A budapesti székhelyű, többszörös nemzetközi nagydíjas Jazzation énekegyüttes a Vas megyei Zsennyén található Sennyey-Bezerédj-Békássy-kastélyban tartotta négynapos alkotótáborát. A szélesebb hazai közönség A Dal2017-ben ismerhette meg őket, az együttes Fall Like Rain című dala a legjobb négy közé jutott a döntőben, de külföldön is egyre többen ismerik a saját műfajában kiemelkedő magyar együttest: legutóbb 2019-ben a dániai Aarhusban, Észak-Európa legnagyobb vokális fesztiváljának versenyén nyerték el az első díjat. 

Az alkotóházként működő zsennyei kastélyban a Jazzation a négynapos műhelymunka nagy részét a második emeleti műteremben berendezett stúdióban töltötte, mivel az idén tizenöt éves együttes új dalok felvételére készül. Az alkotótábor két közbülső napján pedig spontán házikoncertekkel örvendeztették meg a kastélyban pihenő művészeket és családjaikat. "Számunkra is óriási élmény volt - mivel a márciusi korlátozások óta most koncerteztünk először" - meséli Attila és Máté.

Mivel a Vaskarika portál fotósával a 2017-es A Dal műsor kapcsán virtuálisan megismerkedtek, végre sor kerülhetett a személyes találkozásra is. "Büki Laciról már sokat meséltünk az együttes tagjainak, mert az Eurovíziós válogatók időszakában Ginával elég sok interjút adtunk, és nagyon változó újságírói attitűddel találkoztunk" - meséli Katus. "Laci nemcsak remekül ír, de csodásan fotóz is; ezért felvetettem, mi lenne, ha meglátogatna bennünket Zsennyén."

Jazzation: Kanizsa Gina, Homor Máté, Várallyay Katus, Fábián Attila, Bolyki Sára (b-j)

Így történt, hogy a napi két intenzív próbán és a két kastélykoncerten kívül egy spontán fotózásra is sor kerülhetett a mesebeli épületben és a kastélyt körülölelő vadregényes arborétumban. "Az eső is elállt néhány órára a kedvünkért, és gyönyörű, felhős-napos, szórt fénynél fotózkodhattunk" - meséli Gina. "Zsennye - de az egész régió - klímája olyan különleges: a sok esőtől óriásira nőnek a fák, és a zöldnek ezernyi árnyalata ragyogja körbe a kastélyt és a környék műemlékeit. Az egyik hajnalban tettem egy sétát a kertben: lenyűgöző errefelé a természet!" - fűzi hozzá Sára. "Tizedik éve járunk Zsennyére a családdal" - veszi át a szót újra Katus -, "és bár a Jazzationnel először voltunk, egészen biztosan nem utoljára. Az alkotóházban dolgozók kedvességét és szeretetét, amitől a kezdetek óta igazán otthon éreztük magunkat a kastélyban, most az együttessel is megtapasztaltuk."

A Jazzation híres arról, hogy nemcsak színpadon rögtönöz remekül, de a kollektív alkotásnak és kreativitásnak a lehető legtöbb területen helyt ad: a közös turnék alkalmával a környékbeli települések nevét limerikekbe foglalják. Vas megyéből is született néhány gyöngyszem:

Van egy hölgy, lakhelye Sárfimizdó
Sikere titka a sarki zuzmó.
Amikor nincs hangja,
Zuzmóját bekapja,
Egyből szépen zeng a tá-fi-mi-dó. (BS)

Van egy úr, a lakja Bérbaltavár
Reggeltől estig csak szénát kaszál
Kuporgat, félretesz
S hogyha majd módos lesz
Rosszullét-határig virslit zabál. (KG)

Szerelmem lakhelye Sé,
Nem leszek soha másé!
Nem bánt, nem vitázik,
Bár könnyen elázik
Csóktól, mert papírmasé. (BS)

Volt egy hölgy, lakhelye Bögöt,
Ellopott egyszer egy tököt,
Csónaknak kivájta,
A tulajt bevárta,
Lökött pár! - tök messze szökött. (VK)

Van egy úr, lakhelye Cák,
Fejéből nőnek a fák.
Fülein kamáslik,
Két szeme parázslik -
Megártott neki a mák. (BS)

Volt egy úr, lakhelye Zsennye,
Lelkének sok volt a szennye.
Száz font vajat lopott,
Amikor lebukott,
Azt már nem volt kire kenje. (BS)

Hazaúton készült, Vas megyén kívüli limerikek:

Volt egy hölgy, lakhelye Halimba,
nyakában lógott egy kalimba,
egyik kézzel kalimbált,
másik kézzel kalimpált:
nyerte a díjakat halomba. (VK)

Két rendőr, lakhelyük Boncodfölde
Helyszínelni ment egy borsóföldre.
Egyik szól: Kiskomám,
Nekem nincs diplomám,
Ezt a szép hullát most boncold föl te! (BS)

Van egy úr, lakhelye Somlójenő
Artistaszámokban űbermenő.
Titka? Hát neki van:
Ebben a faluban
Mindegyik lakosnak négy karja nő. (KG)

Jazzation

Öt énekes, négy album, három hölgy és két úriember egy közös harmóniában: ez a Jazzation. A magyar acappella együttes a legrangosabb nemzetközi versenyeken lopta már magát a zsűri szívébe, az elmúlt években Grazból, Pinerolóból, Lipcséből és Aarhusról tért haza első helyezéssel. Mégis arra a legbüszkébbek, hogy olyan csodás zenészekkel játszhattak már együtt, mint a világhírű Bobby McFerrin, vagy a modern acappella svéd nagyágyúja, a The Real Group. A Jazzation fő profilja a jazz, az együttes a világ népzenéiből is merít, virtuóz feldolgozásaik és saját szerzeményeik itthon és külföldön egyaránt óriási sikert aratnak.  

Jazzation: Várallyay Katus, Bolyki Sára, Kanizsa Gina, Fábián Attila, Homor Máté

www.jazzation.com

Limerik

A limerik (vagy angolosan: limerick) abban a formában, ahogy ma ismerjük, a viktoriánus Anglia Janus-arcú terméke. Az egyik arcát Edward Lear, a nonszenszversek írója és illusztrátora tette olyan népszerűvé, hogy a vicclapokban valóságos népmozgalommá vált ilyen ötsoros, aabba rímképletű badar versikéket fabrikálni, melyeknek első sora általában személynévre végződött, vagy a várost nevezte meg, ahol a limerik szereplőjével a további négy sorban elbeszélt bámulatos badarság megesett. A Janus-arc másik fele a prüdériájáról híres korszak visszájáról tekint ránk. Ez az értelmiség obszcén folklórja, amely a XX. század közepéig csakis szájhagyomány útján terjedt az irodalmi berkekben, egyetemek táján, a katonatiszti karban, de bizony a felsőbb papság köreiben is, hasonlóan a malac viccekhez, csak éppen virtuózan leleményes rímekkel, énekelhető formában előadva. A műfaj illetve a versforma valójában sokkal régebbi eredetű, csíráit már a középkori angol költészetben is kimutatták. Büszkék is rá az angolok, és annyira a nyelvükbe ágyazottnak tekintik ezt a formát, hogy azt tartják, jó limeriket írni csakis angolul lehet. 

(Forrás: Várady Szabolcs: Magyar badar. 300 limerik)