Egy figyelemreméltó gesztussal, Balázs Fecó emléke előtt tisztelegve közös produkcióval készült a 40 fellépő. Fecóra tisztelettel és szeretettel emlékezünk mi is, kár, hogy az emlékdal  kissé mesterkéltre sikeredett, de a szándékot értékeljük.

De lássuk a show-t! Új a színpad, új a zsűri. Ferenczi Györgytől sokat várunk, szóval hajrá, Mező Misit meg most hirtelen nem tudjuk hova tenni ebben a csillivilli dzsekiben, de korábban őt is bírtuk zsűriként, szóval bízunk benne, hasznos hangja marad. Vincze Lilla és Nagy Feró eddig zsűritagként nem tettek mély benyomást ránk, ezt kevés erőfeszítéssel lehet hozni idén is. Előzetesen abban mindannyian egyetértettek, hogy a jót keresik a dalokban.

Meglepetést is tartogatott az első show, az idei műsorvezető, Freddie mellett Orsovai Renit, akit rengeteget dicsértünk már a korábbi évek során, hiszen elképesztő hangú énekesnőről van szó, aki ráadásul gyönyörű ebben a csodás ruhában! (A beszédhangja csak nekünk egy az egyben Tóth Gabi?)

De lássuk a dalokat, hogyan hallottuk mi:

Name Project: Altass el!

Orsó: Hát srácok, mivel győriek vagytok, nagyon drukkolok nektek, esküszöm, de ez a dal... Miért ezt? Miért? Ha Leander többször is tudott itt hörögni, akkor ti miért egy ilyen nyálas vacakkal jöttetek? Amúgy meg ha már érzelmek: a szövegből kb. a felét nem lehetett érteni, érdemes lenne ezzel majd kicsit foglalkozni. Az pedig, hogy eddig egyetlen dal ment le, és a zsűri úgy meg van hatva, annyira lelkes és érzelmes, hogy épp csak el nem száll valahova. Egyedül Ferenczi György, aki végre nem ájul el mindentől, hanem véleménye is van. Mindenki más elalél a szeretettől meg az energiáktól, meg hogy milyen jó kezdés volt ez, majd pedig adnak 5 meg 6 pontokat. Na ne hülyéskedjünk már!

Harle: Azóta sem tudtam megbarátkozni ezzel a dallal, főként a szövegével. Engem mindig letesz, ha ilyen klimaxos vakert hallok, ne kéztördeljen meg nyafogjon nekem egy férfi, hanem vagy haljon bele a picsába, vagy nőjön ki utána a fű. Lendületes kezdés - mondja Freddie. Az, valóban, Altass el címmel... Lilla valódi kritikát fogalmazott meg, nemcsak körbenyalta az előadást, Frerenczi szerint meg elmondták, hogy mi a stájz, de érdemes a szöveget jobban végiggondolni... Nahát.

Nagy Adri: Hol voltál?

Orsó: Itt nincs gond az artikulációval, minden oké  (a ruhát csak azért említem meg, mert egészen különleges ez a nadrágos-szoknyás jelmez), csak éppen maga a szöveg értelme nem világos, hogy mi van a tó vízével, meg a kővel, meg a rezgéssel? Mező Misi szerencsére remekül megfogalmazza azt, ami bennem kissé nyersebben motoszkált. Vincze Lilla dinamikai kérdéseivel is egyetértek.

Harle: A másik érzelmi tipródás, ezerszer sulykolt refrénnel, butuska szöveggel. „Valami nem változik.." énekli Adri, és igen: két ilyen szám egymás után... ne keressünk különösebb megfejtést a szövegben. Mező Misi örül, hogy szöveget is ír Adri, és megállapítja, hogy fontos, milyen iskolája van az embernek (ehhez). Fel kell keresni a jó, és nem a „bérszövegírókat", utóbbiak ugyanis egy klisére dolgoznak... Feró a műsorban először konkrét az imidzséhez mérten: 4 pontot ad.

Hajdu Erik: Szürke madár

Orsó: Köszönöm, Erik, hogy bebizonyítottad, hogy igenis LEHET a szakításról, fájdalomról, érzelmekről érdekesen, egyedien, őszintén és hitelesen énekelni. A ritmizált verzék egészen különlegesek (talán van benne egy-két apró szótorlódás, de nem zavaró), a végén pedig a népdalos lezárás végre egyszer illett is a dalhoz, és az énekhang is érdekes! Igen, ez az az eset, amikor az érzelmek őszinték, és valódi könnyeket eredményeznek. Köszönöm. (A színpadkép kissé furcsa volt a fátyolszárnyas lánnyal, nem kell a szürke madarat TÉNYLEG megjeleníteni ahhoz, hogy értsük, miről van szó...) Az viszont, hogy a zsűri csak a hexametert ismeri, elég szégyen, és hogy még be is idézik a „Még nyílnak a völgyben a kerti virágok..." sort, már igazán gáz, bár mindegy, végül is ez nem a magyar szak (utánanéztem amúgy, ez általános iskola 7. osztályos tananyag).

