Szülei Sevillából települtek át Franciaországba 1904-ben, mert a család ellenezte házasságukat. Nemesi származású apja ismert ügyvéd volt a városban, majd Franciaországba érkezve szakmát váltott és gyémántművesnek állt. Anyja háztartásbeli volt, portugál családból származott, és rokona volt egy prominens galíciai politikusnak. Louis Germain David de Funès de Galarza 1914. július 31-én született.

Édesanyja személyisége meghatározó volt pályája szempontjából is, és erről többször is vallott.

Any­ja természetét és apja fa­nyar humorát örökölte. „Megöllek!" - ordított rá anyja gyakran, amikor a kis Louis valami csibészséget köve­tett el, ám a következő pil­lanatban elnevette magát, annyira komikusnak ta­lálta az esetet.

Louis de Funes világhírű francia komikus színész (Fotó: MTI/CP)

Édesanyja volt az egyik legfontosabb forrás, amelyből komikumát me­rítette. „Tőle kaptam az ihletet a komédiázáshoz, ő volt az első tanárom" - mondta a színész több interjúban is.

A középiskolát nem fejezte be - kicsapták -, ezután különböző fizikai munkákat vállalt. Rövid ideig dolgozott műszaki rajzolóként, fotós gyakornokként, de még varróházban is foglalkoztatták, de szinte mindenhonnan megváltak tőle. Nem úgy indult pályafutása, hogy sikertörténet lesz a vége: kiváló volt a zenei érzéke, a rajzot is szerette, végül bárzongorista lett.

A dzsessz hozta a fordulatot

Louis de Funès dzsesszzongoristaként dolgozott a Pigalle-ban, majd egy évig színészetet tanult a Simon színésziskolában, ahol hasznos kapcsolatokat épített ki, többek között Daniel Gélinnal, a kor ismert színészével, akinek első kisebb filmszerepét köszönhette. 1936-ban kötötte első és rövid házasságát.

Párizs második világháborús megszállása alatt egy zeneiskolában folytatta zongoratanulmányait, és ennek köszönheti élete legfontosabb kapcsola­tát is. Egy párizsi dzsessz iskola zongo­raóráin ismerkedett meg az ott titkárnőként dolgozó Jeanne Barthélémy de Maupassant-nal, a nagy realista francia író ükunokahúgával. Meghívta a csinos lányt ebédre egy vendéglő­be, de a számla kifizetése után egy hétig nem volt pénze ennivalóra. Három hónappal később, 1943. au­gusztus 22-én megesküdtek. Első házasságából egy, a másodikból két fia született.

A nagy áttörés

A 40 éves éveiben járó színész kisebb filmszerepeket kapott, és nagy áttörésre viszonylag sokat kellett várnia. 1958-ban figyeltek fel a Horgász a pácban (Gyere ide, Takarodj!) címszereplőjeként, de Funès életében 1964 jelentett fordulópontot, amikor A Saint Tropez-i csendőr című vígjátékot forgatta. A komédia óriási sikert aratott, a filmből további öt rész is készült. Ismertségét tovább növelte a Fantomas-filmek Juve felügyelőjének szerepe,

1968-ban a francia közvélemény-kutatások szerint ő volt Franciaország legnépszerűbb színésze.

Az évek során a Fantomas három részt ért meg. Az angolszász nyelvterületre valahogy nem sikerült betörnie, ismertsége Európára koncentrálódott, és ezen belül is a keleti blokk országaiban volt hihetetlenül népszerű. Ez a mai napig igaz, hiszen rendszeresen ismétlik filmjeit a csatornák. A Wikipédia felsorolásában a Szovjetunió mellett még Törökországot, Iránt és Izraelt is kiemelik, ahol nagy népszerűségnek örvendett.

Otthon nem bohóckodott

Mint a nagy komikusok többsége, úgy magánéletben inkább visszahúzódó, magának való típus volt. Felesége szerint jó férj és csodálatos csa­ládapa volt. Otthon sohasem bohóckodott, grima­szait, gegjeit meghagyta a filmnek.

Nem vágyott csillo­gásra, kerülte a partikat, a rendezvényeket, idejét a családjával töltötte szívesen. Ismerői történetei alapján elmondják, hogy mindig gáláns volt.

1975-ben infarktust kapott, ezután vetette bele magát a kertész­kedésbe. „Ma már többet jelent nekem a szép piros, érett paradicsom, mint bármely izgalmas forgatókönyv" - mondta egy interjúban. De igazán a rózsákat kedvelte.

Élete utolsó szakaszában a Nantes-tól 27 kilométerre fekvő Cellier városkában a Château de Clermont-ban élt. A reneszánsz kastély a 17. század közepén épült és a Maupassant család tulajdona volt. Felesége révén örökléssel jutottak a kastélyhoz, ahol több mint három évtizedig éltek együtt. Egyszer viccesen megjegyezte, hogy a kastély 365 ablakának tisztítása egész évre való munkát ad a takarítójuknak.

1983. január 27-én újabb infarktust kapott, az orvosok ekkor már nem tudtak segíteni rajta.

Louis de Funès, a francia filmművészet egyik legnagyobb komikusa. Több mint százharminc filmben és száz színdarabban játszott, igazi műfaja a burleszkbe hajló vígjáték volt.

Művészetéért 1973-ban a francia Becsületrend lovagja lett, két alkalommal tiszteletbeli César-díjat is kapott, 1980-ban, illetve posztumusz 1993-ban.

2014-ben egykori kastélyának üvegházában avatták fel múzeumát, amelyben sehol máshol nem publikált fotókat, dokumentumokat, plakátokat és a színész által vendégül látott hírességek különböző használati tárgyait láthatják a látogatók.

Érdekes lehet számodra: