„Fel a kezekkel” – az Irie Maffia teltházas koncertje a moziaulában

Képgaléria megtekintése2008.09.28. - 08:00 | Horváth Eszter - Mädl Eszter - Fotók: Bonyhádi Zoltán

Nem kell noszogatni a helyi ifjúságot, ha egy kis elhajlásról van szó. A kapunyitás után szinte azonnal zsúfolásig megtöltötték a mozi auláját, ahol önként és dalolva - szó szerint - adták meg magukat a "maffiózók" hallójáratoknak szegezett felszólításásnak: "Fel a kezekkel". Engedelmeskedett is a tömeg, és a szófogadás eredménye egy fergeteges koncertben csúcsosodott ki, amit az utánuk fellépő Shanti Ska Tones-nak is sikerült meglovagolni.

Első szombathelyi koncert ide vagy oda - az Irie Maffia nem ismeretlen hazai körökben. Erről meggyőződhettek itt is, bár sokan feltették a kérdést, hogy miért ilyen korán kezdődött a muri, és a zenekar meg is jegyezte, hogy így "estebéd" után nehéz igazi buli-hangulatot teremteni. A megoldás kulcsa az, hogy Irie Maffiának még volt aznap este/éjjel egy jelenése a budapesti Gödör klubban; mindennek ellenére azonban nem lehetett olyan érzésünk egy percig sem, hogy gyorsan le akarnák zavarni a koncertet. A népes tagállománnyal büszkélkedő „maffiózók" a maguk műfajában teljesen profik, kérdés csak az lehetett, ki mennyire van oda a reggae-ért, az odamondogatós MC-kért, meg a csípőrázásért. Jelentjük, odavoltunk! Ez az a stílus, ami a reggae-ből indulva a hip-hopon keresztül a rock és funk határait súrolva már az első pillanatban megmozgat: észre sem veszed, és az ütemes dobolás a kislábujjadtól indulva felkúszik egészen a fejed búbjáig. Nem telik el öt perc a koncertből, s már tombol a tömeg, kezek a magasban, minden egyes zenekari bíztatásra élénk csápolás a visszajelzés.

Az Irie Maffia koncertje a Savaria Filmszínház aulájában

El kell ismerni: hatalmas teljesítmény egy ilyen előadás ekkora létszámú zenekartól, merthogy az Irie Maffiát tizenegy tag alkotja. Szinte kézzelfogható az összhang, a stíluskeveredés sem bántja a fület - még akkor sem, ha a hőn szeretett rock alá szkreccselnek, vagy ha olykor-olykor átnyúlnak a jazz-es hangzásvilág felé.

Az ötödik dal környékén mégis kissé egysíkúvá vált az eddigi összhatás. Nem azzal van a baj, hogy „kevert stílusban" szóltak, nem a reggae-vel volt probléma, de mintha alábbhagyott volna a tempó. Nem tekerték le a hangerőt - félreértés ne essék - de a további felpörgetés valahogy mégsem sikerült. Itt derült ki az, hogy - míg korábban az egész közönség eggyé olvadt -, kit motivált a rajongás, és kit a kíváncsiság, hogy erre a koncertre bejöjjön. Azért a továbbiakban is pörögtek a lemezek, megszólalt a trombita, az énekesnő a füledbe búgott, az MC nyomta a szöveget és újra magával ragadott a ritmus, akár egy jól komponált darabban. A közönség hálás volt, péntek esti buli-betevője okés, innét már csak szurkolni kellett, hogy a szombathelyi hangulat-hegyről ne zuhanjon a banda (a) Gödörbe.

Shanti Ska Tones - az utó-hangulatfelelős előzenekar

Az előzenekarból utó-hangulatfelelőssé előlépett Shanti Ska Tonesnak meg kellett birkózni azzal a problémával, hogy az Irie Maffiára még kíváncsi népek őket már nem várták meg. Ez így persze nem teljesen igaz; szórakozásra éhes fiatalok tucatjai tartottak ki, és láthatóan nem bánták meg. Nem tudtam mire számítsak, de a szintén nagyon ifjú tagokból álló Shanti Ska Tones meglepően jól szólt. Kevesebb volt az "amatőr zenekar" íz, és több a laza játékosság. Az előadásukban volt érzés, és főként szórakozás: semmi görcs, semmi „muszáj". Persze az is tény, hogy a ska színtiszta bulizene, és nem sajátos műfaji vonása a komolyság. Nem is lehet másként csinálni, mint lazán. Különösen helyes volt a „Pancsoló kislány" című örökbecsű magyar sláger ska verziója, és igazán családias az a Manu Chao feldolgozás, melynek idejére a közönség kb. 90%-a felmászott a színpadra. Mindent összevetve nem volt a produkcióban semmi hiba: kedves, bájos, bulis és jól hangzó koncert volt, igazán családias hangulatban. Mintha egy igazi házibulin lettünk volna.