Szolid indie vs. metal tesztoszteron - The Moog, Superbutt, Bridge To Solace a SIC-ben
Képgaléria megtekintése2010.03.09. - 00:45 | Antal Ádám - Fotók: Dart
Konszolidált érdeklődést hozott a szombat esti „párbaj visszavágóra” keresztelt Superbutt és a The Moog közös fellépése, melyen az alteros Zaporozsec mellett a hardcore fellegekben járó Bridge To Solace melegített. Noha kevesen nyúltak a zsebükbe az egész estés koncertélményért, a kisterembe kalauzolt buli számtalan élvezhető pillanatot és kifejezetten minőségi koncerteket hozott a zsebkendőnyi színpadon. A már-már megszokott, vérlázítóan unalmas zsolozsmázás helyett nem volt apelláta: valamennyi banda rendesen odarakta magát, harmatos produkciót itt még maga Sherlock Holmes sem találhatott volna.
HIRDETÉS
Alapjáraton sem ígért sovány kezdést a helyi erőkből álló alternatív brigád fellépése, hiszen a Zaporozsec volt az az együttes, amelyik megnyerte a 2007-es Átjáró tehetségkutató versenyt. Ez persze önmagában még semmit nem jelent, de tegyük azt melegében hozzá, hogy ők azért már több nagyobb fesztiválon is bizonyítottak, robbantva például a Kispál és a Borz, a Quimby, vagy a 30y előtt. Kivetnivaló ezúttal sem akadt a műsorukban, noha az első percekben a sound még nem igazán akart összeállni. Szegről-végről Varga Bence (ének/gitár) kellemes orgánummal bír, könnyedén elringatja a hallgatóságot, amiből csak a végtelenül banális dalszövegek ébresztenek fel minket, de azok úgy istenesen. Ezen a téren még van út a zenekar előtt, mindenképpen fejlődni ildomos, mert ellenkező esetben lehet, megszaporodik az egy főre jutó nyugtatózások száma. Minekután azonban a dalszerzői vénával nincsen gond, és az általuk megcélzott közönség is kajálja a zenéjüket, igazságtalan lenne elgáncsolni a produkciót, mert azért volt benne kalória.
Elkötelezett fémszívűeknek aligha kellett bemutatni a budapesti hardcore jelenséget, az ezredforduló tájékán alapított Bridge To Solace zenekart. Az underground körökben felettébb népszerű társaság lemezről könyörtelenül gyomroz, és bizony, aki vette a fáradtságot, és belekagylózott a koncertjükbe, a stúdióból megtapasztalt elánt élőben is lazán tetten érhette. Túl azon persze, hogy a hardcore stílus feltétlen hívei magasan respektálják a csapat 2004-es, Kingdom Of Dead lemezét, meg kell jegyezni, hogy a szorosan vett szakma is igencsak meghajol az alkotás előtt. Jelen sorok írója is úgy véli, a zenekar üde színfolt a hazai színtéren.
Jóllehet ez a stílus nehezen befogadható, és még mindig mostohagyermeknek számít idehaza, az utóbbi időben különösen előtérbe került, bár inkább csak annak a vékony rétegnek, aki egyébként nem veti meg a kemény hangzást és az élőzenét, úgy kollektíve. Azon pedig már meg sem lepődünk, hogy az egyébként kisterembe vezényelt bulin a nézőtér kongott az ürességtől. Ez az anyagiak mellett annak tudható be, hogy valamelyik kereskedelmi televízión kolbászszagú hollywoodi akciófilm pörgött, odaszögezve a képernyő elé a kultúrára mindig kiéhezett szombathelyi lakosságot. Mindenesetre Jakab Zoltán (ének) és társai cseppet sem törődtek az ijesztően csekély nézőszámmal, lendületes, élvezhető bulit adtak, egy percig sem takarékoskodva a húzósabbnál húzósabb dallamokkal. Külön respekt jár a frontember frappáns átvezetőiért, illetve a csapat színpadi mozgásáért. Hangulatorientált produkció volt, az elsőtől az utolsó percig, aki esetleg „randizik velük" plakáton, menjen el, hallgassa meg őket bátran. Megéri meg nem is harapnak.
Éles váltás következett, hiszen érkezett a főleg alternatív vegyeskoktél The Moog, és abban a szent minutumban az egy négyzetméterre jutó tinilányok száma rohamosan meg is nőtt. Momentán kedvelem a bandát, hiszen színes a zenei palettájuk, és dalaikban sokféle stílus szerepet is kap, úgy, mint az indie, a tengerentúli punk vagy éppenséggel a pop. A színpadi megjelenésük is valahol ezt reprezentálja, bár maga az a tény, hogy az öt fiúból álló zenekar hangcuccal nincs meg ötven kiló, lehet, hogy kinyitná a bicskát egy etióp család zsebében - már a féltékenységtől ugye. Noha egyikük sem az a tipikus Sylvester Stallone, azért zeneileg ott vannak a szeren, és a hangulat sem hiányzott a buliról. Mindenféle rafinált kelléket be is vetettek, volt tehát közönségénekeltetés, színpadi bohóckodás, sőt Szabó Tamás (ének,billentyűk) még a publikumhoz is lenézett egy dal erejéig.
A legnagyobb kedvencek terítékre kerültek, úgymint az MTV-n szénné játszott You Raised A Vampire, vagy a debütáló Sold For Tomorrow korong két klasszikusa, az I Like You és az Everybody Wants. A megjelent kis lélekszámú hallgatóság láthatólag jól érezte magát, egy-két örömteli sikoly el is hagyta a fiatal csajok száját. Összességében nagyon rendben voltak, érezhető rajtuk a profizmus, bár egy-két kézisúlyzóval azért lehetne javítani a produkción. Mindenesetre reméljük, sikerrel abszolválják majd a soron következő tengerentúli körútjukat!
A turné furcsaságát mutatja, hogy ismét egy erős huszárvágás következett az újfent betonkemény zenét hozó Superbutt színpadra lépésével. Szakújságírói pályám során a zenekart már sokadízben látom, és ezúttal is egy igazi nehézsúlyú produkciót repítettek a deszkákra, hovatovább forró katlanná változtatva a színpad előtti küzdőteret. A Superbutt egyike azon hazai gárdáknak, akiknél szemlátomást lineáris a fejlődés, így legerősebb anyaguknak a legutóbbi You And Your Revolution lemez tekinthető, amely egyébként már a negyedik a sorban. Acélos horzsolásuk magában hordozza azt a fajta matekos keménységet, ami a svéd Meshuggah munkáira jellemző, de megveszekedett Clawfinger rajongóknak is érdemes bepróbálkozni Vörös Andrásék csapatával. Itt aztán nincsenek takaréklángon a szögelős dobtémák és a torzított gitárhangok - tömör, masszív agybomlasztás zajlik mindenféle megalkuvás nélkül. Vannak egészen kiváló, experimentális hangzású dalaik, többségükben azonban ízes dallamok is felfedezhetőek.
Kétségtelenül bizalomgerjesztő volt a Superbutt produkciója, bár szent meggyőződésem, hogy egy nagyobb nyári fesztivál keretében erősebben odacsaphatnak majd. Igazából semmiféle különleges rituálét nem hoznak a színpadon, a dalok hatásai mégis elementárisak, mint egy végtelenül feszes és atompontos gépezet.
A hírhez tartozó képgaléria
Programkereső
Galéria ajánló
Szavazás
Ön mit szeret legjobban a szombathelyi nyárban?
42% - A Savaria Karnevált.
7% - A rengeteg fagyizási lehetőséget.
8% - A sok gondozott parkot.
14% - A nyugalmat, amit a város atmoszférája áraszt.
20% - Csak az számít, hogy igazán meleg legyen.
Összesen 1907 szavazat
Új hozzászólás