Harle: Ez az első dala Eriknek, a dalírás és éneklés pedig egy terápia neki. Ebben a dalban is az elengedés a téma, amihez idő kell. Szerencsére a szöveg komolyabban járja körül ezt a témakört, mint az előző két dal, már-már költőien, metaforikusan. Ahogy az előzetes meghallgatásban írtam, az ilyen egyedi hangvételű dalok miatt érzem leginkább értelmét ennek a műsornak. Jól hangzik élőben is a minimál hangszereléssel, az íziszfátylas leány azonban felesleges a színpadképhez. Pont attól működik az előadás, hogy nem gigantikus ívű dallamokból és hangszeres kiállásokból építkezik, hanem az előadó lényéből, azaz a daléneklés letisztult természetességéből. Ezt megzavarni egy figyelmet, fókuszt elvivő táncoslánnyal felesleges. A letisztultság, a népzenei betét adja a dal legvelejét. Vincze Lilla 9-et ad, ami kis jelzőfény, hiszen Eriket én is továbbjutónak jelöltem előzetesen.

Tortuga: Törnek az ablakok

Orsó: Jól van, tényleg jó ez, nincs itt semmi gond. A két táncoslány kissé szokatlan, de ártani nem árt. A dal viszont jó, a hangzás, amit hallunk, na az meg sz.r - de ez amúgy minden évben probléma, ezek szerint ezt sose fogják megoldani. Azért azt az első két 7-es pontot kissé fájlalom, de szerencsére jött itt jobb pontszám is! Nagyon helyes.

Harle: Teljesen tompa, dinamikátlan a hangosítás, ez pedig rockzenénél nagyon kijön. Nincs hangtere a zúzásnak, pedig a Tankcsapda-klón dal frankó, van húzása, Feró is hangulatba kerül tőle. Kár, hogy a szövege kissé egyhangú, de ilyen nótától senki sem vár megfejtést, és Lukács Lacik sem születnek minden évben. Jó kis seggrázós rakenroll ez, amit Feró második szimpatikus megnyilvánulása koronáz meg: a "kobold" zsűritag a refrénkezdést szerintem dögösebben tolja, mint a banda. Ez nem metál, ez gitáros slágerzene, mert a gitárszólóban nem törtek az ablakok! :D

Sőti Barbi: Érezz idebenn

Orsó: Szép, tiszta hang, a mélyek bizony nehezek, ha az ember izgul, de ez természetes. Nagyon kedves, őszinte, nyílt jelenség, a dal is nagyon illik hozzá. (A napsárga ruha is nagyon tetszik.) Önazonos, nem akar túl sokat, egyszerű, klasszikus dal, bár a közepén mintha kicsit megbicsaklana a lendület és az élő előadás energiája, de a jól eltalált refrénnel sikerül visszatérni. Tetszett!

Harle: Saját érzések, saját tapasztalatok alapján írt saját dal. Nagyon szorítok neki, a műsor felénél az eddigi legszebb énekhangot halljuk. Érdekes, hogy a közösségi videómegosztón a refrén ennél sokkal húzósabb, itt mintha visszafogta volna ezt Barbi, de lehet, csak a hangosítás teszi. Szép a szöveg, legalábbis hiteles, ahogy az előadó személye is - dal és énekes szimbiózisa. Lilla szerint a mezőny egyik legszebb hangja Barbié, szép regiszterek, dinamikai játékok jellemzik, és meglep, hogy kiemelte a - szerintem visszafogottabb - refrén dinamikáját. "Komoly előadás volt" - összegzi! Feró szerint ízlésesen eltalált erotikus vonal jellemzi a dalt, én ezt nem láttam bele, túl azon, hogy az előadó valóban kellemes jelenség. Vincze Lilla - csalódást keltően - a pontozásnál némileg ellentmondott a feldicsért kritikájának, és csak 7 pontot adott, pedig vártam volna egy minimum 8-at. Tőle legalábbis.

