Szín-játék vízzel - Kereszty Gábor Víziók című fotókiállítása Egyházashetyén

Képgaléria megtekintése2020.07.05. - 00:30 | Büki László 'Harlequin'

Szín-játék vízzel - Kereszty Gábor Víziók című fotókiállítása Egyházashetyén

A XXVII. Hetyei Nemzetközi Művészeti Napok nyitóeseménye volt Kereszty Gábor fotóriporter 'Víziók' című fotókiállításának megnyitója. A tárlatot Kondor János festőművész ajánlotta a Berzsenyi Emlékház látogatóinak figyelmébe.

HIRDETÉS

Az eseményt a Múzsa Egyesület elnöke, Zolnainé Nábrádi Györgyi nyitotta meg, és örömét fejezte ki, hogy Berzsenyi Dániel szülőházába ennyien ellátogattak a XXVII. Hetyei Nemzetközi Művészeti Napok nyitórendezvényére.

A tárlatot Kondor János festőművész ajánlotta a látogatók figyelmébe, s mindjárt a nyitógondolataiba tennénk tisztelettel egy tartalmi finomítást: "kattogtat, ki merre lát" hangzott el immár többedszer tárlatnyitón, és sem legelőször, sem most sem tartottuk ezt szerencsés felütésnek. A világ folyamatosan változik, ebben a változásban pedig új trendek indukálódnak. Megszűnt a guruság, megszűnt a kiváltság. Ha úgy tetszik, a vonal-háromszög-karika alakzattriumvirátusában tobzódó "kontárs" festőművész is művész (ha van "papírja" róla!!), holott nem kell ecsetkezelésről és festői látásmódról polemizálni esetében (sem). Pollock meg csepegtetett, amerre látott... Sőt, a számítógépes guruság is megszűnt, az internet már nemcsak a szakmáé, mint volt anno. Az analógiánál maradva: kattintgat, ki merre lát?

Nézzük ennek a jó oldalát: ha a fiatalokat vesszük "kattogtatóknak" - amit ők nagyrészt okkal kérnek ki maguknak, hiszen egy vizualitásra épülő korban jóval fejlettebb az ő vizuális érzékenységük, mint az előttük levő generációké -, akkor lássuk meg benne azt, hogy örömteli, ha mindezt fényképezőgéppel vagy mobiltelefonnal teszik. Lehetne rosszabb (kattogtatás) is.

Írjuk mindezt annak ellenére, hogy a fotográfia a kommunikáció egyik eszköze, vizuális gondolatközlés, és felelősséggel jár, mit és hogyan mutatunk meg optikánkon keresztül. Pontosan emiatt is választottuk az általunk hőn tisztelt Fodor Ákos haikuját ars poeticának: "Nagyon figyelj, mert a világot teszed is azzá, aminek látod." Valóban, figyelni kell, de a "kattogtatás" örömét sem szabad elvenni, hiszen valanikor mindenki így kezdte. Főként a digitális korban.

Kereszty Gábor egy nagyszerű, a különlegesre, a nem megszokottra kiváló érzékkel reflektáló fotós. Sosem tartotta magát (fotó)művésznek, hiszen nem is az. Ahogy jelen sorok írója sem. Ettől még mindaz, amit alkot, alkotunk, lehet művészi. Nem érdemes ebbe jobban belemenni: ami a szemnek kellemes és megállít, az jó. Készítse akár "kattogtató", akár fotóriporter, akár fotóművész. Az olykor a virtuális térben szembejövő alkotói "énkép-zavar" felett pedig elegánsan lépjünk most át. A kiállítás szóljon tisztán az alkotóról, aki valószínű, ugyanúgy tiszteli a kezdő fotográfusokat is, mint a már nevet szerzett spílereket, akár bírnak utóbbiak fotóművészi papérral, akár nem...

Szerencsére Kereszty Gábor nagyívben tesz mindennemű hangzatos önmarketingre, öntömjénezésre és papírlobogtatásra. Sarkosan: nem a szájával, hanem a szemével fotóz. Úgy járja a saját útját, hogy közben észrevesz másokat is, és inspirálódik általuk. Ahogy őt is követik - kimondatlanul is - mások, hogy fejlődjenek. Akik lehet, még épp csak "kattogtatók".

Útja fotói láttán sokszor kideríthetetlen. Hol járt megint? Ez a kép hol készült? Egyáltalán: fontos ez? Fontos, melyik tó remegő víztükrében örökítődött meg egy bringás, vagy melyik gyógyfürdő korlátkék tükörképét remegteti a vízfelszín? Ha el tudunk szakadni helyektől, konkrétumoktól, és csakis a vizuális élmény befogadói, élvezői maradunk, akkor sokadrangúvá válnak ezek a tények. Akkor tudunk "belehelyeződni" az alkotásba, és minden "zavaró" tény(ező)t kikapcsolni. Akkor, és csak akkor kapunk egy impulzív és izgalmas képi világot, aminek főszereplője a víz, és az általa keltett "szín-játék". Kereszty Gábor ezt zseniálisan tudja, víztükörkémlelő fénylelőként. A fotókon megörökített történés ugyanis nem más, mint a pillanatba öntött "vizuális ottlét", melynek ajándéka, hogy értő szemlélődéssel előbb-utóbb: láttat. És az sohasem lesz látszat!

Meleg szívvel ajánljuk a meleg színek kedvelőinek a nyári délutánokba oltott vizuális vízremegés varázsát Egyházashetyén. 

A hírhez tartozó képgaléria

Új hozzászólás