Ken Russell, a brit mozi fenegyereke Don Boyd producer felkérésére mondott igent, aki Aria címmel antológiafilm tetőaláhozásán dolgozott. Boyd 10 áriából készíttetett 10 rendezőnagysággal klipszerűségeket, az alapkoncepció pedig az volt, hogy e kisfilmek nem az áriákhoz kapcsolható operákba adnak betekintést, hanem teljesen új cselekményt társítanak a jól ismert dallamokhoz.

Ken Russelltől még ebben az eredetiségre törekvő közegben is mindenki azt várta, hogy valami kirívóan egyedivel rukkol elő, ami természetesen bekövetkezett. Ki másnak jutott volna valaha eszébe, hogy egy élvonalbeli pornósztárt tegyen Giacomo Puccini legszebb áriájának hősnőjévé? Így született meg Puccini Nessun dormájának russelli víziója, amelyben a mester megint hatásosan léptette frigyre a profánt a transzcendentálissal.

Russell Nessun dormáját (az ária a filmben az ikonikus tenor, Jussi Björling előadásában hangzik el) szomorú esemény inspirálta: pár nappal a forgatás megkezdése előtt autóbalesetben elhunyt a rendező közeli barátja, Martha Galvin, aki korábban pont egy Puccini-operát, a Pillangókisasszonyt segített színpadra állítani a direktornak. E tragédiából bontakozott aztán a 7 perces áriaklipben elmesélt, az álmot a valósággal összemosó történet. 

Russell művében egy közúti baleset női áldozata két világ között reked: az ifjú hölgy kómában egy letűnt ókori kultúra főpapjáról és papnőiről álmodik, akik ékszerekkel ékesítik fel, valamint ábrákat festenek a testére. Eközben a „másik oldalon" a fekete főpap az életmentő műtétet végző orvos, a papnők a neki segédkező asszisztensek, a nő testén álmában sorakozó ékszerek és ábrák pedig az ellátandó sebek.

A brit nézők valószínűleg nagyot néztek, amikor meglátták, ki is a Nessun dorma főszereplője. A szőke Linzi Drew ugyanis a '80-as évek legismertebb brit pornósztárja volt, aki igazi celebritássá nőtte ki magát.