Siklósi Balázs: Csak egy IGEN

Orsó: Nos, az nagyon szimpatikus, hogy Balázs egy Edda-koncert után döntött úgy, hogy neki ezzel kell foglalkoznia, csak akkor azt javasolnám, hogy foglalkozzon is azzal, ne ezzel. Ez ugyanis nem jó. Én nem akarom minden évben gyalázni a Rakonczai nevet, és ha végre születne valami olyasmi, amit nem ismerek fel az első két ütemből, akkor őszintén tudnék örülni, de így sajnos nem tehetem. Ráadásul itt hangbeli problémák is voltak, némi hamisság, ilyesmi. Amit viszont szívesen dicsérek mindentől függetlenül, az a színpadi jelenlét, mert dal ide vagy oda, szerintem Balázsban megvan az a többlet, az a kisugárzás, ami ehhez szükséges. Nagy Feróval most az egyszer egyetértek: lehet, hogy egy transzponálás segítene az előadáson, és jobban működne a hang is.

Harle: Nagyívű dal, ami saját élethelyzetből született, akinek pedig szól, az 2 centivel el fog emelkedni a földtől. Ezzel vezette fel a dal előéletét Balázs. Sajnos én 2 centivel inkább belesüppedtem a földbe: a verze nekem azóta is semmitmondó, és most is azt érzem, hogy mintha erőlködés lenne az éneklés, mintha mindenáron nagyot szeretne énekelni, de nincsenek tartalékai a hangnak ehhez. Lilla szerint Balázs hangja egyedi, végül is nézhetjük innét is. Aztán Feró megmondja a frankót - újra egyetértünk! -, egy hanggal lejjebb kellett volna vinni, és akkor talán jobban működik a dal.

Veréb Tomi: Miénk volt a világ

Orsó: Igazából itt a zongora imitálása, meg az évekkel ezelőtti divat szerinti félrefésült haj (emlékezzünk csak Rácz Gergő utolérhetetlen frizuráira) eleinte jobban leköt, mint a dal. Mondjuk az énekhang valóban nagyon jó, nemcsak felvételen, ennek őszintén örülök. Remek, tiszta, erős éneklés, minden frazír kristálytiszta, szóval akárhogy is, azért emellett nem lehet elmenni. (Különben lehet, hogy az Eurovízión simán aratna ez a nóta.) A dal viszont sajnos ettől még nem lesz jobb, viszont az ének valóban elviszi az egészet a hátán. Vincze Lillának köszönöm, Nagy Ferót meg nem is értem, hogy mit akar ezzel a nagy erőlködéssel. (A pontozás után a Tortuga viszont továbbjutott, yeah!)

Harle: A dal egy vízió, és Veréb Tomi első megmérettetése dalszerzőként, ami nekem ismét csak egy neverending siránkozás, vagy ahogy írtam a Name Projektnél az előzetes meghallgatásnál: pasimensi. Mivé lesznek ezek a mai férfiak? Beterpesztő kandívákat akarok látni, Tom Jones-okat, nem ilyen saját kardjukba dőlő PVC-Don Juan-okat. Mező Misi egekig dicséri a refrénmentesített dalt, csillagos 12-es énekléssel. Amivel, mármint az énekléssel egyet is értek. A dal maga ugyanakkor nem halad, nem építkezik, nem jut el tartalmilag A-ból B-be - Ferenczi Gyuri szerint. Őszintén sajnálom, mert a dal előzetes meghallgatása nélkül, ismerve Veréb Tomi hangját, színpadi jelenlétét, bíztam a továbbjutásában. Ami nem jött össze, mert jött

Galda Levente: Eredő

Orsó: Ezt a produkciót egész egyszerűen VISSZAUTASÍTOM. Ez egyszerre megcsúfolása a magyar néptáncnak, a népi kultúrának, a rapnek, az éneklésnek (merthogy itt énekhang konkrétan nem létezett!), a dalszövegnek (ami értelmetlen, és tökéletesen érthetetlen is volt egyszerre), ez nem pop, nem zene, azt, hogy rock-e, azt hagyjuk... Ez tisztán SZEKUNDER SZÉGYEN. Hadd tegyem hozzá, hogy magával az előadóval az égvilágon semmi gondom nincs: nem ismerem, soha nem hallottam róla, szimpatikus fiatalembernek tűnik, de amit „teljesít", az egy óriási nagy ZÉRÓ. Botrány, hogy a zsűri így nyilatkozik erről a gigantikus nagy semmiről, erről a szégyenről, erről a magyarnak minősített szánalmas erőlködésről. Ja, és TÍZ PONTOT kap Ferótól? További fejtegetésbe inkább nem megyek. (Mondjuk az érdekelne, hogy hogyan felelt meg a nevezési feltételeknek, amikor több tíz éve a színpadon levő zenekarok/előadók nem tudtak nevezni, de ez már csak hab a tortán.)

