Egy Washington állambeli demokrata képviselőnő, Pramila Jayapal arról kérdezte Mark Zuckerberget a kongresszusi meghallgatáson, hogy a Facebook valaha fenyegetett-e meg céget azzal, hogy lemásolja a termékeit és ezzel egyidőben fel is vásárolja magát a céget. Zuckerberg erre nemmel felelt, amire Jayapal az Instagram egyik alapítójának, Kevin Systromnak a nyilatkozatát olvasta fel, amely szerint nem volt az opciók között, hogy ne adja el a Facebooknak az Instagramot. Jayapal hozzátette:

a Facebook egy tökéletes esettanulmány a túlhatalomra, hiszen az adatainkat felhasználva kémkednek a versenytársaik után, hogy aztán ellehetetlenítsék és végül felvásárolják őket.

Szép csörtének nevezhetnénk ezt, de azért érdemes hozzátennünk, hogy Jayapal képviselőnő éppen annak a seattle-i körzetnek a delegáltja, ahol a legnagyobb lánggal ég a Black Lives Matter mindent felgyújtó fáklyája, vagyis erősen érdekelt abban, hogy a Facebook tetemre legyen hívva. Mármint éppen mostanában, nem máskor.

A trösztellenes törvény majdani ráncfelvarrása arra elegendő lehet, hogy a Facebook és például az Amazon gazdasági túlhatalmát letörje, de arra aligha, hogy a megszerzett politikai befolyásuktól megfossza őket. Márpedig a Facebookkal nemcsak az a baj, hogy ma már közvetlen vagy közvetett módon, de mindenképpen elér hozzánk a keze (és nem csupán az erőszakosan felvásárolt Instagramra vagy a Whatsappra kell gondolni, hanem arra, hogy számukra már a közösségi hálóról való hiányzásunk is értékes adatnak számít, amelyet monetizálni tudnak), hanem az is, hogy senki által nem ellenőrzött módon, szinte

szuperhatóságként őrködik a szólásszabadság és a politikai korrektség össze nem egyeztethető értéke felett.

Erre soha senki nem adott felhatalmazást a Facebooknak. Még az a 2,5 milliárd aktív felhasználó sem, aki napi szinten használja a platformot.

Mark Zuckerberg (Fotó: MTI/EPA/John G. Mabanglo)

A zavaros és egyáltalán nem transzparens közösségi alapelvek mentén cenzúrázó Facebook szuperhatósági szerepkörében bárkit, bármikor, szinte bármiért elnémíthat a felületén. Erre gyakran érkezik az a válasz a laikusoktól, hogy nem kötelező a Facebookon sem jelen lenni, sem pedig kommentelni. De az a helyzet, hogy aki nincs jelen ezen a kifordított köztéren, ahol ma a legtöbb ember számára elérhető és hozzáférhető módon zajlik a közélet, az nem is létezik.

A Facebookot nem lehet megkerülni, beépült úgy a személyes, mint a politika mindennapjaiba.

A lájk nagyon olcsó valuta, de a vele járó figyelem fontos mindenkinek, aki hatást akar gyakorolni a környezetére, akár politikus, akár vállalkozás, akár egy lelkes amatőr egy vasútmodellező klubban.

A Facebook persze nem kényszerből vált szuperhatósággá, hanem azért, mert meglátta a kínálkozó alkalmat arra, hogy egy addig nem is létező piac egyedüli ura legyen: az e-rabszolgapiacé, ahol a javakat az öntudatlan felhasználók adatai jelentik.

Az e-rabszolgák digitális gyapotként gyűjtik a lájkokat a személyes adataik felett „őrködő", őket meg-megrendszabályozó cenzormesterek gyanakvó tekintete mellett. A haszon mindenképp a Szilícium-völgy techbáróihoz kerül.

(Fotó: MTI/EPA/Stephanie Lecocq)

A közösségi média politikai erejének letörésével egyelőre egyetlen nyugati ország egyetlen bizottsága sem foglalkozik. Bár a Facebook egyre kevésbé számít szent tehénnek, főleg azóta, hogy a Black Lives Matter-mozgalom farvizén a Coca-Colához és az Adidashoz hasonló óriásmárkák is nekiestek Zuckerberg cégének, de valódi ellenerőt még nem képzett senki sem a céggel szemben. Mert nem lehet megoldani egy alapvetően politikai és jogi problématömeget gazdasági nyomásgyakorlással, főleg úgy nem, hogy mindig azok tömörülnek éppen egységfrontba a Facebook ellen, akiknek aktuálisan ez az érdekük.

A Facebook önkéntes szuperhatósággá válása minden valódi politikai felhatalmazással bíró hatalom és valódi jogosítványokkal rendelkező hatóság számára fenyegetést jelent.

Ha van olyan kérdés, amiben az Európai Unió tagállamainak közösen kellene fellépniük, az éppen a saját hatalmukat aláásó Facebook túlhatalma.