Az én Szombathelyem - A hét képe - 2010/5
2010.01.31. - 04:15 | vorinori - Fotó: Kovács Gergely

Új sorozatot indítottunk, melyben Szombathely egy-egy látképét, objektumát, érdekes aspektusát tesszük közzé, heti bontásban. A képhez gondolatébresztő, vagy általa indukált verset illetve prózát társítunk, s egyben kíváncsiak vagyunk olvasóink véleményére is!

(Fotó: Kovács Gergely)
vorinori: A végén
Minden úgy lesz, ahogy lennie kell,
a gondolat vagy Te, vagy fordítva,
gödörből képzeled, hogy felemel,
és elrohannál magad elől ordítva.
Fáj a szürkeség, de szükséges az este,
ahova a nyár, oda a tél is eljön majd,
és pislogunk a sötétben egymást keresve,
míg elfelejtjük a szívünkben szóló dalt.
Egyedül, vagy sohasem-csupán látomás,
illúziók vesznek körül, s csak Te vagy,
mit sírva mondanál, csak néma tátogás,
veszíts el mindenkit, s találd meg magad.
Talán vakít a fény az alagút végén,
de rettegsz látni egy másik hidat,
hogy kapaszkodva a korlát szélén
írj majd újra mindent, mi vagy.
Új hozzászólás
Korábbi hozzászólások
Nemtom, lehet, h velem van a gond, de erős érzelmi késztetés nélkül NEM TUDOK ÍRNI! :)))) Tehát igen, ezt jól látod, valamit ki kell írnom magamból, és ez abszolút így van jól. Ennek ellenére -és ismét hangsúlyozom: Számomra (!!!)- a kép ezer százalékig passzol a vershez. De miért is van azzal baj, ha az érzéseink, gondolataink, asszociációink és emlékeink nem ugyanolyanok? ;)