Harle: Mivel az énekest sem emberileg, sem szakmailag nem szeretném megbántani, ezért most csak annyit írnék első felindulásból: kvótabejutó. :( (Nem tudom, mi a zsűri szándéka ezzel a produkcióval, de nagyon kontraproduktív, látva a közösségi médiában megjelent reakciókat.) Második nekiindulásból: ősi erő, mondja Orsovai Reni. EZ őserő?! Emberek, hallgattatok ti Barbarót, Úzgin Űvert, vagy VHK-t?? Ők őserő, de ez? Egy kvótabejutó, akit tovább"löktetek". Feró imádja a dalt, holott gyakorlatilag a magyar népzenét herélték ki benne. A mi öreg kultúránkba ezen az estén Hajdu Erik, az óvóbácsi nyúlt jól bele egyedül. Érdekes, a youtube-on a zsűrihez képest SZAKÉRTŐ hallgatók kritizálták és küldték el a halálra a cuccot. Ennek fényében Feró 10-est ad. Nincsenek szavak... Itt éneklés SEM volt!! Levente továbbjuttatása egyenes vérlázító!! Mindezt Veréb Tomi és Szőke Niki, két ÉNEKES között. Egyenesen döbbenetes és felháborító a dal felpontozása!

Szőke Nikoletta: Új esély

Orsó: Az előzőek hatása alatt csak azt tudom írni, hogy tessék, itt egy profi jazzénekesnő egy bensőséges, megható, intim, elegáns dallal, és nyilván neki majd ad a kiváló zsűri 6 pontokat? Szerencsére nem, ők is érezték, hogy ez már tényleg botrány lenne.

Harle: Igen, drága zsűri, Szőke Nikoletta IS nagyot énekelt, Veréb Tomi dettó. És aki közte volt, azt ti továbbjuttattátok... Prozódiáról beszéltek Nikinél, szétszeditek hangról hangra azt a dalt, amiben vastagon éneklés volt? Az előző produkcióban miért nem tudtatok „szakmailag" értékelni? Értem én, persze, hogy nem volt mit... Ezért ragadtatok le az „őserős" badarságnál. Ekkora kontrasztot két egymást követő dalnál nem maholnap fogunk hallani, hiszen egy kristálytiszta hangú, elegáns és finom megjelenésű jazzénekesnő énekelte saját dalát, ami "olyan, mint egyetlen hosszú mondat, ráadásul az énekesnő hangja is külön izgalmassá teszi". Ilyen, szakmailag kikezdhetetlen, különlegesen érzékeny dalokat kellene a nézőközönség elé tárni, zeneileg nevelni velük, ha már nincs nemzetközi tétje ennek a műsornak! Lehet feljebb vinni a popzene-fogyasztási szokást, emelni a nívót, mert semmit nem veszít vele a csatorna, sőt.

Mudfield: Nincsen szerencsém

Orsó: Hála az égnek, a Mudfield kimossa a fülemből azt a maradék szennyet, ami még a kettővel ezelőtti produkcióból maradt. Klasszikus rockdal, klasszikus vokálokkal és hangszereléssel. Mennyire kellett mára ez nekem! Köszönöm srácok, nekem ez nagyon bejött. Feró, fájnak a rockzenei klisék? Tényleg? KOMOLYAN?

Harle: Jó a dal, de ezt az éneklést én kevésnek érzem, és az e betűk azóta is zavarnak. Nem akar több lenni annál, ami, a szövege picit zavaros, és ez teljesen korrekt észrevétel Mezőtől. Feró szerint meg nem combos a cucc, merthogy klisészerű. Szerintem zárásnak épp ilyen kellett, helyrepofozós rockolás, ami tovább is lépett a közönség segítségével. Még hogy nincsen szerencséje? :)

Végül Szőke Nikoletta Új esély című dala nyerte az első válogatót 35 ponttal. Mellette Galda Levente Eredő című dalával végzett másodikként 33 ponttal, a Tortuga és a Törnek az ablakok 31 ponttal harmadik, Hajdu Erik a Szürke madárral, 29 ponttal a negyedik lett. Az ötödik továbbjutót a közönség választotta ki szavazataival, a legtöbb voksot a Mudfield és a Nincsen szerencsém című dal kapta, így szintén bekerült az elődöntőbe.

Legközelebb is jövünk, addig olvassátok el, mit írtunk előzetesen a dalokról!