Elöljáróban megjegyeznénk, hogy az elmúlt egy év alatt, amióta Mérei Tamás igazgatja a város és a megye által fenntartott zenekart, minimum annyit elmondhatunk, hogy megszűnni látszik az a tendencia, miszerint csak egyeseknek szól, és csak a koncerttermekben találkozhatunk a magas kultúra ezen képviseletével. A hegy - lehet, kényszerűség okán - mostanában elmegy Mohamedhez, ráadásul közérthető, és barátságosan közvetlen módon.

Előtérben a fiatal tehetségek - közös nagykoncert a zenekarral

Az országban elsőként rendezett a Savaria Szimfonikus Zenekar versenyt a Művészeti Szakközépiskola zenésznövendékei számára. A díj: zenekari kíséretes koncertlehetőség a Bartók Teremben, 2010. február 11-én.

A fő csapásirány eme nem mindennapi kezdeményezésről szólt. A zenekart igazgató Mérei Tamás szavaiból azt vettük ki, hogy nagyon ígéretesnek bizonyult a kiírt verseny végső epizódja. A huszonhárom jelentkező mindegyike magas színvonalon teljesített, és a standard hangszerek közé eddig nem jellemző módon olyanokkal is neveztek, mint például a marimba. Mint elmondta, 1990-ben Petró Jánosnak volt már hasonló kezdeményezése, de akkor "csak" a zenekarral való együttjátszásig ment el a végkifejlet. Most azonban arról van szó, hogy a jutalom egy igazi nagyzenekaros esti koncerten való bemutatkozás. Ennél nagyobb élményt pedig egy fiatal hangszeresnek talán nem is nagyon lehet adni, nem beszélve arról, hogy bárhogy is sikerül a bemutatkozás, egyéni pályájának meghatározó irányt adhat ez az este. Számunkra legalábbis a legnagyobb mondanivaló és tartalom ebben rejlik. Aki szerepelt már bárhol is úgy, hogy közönség figyelte minden mozdulatát, vagy tettét, nagyon jól tudja, hogy az első felejthetetlen élmény meghatározó és örök irányadó, akár a szerelemben. Tehát február 11-én, csütörtökön, teljes nagyzenekarral, melyet Sándor János, az iskola hegedűtanára vezényel.

Ezután Vízkeleti Julianna, az iskola igazgatónője, illetve Hotzi Ferenc, művészeti igazgatóhelyettes mondta el, mennyire is örülnek annak, hogy nagyratörő terveiket mind Mérei úr, mind pedig maga a zenekar ennyire komolyan vette, és ilyen szinten felvállalta. Mint megtudtuk, nem kis utánjárást igényelt például a kiválasztott művek kottáit elérhető áron beszerezni, hisz ha piaci áron kellett volna mindent kifizetni, akkor valószínű, hogy a terv csak terv is maradt volna. Elmondták továbbá azt is, hogy az iskola hol tart, és milyen eszközökkel próbálja magára - pontosabban a benne folyó kitűnő munkára - felhívni a figyelmet. Számos esetben feltűnnek különböző rendezvényeken csoportjaikkal, galériát hoztak létre, és kilencvennyolc százalékban tanulóik sikerrel folytatják tanulmányaikat a felsőoktatásban, ez pedig önmagáért beszél. Az igazgatónő szavaiból az is kiderült, hogy létezik az a szemlélet a szakmában is, miszerint hiába képeznek ki bárkit is tökéletes szakemberré, élettapasztalat nélkül, huszonpárévesen, csak szerzett tudással nem lehet érvényesülni a való világban. Ezért igyekeznek minél többször, minél korábban, és minél mélyebb vízbe dobni tanulóikat. Veres Gábor, az iskola másik művészeti igazgatóhelyettese - nem mellesleg kiváló képzőművész - pedig arról számolt be, hogy a képzős diákok a Bartók Terem előtti folyosón mutatkoznak be a jeles esemény napján, és a tárlat több hétig megtekinthető lesz.

Tavasz a szimfonikusoknál - likviditási gondok és grandiózus tervek

Itt sem ragaszkodnánk az elhangzott sorrendhez, a leglényegesebb információnak mindenképp azt tartjuk, ami a zenekar jövőjét is maximálisan befolyásolhatja, mégpedig a likviditási gondokat. Akármerre is nézünk, az országban szinte nincs olyan állami intézmény, ami ne szajkózná már évek óta, hogy a tönk szélén áll. Mégis, valahogy mindig tovább tudnak élni, hisz például egy város nem mondhatja azt, hogy oké beütött a krach, bezárunk. Az információkból kiderült, hogy júniusban már csak a bérekre futja a szimfonikusok büdzséjéből, a rezsiköltségeket nem fogják tudni kifizetni, ha a dolgok nem változnak. Ez már önmagában is szomorú, és szinte lehetetlenné teszi a továbbgondolkodást, pláne a lekötendő jövőbeni programok tekintetében, hisz szinte egy évvel előre kellene gondolkodniuk. Megtudtuk, hogy milyen fenntartási összegekből gazdálkodnak, és ezzel szemben mennyiből a hasonló vidéki zenekarok. Elég legyen hozzá annyi - a piszkos anyagiak mellőzésével -, hogy messze alulról verik a lécet ezek az összegek, pláne a zenekar jelentőségéhez mérten. Tisztelettel megjegyeznénk azonban, hogy a pártlobogók cserélődésétől javulást várni a realitások tükrében nem nagyon lehet. Bármi is lesz, az üzemképtelenséget valószínűleg nem a kultúra mezsgyéjén haladva fogják megkezdeni, felszámolni. A mindenféle takargatásoktól mentes anyagi háttér megszellőztetése mindenesetre jelzésértékűnek mondható, nem olyannak tűnik a zenekari igazgató, aki feleslegesen pánikot kelt, sokkal inkább olyannak, aki megtesz mindent annak érdekében, hogy a gondokat megszűntesse.

Óriási hendikeppel indulva is 16 millió pluszt mutatott a tavalyi mérleg papíron, de a valóságban ez 3.5 milliós veszteségként realizálódott, amit januárban egy multicég segítségével és ausztriai vendégfellépésekből kihoztak nullára. Ami biztos, az idei év tartani fogja a tendenciát, tehát még rosszabb lesz, mint az előző. A zenekar mindazonáltal töretlenül dolgozik tovább, és mindezek ellenére jótékonykodik is. Többek közt a Markusovszky Kórház Gyermek-onkológiai osztályának javára adnak koncertet, melyre immár kilencedik alkalommal kerül sor. Lesz továbbá Húsvéti nagykoncert Verdi-Wágner témakörrel, de ezekről majd aktualitásuk idején számolunk be részletesen

Kijelenthető tehát, hogy a helyzet nem rózsás, és csak remélhető, hogy az alagút végén pislákoló fény talán nem egy gyorsan közeledő IC, ami keresztülgázol a Rákóczi utcaiak szerelvényén. A masinisztának úgy tűnik, helyén van az esze és a szíve is, és ha rajta múlik, biztos elkerülhető lesz a katasztrófa. De félő, nemcsak rajta múlik. A kezdeményezéseket mindenképp üdvözöljük, és bízunk abban, hogy a felelős személyek, és a publikum is hasonlóképp cselekszik majd.