Az ír kolostorok, melyek a könyörületesség és a művelődés fellegvárai voltak a középkorban, a szándékos pusztítás és az idő múlásának áldozatául estek a későbbi századokban.

A kora középkorban épült kolostorokat gyakran mindentől távol eső, nehezen megközelíthető helyeken építették fel, elhúzódva a világtól - azonban a világ utánuk ment, éhezve az irgalomra és a tudásra.

A középkorban virágzó központok saját sikerük áldozataivá váltak, először a vikingek, majd az angolok sújtottak le rájuk és rabolták ki őket, gyakran el is pusztítva az épületeket. És még csak ezután jött el a 16. század, amikor VIII. Henrik „feloszlatott" minden kolostort Angliában, és amennyit csak tudott, Írországban is. Ahova nem ért el a keze, azzal végzett Cromwell Olivér száz évvel később.

A helyi ír földesurak igyekeztek menteni a szerzeteseket, nővéreket és az épületeiket is. Azonban a későbbi évszázadok szintén nyomot hagytak: nem tudták fenntartani a kőből rakott hatalmas építményeket. A könyvtárakat és egyházi művészeti gyűjteményeket kifosztották, széthordták, felégették. A képek beszélnek arról, ami megmaradt.