Hangok a mélyből

Az ezredforduló környékére, és Londonba kell visszalépnünk, ha eredeztetni akarjuk az elsőre - pláne az avatatlanok számára - ridegnek és negatívnak tűnő dubstep stílust. Mint szinte minden forradalmi zenei történés, ez is Angliához köthető, és bár a világ felvilágosultabb részein lassan a felső tagozatos kort is megérte, nálunk még csak az ovi felső csoportjait koptatja. Többen a szintén szigetországi UK garage stílusból eredeztetik. Az életvidám, pattogós, jobbára RNB-re épülő garázsból kiirtották az úttörők az őket zavaró részeket, a happy-vokálokat, a fülbarát meleg hangszerelést, szinte csak a tempót és a szaggatott ritmusképletet tartották meg. Ezt a súlyosabb drum and bass, vagy breakbeat zenékből jól ismert szubbasszus hangzásokkal vegyítettek, minimálisra csökkentve a dallamok számát, és fellelhető hangok mennyiségét. A kapott eredmény a 140 bpm-es tempó ellenére egy lassúnak tűnő, bólogatós, morózus, első hallásra semmiképp nem vidámnak tűnő zene, rengeteg dubbal. Mint ilyen, kiválóan alkalmas lázadó és rebellis, társadalom- és szociokritikus gondolatok tolmácsolására, ébresztésére.

A péntek esti szeánszon épp ezért talán a fiatalabb korosztály képviseltette jobbára magát, de képviseltették, és ez a fontos itt és most. Nem is akárhogy. Éjfél magasságában ugyanis már teltházzal dübörgött a klub mindhárom terme. A színpadon Roben, a Bécsben élő, Sárvárról elszármazott fanatikus tört-szószóló, és Spawn D, szintén sárvári aktivista adagolta a zenéket. Itt pedig fel kell hívnunk a figyelmet az Artical Session szerepére, a már jó ideje odahaza szervezkedő csapat rendezvényein már régóta szólalnak meg mindenféle rétegzenei darabok, tehát dubstep is. Az pedig, hogy sikerrel tolmácsolják, amit felvállaltak, nyilvánvaló, és üdvözlendő. Kezdésképp épp egy kis minimál-technót, mely azért a sokat látottakból némi furcsállást váltott ki. A zömnek bejött a dolog, úgyhogy szépen lassan beindultak, és amikor már épp megszokhatták volna a lüktetést, megröffentek az első mélyégi basszusok, és beindult a hanggal mozgatás. Óriási élmény volt látni, ahogy megalkuvást nem ismerő súlyosságú zenékre ilyen aktív tánc a válasz, mivel eddig errefelé nem nagyon láttunk még ilyet, talán utoljára valamelyik doom-metál koncerten. Voltak kisebb hullámvölgyek az éj folyásában mind zenei, mind hangulati szempontból, de a többség túltette magát ezeken könnyedén, és kitartott a végsőkig.

Sok jó zenész kis helyen is kápráztatott

Ha a pénteki éjjelre azt írtuk, hogy felemelő érzés volt látni és hallani a történéseket, akkor, ha ezt még lehet, fokozzuk a szombat esti-éji folyamatok kapcsán. A különbség mindösszesen "csak" annyi, hogy míg előbbi alkalommal inkább a közönséget illeti a nagyobb dicséret, addig a szombati Jam Session esetében, a színpadot zsúfolásig megtöltő zenészeknek jár meghajlás. Nem kicsi. Pozitívan álltunk előzetesen is az ötlet mellé, miszerint környékbeli zenészek összejöjjenek kötetlenül egy nyilvános estére, és örömzenéljenek egyet improvizatívan. A produktum minden várakozást felülmúlóra sikeredett. Irányadó lehet már az is, hogy mire minden hangszer és kiegészítő tettrekész állapotba került, és az alkalmi társulás - ami egy dob, két gitár, basszusgitár, billentyű, a komplett FM zerO, tehát három ütős, szaxofon, hegedű, trombita és még egy sampler-MPC-káoszpad, és ezeknek első kezelőszemélyzete - a színpadra zsúfolta magát, és játszott egy bő húszperces vérbő funkot, az egybegyűlt szépszámú hallgatóság hatalmas ovációval díjazta őket. A témát Szala, a Jah's Warriors gitárosa csapta fel csuklóból, egy egyszerűen jól szóló funk-akkorddal támadott, és ez úgy látszik betalált mindenkinél. Mintha már többször összegyakoroltan csinálnák, úgy játszottak, figyelve egymásra, és alázattal viszonyulva a zenéhez. Nem volt hősködés, mindenki szolgálta a közöst, és ezt úgy szűrtük le, hogy a rengeteg hangszer és a spontaneitás ellenére olyan hangkép alakult ki már az első másodpercekben, amire egy jól összeszokott zenekar is csak csettinteni tudna. A hosszúra nyúlt mikrofonpróba után aztán már szinte követhetetlenek voltak az események. Volt Fm Zero önálló félóra, volt reggae trombitára és hegedűre, középtempós rokkolás breakbeatre, hiphop, jazz és drumandbass, illetve minden, ami a hangadóknak eszébe jutott. Üdvözlendő az is, hogy nagyon sokan hoztak hangszert, igaz volt, aki elő sem vette az övét, és az is, hogy sokan voltak kíváncsiak erre a programra. Ráadásul egy véletlen egybeesés folytán, aznapra szülinapi ünneplésre is lefoglalták a termet, épp a nagyszerű gitáros, Gyurácz Zoli évfordulója alkalmából. Mindezen szerencsés egybeesések folytán egy nem mindennapi, élménygazdag estét tudhattunk magunkénak ismét.

Mindkét este hordozott magában még pozitívumokat, mégpedig azt, hogy egyre több olyan hallgatót is láthattunk feltűnni a színen, akik eddig nem tették tiszteletüket hétvégéken a klubban, egy megyénken kívüli emberkével beszélgetve kiderült, hogy a két program miatt nem ment haza, és ezt a döntését egy kicsit sem bánta meg. Mivel mindkét kezdeményezés úgymond főpróbaként indult, és mivel mindkettő abszolút elfogadásra ítéltetett, borítékolható az, hogy sorozat lesz belőlük, ugyanúgy, mint az e hét pénteki Shakin' reggae, és másnapi dnb estből.

A This Dubstep est képgalériája itt megtekinthető!