Vannak helyek, amelyek felfedezését könnyű megindokolni, és vannak hasonlók, amelyeket talán nem is kell. A kéktúra látványos szakaszainak végigjárása után, vagy épp előtte, sokszor szembesül vele az ember, hogy a csak átutazóban meglátogatott helyszínekre valóban érdemes lehet visszatérni, vagy éppen már előre meglátogatni őket, hogy a „valódi" túra majd valóban a távolság megtételéről szólhasson. A Kőszegi-hegység déli oldalában, egy erdőkkel körülvett falu éppen ilyen terület, ahol jó és rossz időben egyaránt érdekes helyek várnak.

A falu fölötti Kőszegi-hegység földtanilag hazánkban egyedülálló, kristályos palából és fillitekből álló csúcsainak tövéből párhuzamos völgyek futnak a hegyek alatti síkság felé. A nyáron zöldellő, lapos dombok és a föléjük emelkedő hegyek látványa határozza meg a táj képét. A hegység tövében futó országút Velemet a szomszédos Bozsokkal és Kőszegszerdahellyel együtt, kisebb kitérőkkel fűzi fel a Kőszeg-Szombathely útvonalra: menetrend szerinti autóbuszjáratok mindkét városból közlekednek ide, de a sűrűbb, átlagosan kétóránkénti indulások a mintegy 8 kilométerre lévő Kőszegről jönnek-mennek.

Kőszegi-hegység a Szent Viddel

________________________   Írott-kő-kilátó a Dunántúl tetején  ________________________

A Kőszegi-hegység, németül Günser Bergland az Alpokalja egyik kis hegysége, területének nagyobbik fele Ausztriában található. Legmagasabb pontja, a 894 m magas Írott-kő csúcsa több mint száz éve kedvelt kirándulóhely. A jelenlegi kilátó 1913 ótta áll itt, a mostani országhatár éppen az épület tengelyén halad át. A csúcshoz legközelebbi település Velem, ahonnan a piros sáv jelzésen mintegy 4 km sétával, viszont tekintélyes, 550 méteres szintemelkedéssel érhető el - egy kényelmes oda-vissza túrán tehát bő három órás menetidővel érdemes számolni.
___________________________________________________________________________

Az Országos Kéktúra nyugati végpontját eredetileg a közeli Írott-kőre tervezték, de mire a második világháború után sor került az út felfestésére, az osztrák határ környéke már tiltott terület volt, ezért az út itt, Velem fölött ért véget.

Kilátás az Írott-kőről

___________________________________________________________________________ 

Kevésbé ismert, hogy amikor 1988-ban eljött a Szent István-vándorlás ötvenedik évfordulója, az Írott-kő csúcsán megnyílt a vasfüggöny, és a természetjárók osztrák társaik, és persze a határőrök társaságában, az eredeti útvonalon járhatták be a kéket (a határon álló Írott-kő-kilátót a vasfüggöny keletről kerülte meg, Ausztria felől látogatható volt) - mindez jó egy évvel a páneurópai piknik előtt.
___________________________________________________________________________

A vasfüggöny több évtizedes közelsége előnyökkel is járt, hiszen a jól őrzött területre a favágók és vadászok számára is körülményes volt a bejutás, a természet így minimális zavarás mellett virágozhatott. A határnyitás után persze sokat változott a táj, ami főleg a magasabban fekvő fenyvesek ritkulásában látszik: az Alpok magasabb régióira jellemző fák itt ugyan őshonosak, ám egyre nehezebben viselik a 21. század melegebb és szárazabb nyarait, így sok helyen ezeket lombhullató fajokkal pótolják. A változásokat persze az Őrségi Nemzeti Park Igazgatóság szakemberei is felügyelik.

A közeli völgyek tetején a környék néhány jelentős forrása fakad. A községen keresztülfolyó Szerdahelyi-patak a térség fő vízgyűjtője, amelyen egykor vízimalmok sora dolgozott. Utolsóként megmaradt képviselőjük a Schulter-malom, amely a falutól délre, Kőszegszerdahely határában, 1913-ban épült. A többihez képest fiatal, jó állapotú szerkezet még az 1950-es államosítás után is működött. Ezt követően azonban úgy tűnt, hogy nem kerülheti el a sorsát: rövidesen bontásra ítélték, azonban ettől megmentette a műemlékké nyilvánítás, 1965-ben.

Ezt a mai viszonyok közt érdemes még egyszer kiemelni: az épületegyüttes egy eltűnő korszak emlékeként, 52 évvel az építése után kapott védelmet. A ma ennyi idős épületek éppen ekkor, a hatvanas évek derekán születtek, viszont a megőrzésükre tett intézkedéseket sokan még mindig rossz szemmel nézik. Talán legfőbb ideje, hogy példát véve az akkori időkről, merjünk tenni a ma fél évszázados alkotásokért.

A nyolcvanas években felújított épületegyüttes múzeumként üzemelt tovább, egészen néhány évvel ezelőttig. Jelenlegi helyzetéről keveset tudni, a berendezések jelenleg nem látogathatók, és bár továbbra sincs rossz állapotban, a karbantartás hiánya egyenlőre nem sok jóval kecsegtet.

A falu tájképének meghatározó eleme a fölé emelkedő 538 m magas Szent Vid-hegy kápolnája. A meredek hegytetőn évszázadokkal ezelőtt is vár állt, amelynek sarokbástyájára előbb kis remetelak, majd templom épült. Az épület 1859-re nyerte el a mai formáját, azóta pedig szerencsére nem sokat változott.

A templom jeles alkalmakkor, például minden év június 15-én, a Szent Vid-templomi búcsún nyitja ki a kapuit a nagyközönség előtt, az év többi részében külön bejelentkezéssel látogatható.

A faluból főleg a közeli Kőszegre irányul hivatásforgalom: a község a város távoli elővárosaként is funkcionál, de szép számmal akadnak nyaralók és szálláshelyek is a rendezett utcákban.