„Rájöttem, hogy mindig találok valamit az előadandó művekben, amitől belezúgok, amitől csak ámulok, ami nagyon erős hatással van rám. Egy művön belül bele tudok kapaszkodni egy-egy ilyen részletbe is akár" - mondta Kovács János Kossuth- és Liszt Ferenc-díjas karmester, a Magyar Rádió Szimfonikus Zenekarának állandó karmestere, aki augusztus 14-én ünnepli 70. születésnapját. Ez alkalomból a Bartók Rádió is felköszöntötte.

A kiváló dirigens szakmai pályájában az operától kezdve, a karmestert igénylő kamaraműveken keresztül a nagy szimfonikus művekig minden megjelent. „Szerencsém volt, nem kellett könyökölnöm, de a létrát szépen megmásztam a legalsó foktól kezdve. Az operában például mániákusan, nagyon nagy ambícióval korrepetitorkodtam három éven keresztül. Nem is akartam karmester lenni, azt gondoltam én leszek a világ legjobb korrepetitora" - mondta az Arckép című műsorban Becze Szilviának adott interjújában Kovács János, aki részletezte azt is, miként vezetett útja a zongora mellől a karmesterség felé.

Kovács János mesélt példaképeiről, köztük feleségéről, Sudlik Mária Liszt Ferenc-díjas énekesnőről, a Magyar Állami Operaház örökös tagjáról.

„A legkiválóbb operaénekesnők egyike volt, egy ösztönös tehetség, gyakorlatilag minden fontosat tőle tanultam meg. Számára a szakma volt az első, mindent jelentett neki a színpad és az éneklés. Kapcsolatunk tipikus példája a zsák a foltját mondásnak. Az én alaptermészetem szelíd, míg ő egy igazi nagyszabású, öntörvényű művész volt, akit csodáltam, így remekül kiegyenlítettük egymást" - mesélte 2015-ben elhunyt, imádott feleségéről a karmester.

A Kovács János karmesterrel készült teljes beszélgetés IDE kattintva meghallgatható.

Budapesten született pedagógus szülők gyermekeként. A Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskolában 1968-ban fejezte be tanulmányait zeneszerzés szakon, közben zongorázni is tanult. A középiskolában, tizenöt évesen zenekart szervezett évfolyamtársaiból, akikkel eljátszották Beethoventől a Coriolan-nyitányt, érdeklődése ekkor fordult a dirigálás felé. Mivel a Zeneakadémián csak ötévente indult karmesterképzés, 17 évesen korengedménnyel kellett megfelelnie a felvételin. 1973-ban vette kézhez karmesteri diplomáját Kórodi András és Simon Albert tanítványaként, később a zongora szakot is elvégezte. 1973-ban lett a Magyar Állami Operaház tagja, 1976-tól karmesterként szerződtették. Főiskolai évei alatt kevésbé kedvelte az opera műfaját, s azt gondolta, ad magának egy „próbaévet" az Operaházban, ami azóta is tart.

Elsőként Mozart A varázsfuvola című operájának előadásán állt a karmesteri pulpitusra.

Ezután végigjárta a ranglétrát: 1987 és 1990 között az Operaház vezető karmestere, 2002-től első karmestere, 2002-ben, 2006-2007-ben megbízott főzeneigazgatója, 2011 augusztusában egy rövid ideig megbízott főigazgatója volt.

1979 és 1981 között a Bayreuth-i Ünnepi Játékok zenei asszisztenseként tevékenykedett, vendége volt a Badisches Staatstheaternek, a pozsonyi Nemzeti Színháznak és a berlini Komische Opernek is. Több éven át volt a Szlovén Filharmonikusok első vendégkarmestere, jelenleg is a Tokiói Filharmonikusok állandó, első vendégkarmestere.

Számos európai városban fellépett vendégkarmesterként az Operaház társulatával, a Nemzeti Filharmonikusokkal a többi közt Németországban, Spanyolországban, Brazíliában és Kínában turnézott. 2001-ben a Budapesti Filharmóniai Társaság első vendégkarmestere lett. Vendégként szinte minden magyar zenekar élén dirigált, fellépett a Budapesti Fesztiválzenekarral, a Nemzeti Filharmonikusokkal, a Miskolci Szimfonikusokkal, a MÁV Szimfonikusokkal és a Concerto Budapesttel. A 2014/2015-ös évadban a Magyar Rádió Szimfonikus Zenekarának vezető karmestere volt. Napjainkban rendszeres dirigense a Savaria Szimfonikus Zenekarnak.

Repertoárja felöleli a klasszikus és romantikus operák mellett a kortárs darabokat is, több magyar mű ősbemutatóját vezényelte.

Nemcsak a munkája, magánélete is a zenéről szól. Felesége Sudlik Mária Liszt Ferenc-díjas operaénekes volt, aki nélkül saját bevallása szerint sose lett volna sikeres operakarmester.

Bartók Béla A kékszakállú herceg vára című operáját csaknem száz alkalommal, több rendezésben is dirigálta. A következő évadban Bizet Carmenjét és Vajda János 2020 októberében bemutatott, A képzelt beteg, avagy őfelsége komédiása című operáját dirigálja az Operaház Eiffel Műhelyházában.

A legendásan társulatpárti karmester inkább az élő zenét kedveli, mint a lemezfelvételeket, a zeneművek közül mindig azt szereti, amivel épp foglalkozik.

Egy néhány évvel ezelőtti nyilatkozata szerint kedvencei Schubert zongora- és szimfonikus darabjai, a karmesterek közül pedig Furtwängler, aki véleménye szerint a legközelebb állt Wagnerhez. Úgy tartja: egy muzsikus feladata abban áll, hogy közel kerüljön a zeneszerzőhöz, megpróbálja kiolvasni a szándékát, és a legnagyobb meggyőződéssel közvetítse azt.

Kovács János művészete elismeréseként a többi közt megkapta a Liszt Ferenc-díjat (1985), az érdemes művész címet (1996), a Gundel művészeti díjat (2004), valamint a Bartók Béla-Pásztory Ditta-díjat (2007). 2001-ben Kossuth-díjjal tüntették ki a komolyzenei műfajok tolmácsolásában kimagasló értéket képviselő, nemzetközi hírű karmesteri működéséért, a zenekari munka tökéletes föloldásáért a zene szellemében, példaértékű művészi tevékenysége elismeréseként. 2010-ben az Operaház örökös tagja, 2016-ban mesterművésze lett. 2015-ben Prima Primissima Díjban részesült. 2018-ban a Magyar Érdemrend középkereszt polgári tagozat kitüntetést vehette át. Két éve Artisjus előadóművészi díjjal, az elmúlt évben a Cziffra Fesztivál Életműdíjával tüntették ki. / Forrás: kultura.hu /

Fotóinkon Kovács János a Savaria Szimfonikus Zenekart vezényli