Szenvedély és romantika a Savaria Szimfonikus Zenekarral

Képgaléria megtekintése2020.12.04. - 13:35 | vaskarika.hu - Fotók: Büki László 'Harlequin'

Szenvedély és romantika a Savaria Szimfonikus Zenekarral

"Szívünk tele van azzal, hogy Önöknek adjuk a művészetünket" - mondta a csütörtöki online hangverseny ajánlójában Cser Ádám karmester. Weber, Schumann és Schubert művei pedig -a megváltozott helyzetben is- szenvedélyt és romantikát vittek a komolyzene szerelmeseinek otthonaiba a Harmónia bérlet harmadik előadásán.

A zenei romantika átfogta az egész 19. századot, sőt még a századforduló után is jelentős szerepet töltött be. Ezért is nevezik a zene századának. Ebből az időszakból kapott nagyszerű zeneélményt a romantika német nagymestereitől a koncertszerető közönség a Savaria Szimfonikus Zenekar tolmácsolásában, Cser Ádám vezényletével.


Weber: Bűvös vadász nyitány

Carl Maria von Weber 1817 és 1820 között komponálta A bűvös vadász (Der Freischütz) című operáját, amelyet a német romantikus operai műfaj szimbolikus kezdőpontjának is tartanak. Erre elsősorban a történet határozott német nemzeti jellege és erőteljes érzelemvilága adhat okot. A történet forrása egy német népi legenda, amelyből több zeneszerző is komponált operát a 19. század elején, azonban Weber műve lett az első, amelyik elérte a korszak olasz operáinak népszerűségét. A bűvös vadász már a berlini bemutatón (1821. június 18.) hatalmas sikert aratott, s néhány év alatt meghódította egész Európát.

Az opera a Faust-történet egy, a harmincéves háború végén játszódó variánsa: itt bűvös puskagolyókért cserébe a vadász adja el a lelkét az ördögnek, az utolsó lövésnek ugyanakkor az ördög lesz az ura. Weber operájában a bűvös golyó azonban nem az Agathe kezére pályázó Max, hanem a gonosz vadász életét követeli.

Schubert: V. szimfónia B-dúr

Franz Schubert (1797‒1828) két szimfóniát is írt B-dúrban: a második (D. 125) és ötödik (D. 485) sorszámúakat. Utóbbi a szerző legnépszerűbb ifjúkori szimfóniája. Egy bécsi műkedvelő zenekar számára keletkezett 1816 őszén, melynek tagjaként feltehetőleg maga Schubert is muzsikált a szűk körű bemutatón. Vélhetően az együttes adottságaival függött össze a zenekari apparátus kicsiny volta: a vonósokhoz csupán hét fúvós hangszer társul. A romantika irányába mutató, alapvető stílusfordulat jóval előbb ment végbe Schubert daltermésében, mint nagyszabású hangszeres műveiben, így az V. szimfónia még a klasszikus rendet és arányosságot képviselő, kifejezésmódjában koncentrált alkotás. Elsősorban W. A. Mozart hangszeres zenéje nyújtott mintát a fiatal szerző számára, ám a mozarti derű és dráma hangját Joseph Haydnra visszakacsintó játékosság váltja föl a fináléban. Egyéni leleményben is bővelkedik a zenei folyamat, ideértve a Schubertre oly jellemző dúr‒moll játékot (mint fény‒árny kettősséget) hangnemben, valamint harmóniában, dallamban.

Schumann: IV. szimfónia d-moll

Robert Schumann, 1841 márciusában bemutatott I. szimfóniájának sikerén felbuzdulva, hamarosan felvázolt egy második, d-moll szimfóniát. Az új művet szeptember 13-ra, újdonsült felesége, Clara születésnapjára fejezte be, és december 6-án hangzott el először, a lipcsei Gewandhausban. A fogadtatás ezúttal hűvös volt, s ez olyannyira elkedvetlenítette a komponistát, hogy a darabot nem engedte nyomtatásban megjelentetni. Tíz év múlva, 1851-ben azonban mégis elővette a partitúrát, a művet részben átdolgozta és teljesen újrahangszerelte, s két évvel később, IV. szimfóniaként publikálta.

A darab felépítése egészen rendhagyó: bár a klasszikus szimfóniákból jól ismert, négytételes formamodellt követi (a lassú tétellel a második, a scherzóval a harmadik helyen), ám a négy tétel megszakítás nélkül hangzik el, és a zene egészét át meg átszövik a tematikus megfelelések és utalások.

Forrás: filharmonikusok.hu

A hírhez tartozó képgaléria

Új hozzászólás