Bory-vár, az örök szerelem szimbóluma

Képgaléria megtekintése2020.08.14. - 07:00 | vaskarika.hu - Fotók: Varga András

Bory-vár, az örök szerelem szimbóluma

A Bory-vár egy különleges épületcsoport Székesfehérvár Öreghegy városrészében, a Mária-völgyben, melyet Bory Jenő (1879–1959) székesfehérvári építész, szobrász- és festőművész nagyrészt egymaga épített és díszített évtizedeken át, emléket állítva a hitvesi szeretetnek és művészi álmainak. A várat 1923-ban kezdte építeni, és élete végéig dolgozott rajta.

HIRDETÉS
Az épület nemcsak a Bory család otthona volt, hanem óriási műterem is az építész és felesége, Komócsin Ilona (1885-1974) festőművész alkotásai számára, de más neves festők és szobrászok műveit is megtaláljuk itt. Bory magát az épületet önálló műalkotásnak szánta.

Az Európa-szerte ismert épületegyüttes napjainkban az örök szerelem szimbólumaként és a „székesfehérvári Tádzs Mahal"-ként él a köztudatban. A város egyik legnépszerűbb látnivalója, ennél fogva látogatók ezrei keresik fel minden évben, tavasztól őszig.

Ma az épületegyüttes csaknem egésze múzeumként látogatható, de a Bory-leszármazottak egy része még mindig falai között él.

A vár története:

1912-ben Bory Jenő a Székesfehérvárhoz tartozó Mária-völgyben egyholdnyi földet vásárolt hétvégi teleknek, ahol kezdetben gyümölcsfák és szőlő között csak egy borospince állt, présházzal (Mária-völgy akkor még bőven külterületnek számított, mára azonban bekebelezte Öreghegy, Székesfehérvár legnagyobb kertvárosa). A présházat még abban az évben lakássá bővítette, s fölötte műtermet alakított ki. A vár építésébe csak az első világháború után kezdett, amikor sokasodó szobrászi megrendeléseinek honoráriumából erre is tudott költeni. Eleinte csak a helybéliek tudtak az építkezésről, majd 1934-ben a látogatók előtt is megnyitotta az épület kapuit, s akkor vált országosan ismertté. Kezdetben maga a tulajdonos vezette körbe az érdeklődőket, mesélve a vár létrehozásáról és az egyes szakaszok építésének történetéről.

Az építést, a részletek állandó cizellálását, s a második világháború után a helyreállítási munkákat egészen haláláig folytatta. Többnyire egyedül, a két kezére hagyatkozva dolgozott, legfeljebb néhány alkalmi segítséget vett igénybe. Képzett építész volt, mégsem konkrét mérnöki rajzok, inkább a fantázia és az adott terepviszonyokhoz való alkalmazkodás irányították munkájában. A lassan fölnövő falak, tornyok formái, az általuk ölelt terek ugyanannak a művészi elképzelésnek lettek az eredményei, mint a szobrok, így a Bory-vár nem más, mint egy építészeti formákat és méreteket öltő szobrászati műalkotás.

Bory Jenő volt a tervező-építész, az építésvezető, a pallér és a kőműves is, aki segítőkkel, a hagyomány szerint 40 nyáron keresztül, folyamatosan bővítette, szépítette a várat. Valójában azonban 1923-tól 1959-es haláláig dolgozhatott csak a rajta, viszont az utómunkálatok 1964-ig tartottak, tehát a Bory-vár építése mintegy 41 évet vett igénybe. Bory Jenőt halála után a műteremben ravatalozták föl.
/Forrás: hu.wikipedia.org/

A hírhez tartozó képgaléria

Új hozzászólás