Mozdulj! - A Heaven Street Seven és a Paganza koncertjéről

Képgaléria megtekintése2010.02.08. - 12:20 | Vidaotone - Fotók: Cseh Gábor

Szinte egy nagyböjtnyi idő eltelte után ismét “nagykoncertnek” adott otthont a város, pontosabban a Savaria Mozi egyesek szerint “zsebkendőnyi” aulája. Nos, ennek a kis területnek sajnos ezen a szombaton nem akadtak ádáz birtoklói, ha azt mondjuk, hogy szellős harmad-ház összejött, akkor is kicsit túlzásba estünk. Pedig az est főprodukciója, a slágergyáros Heaven Street Seven volt, akiket utoljára a szombathelyi egyetem udvarán láthattunk tavaly, egy irgalmatlanul jó élőzéssel hengerelni.

Háromnegyed tíz, kinn a jég és a hó az úr, benn a kongó félhomály sokkol. Épp a vendégcsapat, a Paganza kezdésére érkezünk, és a maximum húsz fő láttán, azonnal a bárpultot és a kávézót vettük célba, néminemű feszültségoldást keresve. Jó szokás szerint a Cinema kávézó csurig telve, és ez a háromnegyedórás hangszermutogatás alatt is így maradt. A háromfős zenekar szellősen és tudományosan játszotta antislágereit, kitűnően szóltak hangszerelésük és középtempós lüktetésük folytán. A zene a tipikus örök előzenekar kategóriának tűnt elsőre, semmi fülbemászó dallam, semmi refrén - hangszerimádat és profizmus dominált. Szemmel láthatóan élvezik az együttzenélés minden pillanatát, azonban a produktum is inkább önmaguknak szólónak tűnt, mintsem közönségbarátnak. Nincs egy zenész számára lelombozóbb dolog, mint egy nagy hodályban pár embernek játszani, és egy zeneszeretőnek sincs ennél rosszabb élmény. Vélhetően egy szépen látogatott estén más kép alakult volna ki róluk, de ez most így sikerült.

Az átszerelés alatt a zenekar emblematikus szervezője, Dadan jött a hírrel, miszerint 150 fizető regisztrálódott körülbelül, ez a szokásos sleppel együtt olyan gyenge kétszáz főt jelent, akik - ahogy Krisztiánék bekezdtek -, meg is jelentek a színpad előtt. A kávézó is kiürült végre, és szépen lassan kialakult egy minden szinten közepes buli. Ami talán a legrosszabb, legalábbis a szegény tollnok szempontjából. Ha van egy kimondottan rossz rendezvény csak számbavesszük a lehetőségeket, hogy mi volt a banánhéj, és elfüstölgünk rajta, ha meg kimondottan jó a buli, lehet mindenkit dicsérni. A közepes az más tészta. Szombat este egyfelől hálát adtunk - ha nem is az égieknek, mert fentről a havazással azért mindenképp beleszóltak a dolgok állásába -, hanem csak a körülmények azon alakulásának, hogy nem kellett egy népszerű zenekarnak teljesen rossz szájízzel hazaautóznia az ítéletidőben városunkból. Másfelől azonban a teljesen lehangoló kezdés után nem alakulhatott ki semmilyen, a tökéleteshez még csak közelítő hangulat sem, a közönség soraiban ugyanúgy nem, mint a színpadon. Mindenki megtette a magáét, de az épp ahhoz volt elég, hogy a koncert lassú tűzön elrotyogjon. Jöttek a jól ismert Heveny-dalok, szépen egymás után, amit az első négy sorban az aktívak tánccal, kicsit hátrébb bátortalan énekléssel, leghátul pedig elszórt dúdolással jutalmaztak. Csúnyán hangozhat, de az egyetlen pozitívuma az volt a műsornak, hogy viszonylag gyorsan lefutott, a csapat érthető módon rövidre fogta, két gyors ráadással békített, a közönség pedig lámpaoltásra illaberek, szétszéledt. A masszív keménymag még húzta az éjt a kávézóban, ahol a magyar gitárpop nagyjai sorjáztak a hangszórókból.

Nem úgy sikerült az idei évkezdés, mint ahogy az várható lett volna. Nem történt tragédia, hisz volt már ilyen, és lesz is még. Azonban most már a realista énünk sem hajlik pluszos irányba, egyedül idealistánk gondolja azt, hogy ez csak a körülmények véletlenszerű, ámbár szomorú együttállásából következhetett csak be. A pesszimistától pedig mentse meg a jóisten minden olvasónkat. Készülünk egy komplex könnyűzenei városi és környékbeli nagy tavaszi előrejelzéssel, a szervezők és klubok figyelmébe ajánljuk ezúton is, hogy akiét még nem ismerjük, mielőbb jutassa el szerkesztőségünknek.