Híd a boldogsághoz - Voler Mouche lemezbemutató a moziaulában

Képgaléria megtekintése2010.02.23. - 02:20 | Makrai Tamás - Fotók: Csizmazia Ákos

Híd a boldogsághoz - Voler Mouche lemezbemutató a moziaulában

2008 augusztusában, amikor a szombathelyi tagokból álló zenekar debütált a helyi közönség előtt a Savaria Karneválon, már sokakban felmerült a kérdés, vajon mikor lesz viszontlátható a boltok polcain az első Voler Mouche album. Másfél év után, előreláthatólag 2010 márciusában jelenik majd meg a Violet Rainbow című korong, melynek lemezbemutató koncertjét február 20-án hallhatta a moziaula közönsége.

Az angolszász mondavilág sajátossága, hogy a szivárvány végén mindig kincset találunk. Szombat este a Savaria Mozi is az angolszász mesékre emlékeztetett: a Voler Mouche zenéje ibolyaszínű kincset villantott meg a hallgatóság előtt. A helyi illetőségű csapat 2008 nyarán robbant be a zenei életbe, azóta a tagok és a zenei stílusok is cserélődtek, formálódtak.

Tíz óra tájban felcsendültek a mozi falai közt az „udvarias elektronikus jazz" első taktusai, és egy rövid intro után a Thrill Seeker-rel indult a koncert. Ami már az első másodpercben feltűnt, az az énekesnő, Korponay Zsófi új frizurája volt, ami dögössé és egyben dívává is tette a még csak tinédzser évei végén járó, ám annál érettebb hanggal bíró énekesnőt. Eleinte csak az elektroakusztikus hangszerek játéka ringatott, majd az énekszó varázsütésként hatott a hallójáratokra: ez az igazi lounge,  kikapcsolja a bennünk lévő feszültséget, és csak a zene által megteremtett világra figyelünk. Ebben az emelkedett, hétköznapi problémáktól messze elrugaszkodott hangulatban talált ránk a Feeling All Right és a Four Past Nine, majd a Color TV segítségével egy kicsit más színben láthattuk, vagyis hallhattuk az otthon porosodó és unásig hallgatott varázsdobozunkat is. Színes tévénk felidézése közben betekinthettünk egy kicsit a slowdown háza tájára is, és cseppet sem volt meglepő, ahogy a közönség mozdulatlanul állt és némán figyelt, próbált mindenegyes boldogságfakasztó hangjegyet elraktározni a szomorúbb időkre, hogy akkor felidézve ezt a mai estét, ismét mosolyt csalhasson az arcára. Végül a You and Me hatására teljesen lelassult a tempó, így egy kis andalgásra is volt időnk.

Az összebújós szám mindenkiben előhozta azokat az édes emlékeket, melyeket soha nem szeretne elfelejteni. A közönség tapssal jutalmazta az előadást, a lemezbemutató során először - talán most eszmélt rá arra, hogy nem egy mezőn heverészik, és a tovaszáguldó bárányfelhőket csodálja, hol szirmot bontó fákat, hol pedig színes tévét képzelve az elúszó felhőrengeteg egy-egy foszlánya mögé. Tavaszcsalogatóként elkalandoztunk a Voler Mouche-sal a Mezei Kávézó gombaasztalkái mellé, hogy egy csepp friss harmatvizet ihassunk, és az égbe kiálthassuk a fűszálak árnyékából, hogy itt tavasz. A Spring is Here a legelső alkotások közül való, és az eddigi egyetlen szám, mely mellé klipet is forgattak, továbbá a magyar zenei tv-k is rendszeresen sugározzák. Értesüléseink szerint a zenekar egy újabb klippel is meglepi a rajongóit, melyet a közeljövőben forgatnak majd Szombathelyen. A tavaszköszöntő után a  Down The Steps Morcheeba-jellegű slowdown muzsikája szerintünk az egyik legjobban sikerült dal a Violet Rainbow-n. Ezekután a billentyű és a dob játéka következett, s az impressziókra épülő dalocskában minden hölgy egy kicsit Victoria lehetett. Miski Ádám (-billentyű) és Sávoly Péter (-dob) szó szerint játszott a hangokkal, miközben egy képzeletbeli világot építettek fel a hallgatók köré (Victoria's). 

A szusszanásnyi szünetben köszönetet mondott a zenekar mindenkinek, aki segítette az album létrejöttét, majd a többféle zene stílust is felvonultató Tapp-pal tértek vissza a színpadra. Ez a dal felkerült a Láthatatlan Sárvár 2009-es slágerlistájára is, mondjuk ki: nem véletlenül. Először a szintetizátor kapott főszerepet, majd belépett a dob, végül az ének és gitár (Szarvas Peti). A jazz és a lounge zene stílusjegyeit magában hordozva belekóstolt a játékos, mesefilmet idéző variációkba, majd a reneszánsz kort megidéző komolyzenei betét tette fel az i-re a pontot. Zárásként a violaszínű szivárvány felett búcsúzott a Voler Mouche a közönségtől, az Over The Violet Rainbow-val. A röpke egyórás repertoár pillanatok alatt tovatűnt, és csak azt vettük észre, hogy hazafelé ballagtunk, s közben tavaszt idézve egy-egy dallamot dúdoltunk. Szinte semmi nem történt, egyszerűen csak boldogok voltunk.

A hírhez tartozó képgaléria

Új hozzászólás

Korábbi hozzászólások

neutrogenya 2010.02.23. - 17:29
a kedves cikkíró valószínűleg annyira elkábult a kis gombaasztalkák között a kis erdei tisztáson, hogy elfelejtette az este másik fellépőjét, ami az egyik legtökösebb rockzenei produkció volt az utóbbi időkben....
A Voler koncert valóban jó volt,... kis szombathelyi Air és Morcheeba a szó szoros értelmében.
Jó produkció, de van ennek a cikknek némi mindent széppé varázsoló íze is...
ardant 2010.02.23. - 19:37
Jó koncert volt, a cikk kicsit udvarias tényleg.
cikkíró 2010.02.23. - 21:37
A plakátokon és a hivatalos sajtóanyagokban sem szerepelt a te általad említett Fuzzbox meglepetéskoncert, mivel eredetileg ők a SIC-ben léptek volna fel. Hogy mi volt a programváltozás oka máig nem tudom. A Voler összepakolt, és a nézőközönség 90%-ával együtt én is eljöttem. A fotósunk még maradt egy-két kattintás erejéig, így a Fuzzbox- ról is kerültek be képek a galériába.
Maszi 2010.02.23. - 21:57
Szívesen várjuk a bővebb kritikát a kommentelőktől, ígérjük, nem sértődünk meg:) A plakát-problémát viszont tessék az illetékeseken számon kérni, bár ugye a meglepetés éppen arról szól, hogy meglepetés...
Ákos 2010.02.24. - 08:16
A Fuzzbox-on méltatlanul kevés 8-10 ember maradt +pultosok.
Talán azért mert stílusban sem illett össze a két fellépő egymás után, vagy esetleg mindenki betervezett már valami más programot. Persze csak találgatok. Nagyon jól nyomták pedig a srácok.
Maszi 2010.02.24. - 12:14
Valóban a Fuzzbox nagyon jó, a stílusbeli különbségek pedig szerintem akkor hozhatnak jó bulit, ha a közönség vevő a jó zenére. Örülök, hogy neked bejött a FB.