Híd a boldogsághoz - Voler Mouche lemezbemutató a moziaulában
Képgaléria megtekintése2010.02.23. - 02:20 | Makrai Tamás - Fotók: Csizmazia Ákos
2008 augusztusában, amikor a szombathelyi tagokból álló zenekar debütált a helyi közönség előtt a Savaria Karneválon, már sokakban felmerült a kérdés, vajon mikor lesz viszontlátható a boltok polcain az első Voler Mouche album. Másfél év után, előreláthatólag 2010 márciusában jelenik majd meg a Violet Rainbow című korong, melynek lemezbemutató koncertjét február 20-án hallhatta a moziaula közönsége.
Az angolszász mondavilág sajátossága, hogy a szivárvány végén mindig kincset találunk. Szombat este a Savaria Mozi is az angolszász mesékre emlékeztetett: a Voler Mouche zenéje ibolyaszínű kincset villantott meg a hallgatóság előtt. A helyi illetőségű csapat 2008 nyarán robbant be a zenei életbe, azóta a tagok és a zenei stílusok is cserélődtek, formálódtak.
Tíz óra tájban felcsendültek a mozi falai közt az „udvarias elektronikus jazz" első taktusai, és egy rövid intro után a Thrill Seeker-rel indult a koncert. Ami már az első másodpercben feltűnt, az az énekesnő, Korponay Zsófi új frizurája volt, ami dögössé és egyben dívává is tette a még csak tinédzser évei végén járó, ám annál érettebb hanggal bíró énekesnőt. Eleinte csak az elektroakusztikus hangszerek játéka ringatott, majd az énekszó varázsütésként hatott a hallójáratokra: ez az igazi lounge, kikapcsolja a bennünk lévő feszültséget, és csak a zene által megteremtett világra figyelünk. Ebben az emelkedett, hétköznapi problémáktól messze elrugaszkodott hangulatban talált ránk a Feeling All Right és a Four Past Nine, majd a Color TV segítségével egy kicsit más színben láthattuk, vagyis hallhattuk az otthon porosodó és unásig hallgatott varázsdobozunkat is. Színes tévénk felidézése közben betekinthettünk egy kicsit a slowdown háza tájára is, és cseppet sem volt meglepő, ahogy a közönség mozdulatlanul állt és némán figyelt, próbált mindenegyes boldogságfakasztó hangjegyet elraktározni a szomorúbb időkre, hogy akkor felidézve ezt a mai estét, ismét mosolyt csalhasson az arcára. Végül a You and Me hatására teljesen lelassult a tempó, így egy kis andalgásra is volt időnk.
Az összebújós szám mindenkiben előhozta azokat az édes emlékeket, melyeket soha nem szeretne elfelejteni. A közönség tapssal jutalmazta az előadást, a lemezbemutató során először - talán most eszmélt rá arra, hogy nem egy mezőn heverészik, és a tovaszáguldó bárányfelhőket csodálja, hol szirmot bontó fákat, hol pedig színes tévét képzelve az elúszó felhőrengeteg egy-egy foszlánya mögé. Tavaszcsalogatóként elkalandoztunk a Voler Mouche-sal a Mezei Kávézó gombaasztalkái mellé, hogy egy csepp friss harmatvizet ihassunk, és az égbe kiálthassuk a fűszálak árnyékából, hogy itt tavasz. A Spring is Here a legelső alkotások közül való, és az eddigi egyetlen szám, mely mellé klipet is forgattak, továbbá a magyar zenei tv-k is rendszeresen sugározzák. Értesüléseink szerint a zenekar egy újabb klippel is meglepi a rajongóit, melyet a közeljövőben forgatnak majd Szombathelyen. A tavaszköszöntő után a Down The Steps Morcheeba-jellegű slowdown muzsikája szerintünk az egyik legjobban sikerült dal a Violet Rainbow-n. Ezekután a billentyű és a dob játéka következett, s az impressziókra épülő dalocskában minden hölgy egy kicsit Victoria lehetett. Miski Ádám (-billentyű) és Sávoly Péter (-dob) szó szerint játszott a hangokkal, miközben egy képzeletbeli világot építettek fel a hallgatók köré (Victoria's).
A szusszanásnyi szünetben köszönetet mondott a zenekar mindenkinek, aki segítette az album létrejöttét, majd a többféle zene stílust is felvonultató Tapp-pal tértek vissza a színpadra. Ez a dal felkerült a Láthatatlan Sárvár 2009-es slágerlistájára is, mondjuk ki: nem véletlenül. Először a szintetizátor kapott főszerepet, majd belépett a dob, végül az ének és gitár (Szarvas Peti). A jazz és a lounge zene stílusjegyeit magában hordozva belekóstolt a játékos, mesefilmet idéző variációkba, majd a reneszánsz kort megidéző komolyzenei betét tette fel az i-re a pontot. Zárásként a violaszínű szivárvány felett búcsúzott a Voler Mouche a közönségtől, az Over The Violet Rainbow-val. A röpke egyórás repertoár pillanatok alatt tovatűnt, és csak azt vettük észre, hogy hazafelé ballagtunk, s közben tavaszt idézve egy-egy dallamot dúdoltunk. Szinte semmi nem történt, egyszerűen csak boldogok voltunk.Programkereső
Szavazás
Ön mit szeret legjobban a szombathelyi nyárban?
42% - A Savaria Karnevált.
7% - A rengeteg fagyizási lehetőséget.
8% - A sok gondozott parkot.
14% - A nyugalmat, amit a város atmoszférája áraszt.
20% - Csak az számít, hogy igazán meleg legyen.
Összesen 1944 szavazat



























































Új hozzászólás
Korábbi hozzászólások
A Voler koncert valóban jó volt,... kis szombathelyi Air és Morcheeba a szó szoros értelmében.
Jó produkció, de van ennek a cikknek némi mindent széppé varázsoló íze is...
Talán azért mert stílusban sem illett össze a két fellépő egymás után, vagy esetleg mindenki betervezett már valami más programot. Persze csak találgatok. Nagyon jól nyomták pedig a srácok.