Hogyan kezdődött a közös története Naszreddin Hodzsával?

Amikor Gyergyóban találkoztam Hazug Pistával és „okosbolond" Barát Jóskával, foglalkoztatni kezdtek a bolondos természetű emberek, akik nem hétköznapi módon tudják elmondani az általános emberi igazat. Ilyenek Shakespeare és a portugálok udvari bolondjai, az indiai uralkodók házi bohócai és az észak-amerikai indiánok Szent Bohóc nevű intézménye, és ilyen a bolondos kedvű, tréfacsináló okos, Naszreddin hodzsa is.

Törökországban járva aztán, ahol a török népzene kutatása céljából utaztam, jobban megismertem a hodzsáról szóló tanmeséket. Ezután keresett meg M. Tóth Géza, a Naszreddin Hodzsa meséi producere, hogy legyek a sorozat mesélője. Nagyon boldog lettem, mert így lehetőségem nyílt mélyebben tanulmányozni a történeteket - mintha újra iskolapadba ültem volna.

Mi a véleménye Naszreddin Hodzsáról?

Naszreddin egy titokzatos figura, aki kevésbé kiszámítható, mint mondjuk Háry János vagy Csalóka Péter, hanem önmaga ellentéte is tud lenni: nem mindig kizárólag bölcs, hanem olykor egészen bolondos. Emiatt nem tudjuk eldönteni, hogy féleszű vagy nagyon is okos, aki a maga kárán tanítja az emberiséget. Néha az ember elbizonytalanodik, hogy ugyanaz a karakter-e. Ennek a kettősségnek az az oka, hogy az évszázadok során a Naszreddin Hodzsa névre rárétegződtek más mesék is.

Berecz István mesél az MMIK-ban

Melyik a legkedvesebb Naszreddin Hodzsa-meséje?

Tíz-tizenöt kedvencem is van. Az egyik, amiben a hodzsa szegényes ruhát visel, ezért nem hívják meg vendégségbe, csak azután, hogy kiöltözik. Az asztalnál ülve aztán a turbánjába, papucsába gyúrja a süteményt, és amikor a vendégek kérdőre vonják, azt feleli:

„Nyilván nem engem hívtatok meg, hanem a ruhámat, így az étel is a ruhámat illeti. Jó étvágyat, papucskám!"

Emellett az asszonyok fordított észjárásáról szóló mesék is kedvenceim.

Milyen volt a közös munka a KEDD Stúdióval?

A hangfelvétel vidám hangulatban telt, sokat kacagtunk - sajnáltam is, hogy vége lett. Segítséget jelentett, hogy folyamatosan kaptam visszajelzéseket Gézától, Gerdelics Miklós rendezőtől és a hangmérnöktől.  Az viszont kihívás volt számomra, hogy eredeti török mesékkel dolgoztunk, és amikor lefordítottuk magyarra, nagy volt a kísértés, hogy magyar szójátékokat vigyek bele.

Sokat töltődtem azáltal, hogy megismertem a hodzsa összes történetét, ami nem könnyű olvasmány. A magyar embernek Naszreddin elsőre ostobának tűnhet, mivel nagyon gyengék a fordítások és nem hidat, hanem inkább akadályt képeznek a mese és az olvasók közé. Ez feladat elé állítja az embert, bele kell helyezkednie a szerző szerepébe. A sorozatnak köszönhetően leküzdöttem ezt az akadályt és elvezettek a tanmesék lényegéhez. Olyan volt ez, mint az aranymosás vagy a kincskeresés.

Berecz István mesél az MMIK-ban

A Naszreddin Hodzsa meséiben mi ez a kincs?

Az okossága. Naszreddin Hodzsa nem adja olcsón magát. Tanmeséiben remekül vizsgázik a török ember humorérzéke, amely rendkívül árnyalt és nagyon gazdag észjárás társul hozzá.

Kiknek ajánlja a sorozatot?

Mindenkinek, hiszen az alkotók úgy tervezték, hogy a gyermekek és a felnőttek is szeressék. Az embereknek pedig tetszik Naszreddin gondolkodása, és szeretik, hogy előttük jár.

A teljes interjú a rajzfilmunnep.hu oldalán olvasható.