Philippe Petit, a felhők Angyala

Az ember a magasban egy eddig még soha nem látott dokumentumfilm, különleges filmes ábrázolással. Dokumentumfilm, portré, film noir stílusban elmesélve, archív felvételekkel, fotómontázsokkal ötvözve. Portré egy rendkívüli, megszállott emberről, akinek szinte csak megvalósíthatatlan álmok jutnak eszébe. Különleges képességgel, különleges egyensúlyérzékkel született. Számára nincs lehetetlen. Gyermekkori álma, hogy az ég felé törő tornyok, toronyházak között, egy szál kötélen legyőzze a gravitációt. Philippe mindig olyan tervekkel áll elő, amelyek életveszélyesek. A világ legkülönbözőbb helyein engedély nélkül győzi le a lehetetlent, éppen ezért állandóan rendőrkordon kíséri vagy éppen, mint egy bűnözőt kísérik be az őrsre...

1974. augusztus hetedike. Philippe Petit a párizsi Notre Dame és a Sidneyben található Kikötőhíd után most New Yorkba készül, hogy megvalósítsa gyermekkori álmát, amely egyben az évszázad „művészeti bűnténye" is. Célja, hogy az éppen befejezés előtt álló World Trade Center két tornya között kifeszített drótkötélen egyetlen rúd segítségével végigsétáljon, pontosabban végigtáncoljon. Ilyen életveszélyes mutatványhoz nem adnak engedélyt, így sajátos és merész utat választ, megkerülve mindenféle jogszabályt és hatóságot. A semmihez sem hasonlatos világszám olyan, mintha egy rablás története lenne, feszült gengszterfilm kötéltánccal. Petit vérbeli „bűnöző" elme, WTC-akcióját hosszas megfigyelés előzte meg, társaival együtt iratokat hamisított hozzá, s ha kellett, üzletembernek vagy munkásnak álcázta magát a kitűzött cél érdekében.

A hatéves kitartó és fárasztó előmunkálatokban és felkészülésben legközelebbi barátai, Alan, Jean-Louis, Jean-Francois, David, illetve felesége, Annie segítették, akik meghatódva és érzékenyen emlékeznek vissza erre az időszakra. Petit semmit nem bízott a véletlenre, mindent pontosan és tudatosan megtervezett, kezdve a nyílvesszőhöz erősített drót átlövésétől egészen az építőmunkások és szigorú „őrző-védők" közé való beépülésig. Társaival többször bejárta az épületet, a legfelső emeletet és a tetőt, ahonnan csak ő láthatta, hogyan valósítható meg a lélegzetelállító séta ég és föld között. Mielőtt azonban rálépett volna a kifeszített kötélre, az váratlanul leszakadt, s ő lezuhant a mélybe. Operatőrtársa emberfeletti erővel húzta fel, szinte a végkimerülésig, ugyanis tudta, mire a nap felkel, Philippnek át kell sétálnia a kötélen. Az operatőr olyannyira kimerült ettől a váratlan helyzettől, hogy mire a kötél újra „feszült", s Philippe rálépett a 417 méter magasságban imbolygó, 43 méter hosszú drótkötélre, úgy remegett a keze, hogy a világszámot már nem tudta kamerájával rögzíteni. Maradt hát az egyetlen lehetőség: a fényképezőgép, hogy remegő kézzel folyamatosan nyomja az exponáló gombot. Philippe Petit veszélyes mutatványa során az ördöggel és Istennel cimborált, amiért a sötét középkorban valószínűleg máglyán égették volna el. De hát miért bűn az, ha valaki legyőzi a végtelent, a gravitációt, az örökkévalóságot?

James Marsh rendező nem csupán Petit-vel és „bűntársaival" készített interjúkat használt filmjéhez, de megkapta Philippe-től eredeti Super 8-as amatőr filmfelvételeit is, amelyeket feleségével rögzített fiatalkorában. S ettől még személyesebb, még intimebb, még időt állóbb lett ez az egyedülálló dokumentumfilm, amely méltán nyerte el 2009-ben az Oscar-díjat, de többek között megkapta a BAFTA-díjat, a Karlovy Vary és a Torontói Nemzetközi Filmfesztiválon a Legjobb dokumentumfilm díját, valamint a Sundance Filmfesztiválon a Zsűri Nagydíját is.

További információkért látogasson el a Duna Televízió honlapjára: http://www.dunatv.hu/