nélkül nem tud életre kelni egyetlen tárlat sem, ez sem. Így hát a fotózás nem egy magányos műfaj. Emberek kellenek hozzá, akik fogasra akasztják a kabátot..." - utalt nyitógondolatai közt a címbeli első témára Pajor András.

"Akik itt vagyunk, mindannyian fényképészek vagyunk. Aki nem hiszi, nyúljon a zsebébe, ahol megtalálja az okostelefonját, amivel pillanatok alatt készíthet életképeket. Ugyanakkor a fotográfia egy bonyolultabb gondolkodásforma is egyúttal. Ugyanott állva a fotós valami mást lát, mint a többiek. Csak akkor lehet jó a kép, ha mélyen benne áll abban a pillanatban, amit megörökít" - kaptunk választ a vizuális megörökítés kapcsán a "mindennapi fényképészek" és a fotográfus közti különbségre.

"A filmes fotózás során a képek a sötétkamrában születtek. A fotó eredeti formanyelve tehát a fekete-fehér. Makrai Tamás használja ezt a nyelvet, ráadásul gyakran még analóg technikával is. Ez szakmai alázat, és egyúttal vállalás is. A fotográfia másfél évszázados története alatt bejárt egy olyan utat, amit más művészeti ágak ezer év alatt tettek meg" - zárta rövidre a harmadik témakört Pajor András.

Egy életmű sosincs készen, az életmű mindig történik. Makrai Tamás esetében ez a kiállítás egy fontos állomása életművének. Képein utak vannak, amiket mindenki bejárhat a tárlaton.

A megnyitó záróakkordjaként Makrai Tamás kedves figyelmességgel köszönte meg Auer Nikolett és Szélesi Attila közreműködését, valamint pályája elindításában és annak kiteljesítésében elévülhetetlen érdemeket szerző kollégáknak, Pajor Andrásnak, Benkő Sándornak és jelen sorok írójának.

Végül egy kötetlen tárlatvezetésre vette rá a szép számmal megjelent fotóskollektíva Tamást, és rengeteg érdekességet megtudtunk a multiexpós épületfotótól a focus trackinggel készült tájképen át a 6 méter magasságban fotózott óriásdarázsig és a több mint 80%-os képkivágással készült piros esernyős, esőben  sétáló kisgyerekig.

További színes, témagazdag és elismerésben bővelkedő alkotótevékenységet kívánunk, Tamás!

A hírhez tartozó képgaléria

Új hozzászólás