„Egy legenda távozott, szinte észrevétlenül." Ezzel a mondattal kezdi Alexa Károly Pete Györgyről szóló megemlékezését a Berzsenyi Dániel Könyvtár honlapján, majd így folytatja:

„A rendszerváltoztató és az azt megelőző, majd közvetlenül követő évtized jelképes alakja volt Pete György, aki úgy lehetett Vas megye kulturális életének jellegadó szereplője, hogy országos hírt és tekintélyt sugárzott."

Pete György szerkesztő, irodalomkritikus, könyvkiadó, az Életünk egykori főszerkesztője 1944. február 20-án született Budapesten. Először nyomdászként dolgozott, majd 1971-ben végzett az ELTE BTK magyar-történelem szakán. 1971-1977 között a Művelődésügyi Minisztérium irodalmi osztályának munkatársa volt. Több mint húsz éven át (1977-1999) az Életünk folyóirat főszerkesztőjeként tevékenykedett, ekkor vált a szombathelyi regionális periodikából országos jelentőségű irodalmi és közéleti folyóirat. Könyvkiadói munkája során több sorozatot is útjára indított, az Életünk Könyvek foglalkozott többek között a nyugati magyar irodalom, a grúz irodalom és Hamvas Béla életművének népszerűsítésével. 1996-tól az Életünk-Faludi Ferenc Alapítvány kuratóriumának elnöki funkcióját is betöltötte.

2010-ben jelent meg a Talpig Vasban című kötete, melynek premierjén szerkesztőségünk is részt vett.

Dr. Láng Gusztáv irodalomtörténész lelkes szavakkal méltatta a könyvet, mely egyrészt az Életünk bemutatásával foglalkozik, másrészt politikai, etikai, erkölcsi, közéleti kérdéseket feszeget. Láng Gusztáv arról beszélt, hogy az Életünk mindig szellemi útmutatóként szolgált, az értelmiségi normáknak megfelelően. Igazi értelmiségi magatartás kizárólag bizonyos erkölcsi értékek mentén jöhet létre, mely értékek különösen fontossá váltak a rendszerváltás tájékán, és magukban foglaltak egyfajta számonkérést is. Az Életünk tökéletesen megfelelt ezeknek a követelményeknek.

Pete György a könyvbemutatón szenvedélyesen mesélt a folyóiratról, mely az életet jelentette számára. A Művelődésügyi Minisztériumban hivatalnokként úgy érezte, nem tud ténylegesen tenni a művelődésért, irodalmi szerkesztőként viszont egy sokkal szabadabb pálya nyílt meg előtte, ahol lelkiismerete szerint hasznosíthatta bölcsészdiplomáját. A folyóiratban szabad teret engedett az egyetemes magyar irodalmi gondolkodásnak, a magyar ügyek képviseletének, a tehetséges írók felkarolásának. Nem törekedett egyetlen bizonyos profil kialakítására, hanem a különböző irányzatokat együtt, összefüggéseiben mutatta be. Egyértelműen sikerként könyvelhette el például a Hamvas Béla különszámot, amit a nagy érdeklődésre való tekintettel még újra is nyomtattak. Így vált az Életünk a Hamvas- kultusz elindításában meghatározóvá.

Pete György szerette Szombathelyt, szívügyének érezte a város dolgait.

A Vasi Szemle 2002. 03. számában így ír erről:

„Sokat és sokfelé járok, és úgy érzem, van valamelyes ismeretem, tapasztalatom Szombathelyről, a szombathelyi társadalomról. Megismertem sokféle embert: öregeket, fiatalokat, tanárokat, hivatalnokokat, írókat, művészeket, mesterembereket, csodabogarakat, otthonosan mozogtam főhivatalokban és a kiskocsmákban is, ott ülhettem a régi VAOSZ törzsasztalánál teljesjogú tagként, vagyis néven szólít sokszáz ember a belvárosban vagy a Derkovits lakótelep utcáin. Nevüket sokszor nem is tudom, de arcukat látva biztos lehetek benne, hogy valahol, valamikor, talán többször is, találkoztunk, beszélgettünk."

Alexa Károly a könyvtár honlapján ezt is írja:

„Sok éve már csak mesemondások és jóízű anekdoták emlékeznek azokra az időkre, amikor az Életünk határozottan kihasította a maga terepét és jussát a jelenkori magyar irodalomból. Ami azt is jelentette, hogy a nemzeti önazonosság és a minőség igénye tűrhetetlennek nyilvánította - hol nyíltabban, hol visszafogottabb módon és formákban, az akkor és itt fennálló rendszert. Pete pontosan felmérte a lehetőségeit és kiküzdötte azok érvényesülését. Ma már felfoghatatlan szervező munkával, hol dörmögve, hol társasági rituálékhoz folyamodva, hol szikár kiállással, hol kompromisszumok mézes szavaival. Előttünk a magas, kissé görnyedt termet, a hosszú bajusz, a látszat-tétovaság, de mindig érződött gesztusaiban, szavaiban a szigorú célratörés és - ha kellett - a harcra készség. A klasszikus régi szerkesztő volt ő, aki az örök aktatáskával kezében gyalogol és vonatozik, levelet ír, telefonon hajszol, tölt a poharadba és várja a nyomdában a nedves korrektúrát. Pete György nélkül sokkal nehezebben találtak volna helyet maguknak Magyarországon az emigrációba kényszerült írók - mennyi-mennyi küszködés árán és minő politikai ellenszélben... -, a Pete-féle Életünk nélkül aligha találhattak volna otthonra az - akkori - új írógeneráció jelesei. És ne feledjük: Pete akkor is kockáztatni tudott és akart, amikor élére állt lapszerkesztőként, majd könyvkiadóként a Hamvas Bélát felfedező szellemi törekvéseknek. Túlzás nélkül állíthatjuk, hogy Pete György szervező tevékenysége nélkülözhetetlen volt abban, hogy a magyar irodalom és közéleti szellemiség kitöltse azt az űrt a magyar irodalmi nyilvánosságban, amit egy lap megszüntetésével és egy új folyóirat megteremtésével jelezhetünk: 1983 - Mozgó Világ és 1988 - Hitel."

Pete György 77 évesen távozott közülünk.