Guido Contini (Daniel Day-Lewis) alkotói válságban szenvedő rendező, akit egyre jobban sürget az idő - és a stáb - tekintve, hogy a díszletek és a jelmezek már készülnek, a főszereplő (sztár)színésznő, Claudia (Nicole Kidman) már úton van a forgatásra, azonban egyetlen aprócska hozzávaló még hiányzik a mester kilencedik filmjéhez: a forgatókönyv.

Guido-nak halvány sejtelme sincs még, hogy miről fog szólni legújabb műve. Nem meglepő, hogy a művész úrnak gondjai vannak az alkotással, régebbi filmjeit imádta a közönség és a kritika egyaránt, de a legutóbbi művei csúnyán megbuktak. Egy - olyan kellemetlen kérdések miatt, mint „miről fog szólni a következő filmje" - rosszul sikerült sajtótájékoztatóról Guido alkotói szabadságra szökik egy szállodába, azonnal orvost hívat, na meg akkor már, ha úgyis kéznél van a telefon, gyorsan felhívja, s mindjárt el is hívja magához szeretőjét is.

A nem éppen magasröptű gondolatairól híres barátnő, az egyébként férjes asszony Carla (Penélope Cruz) megérkezik, de Guido még mindig nem talál nyugalomra. Közben a szállodában egyre jobban szorul a hurok a nőkedvelő rendező nyaka körül, nemcsak producere, az egész stáb és egy érsek - teljes papi kísérettel - jelenik meg, hanem hirtelen felbukkan felesége is, Luisa Contini (Marion Cotillard), aki segíteni szeretne élete szerelmének.

Miközben a férfi ide-oda rohangál hitvese és barátnője között, még egy laza és szexi amerikai szőkeség - Stephanie (Kate Hudson), a Vogue újságírója - is kiveti hálóját az olasz macsóra. A sok nő között Guido felidézi ébredező szexualitásának meghatározó nőalakját, a rossz életű Saraghina-t ("Fergie" Stacy Ann Ferguson), és végig mellette van jó barátja, a segítő és bölcs nő, Liliane (Judi Dench) a jelmeztervező.

Ha pedig már ennyi nő kering Guido körül, természetesen megjelenik a nagybetűs NŐ is, aki minden férfi életében a legfontosabb - különösen az olasz férfiakéban -, így feltűnik Mamma (Sophia Loren) is. Még Guido múltjába is betekinthetünk néhány múltbéli fekete-fehér jelenetnek köszönhetően, és egy idő után már nem egészen világos, hogy mit is keres a férfi, társat magának vagy ötletet a filmjéhez. Akármelyiket is, rossz úton halad, mivel sem a film, sem a házassága nem alakul túl fényesen.

Nagyjából erről szól Rob Marshall legújabb filmje, a Kilenc, ami egy régóta futó Broadway musical filmváltozata. Miközben Guido egyik nőtől a másikhoz, a másiktól a harmadikhoz sodródik ihletet keresve, majd vissza az elsőhöz és így tovább, a főszerep a filmben inkább az éneknek és a táncnak jutott. Mindezt természetesen úgy szerkesztették meg, hogy közben minden szereplőnek legyen egy, legfeljebb kettő száma, amiben bemutathatja színpadi tudását. Így kapunk felturbózott pop slágert az olasz mozi stílusteremtéséről Kate Hudson előadásában, erotikával túlfűtött szerelmi leckét a Black Eyed Peas együttesből ismert Fergie-től, vagy éppen kellemes dallamú, olasz altatót Sophia Loren-től. Kár, hogy az olasz mozi legenda régi szépsége valahol a plasztikai sebészek műtőasztalán maradhatott, mert nem létezik, hogy egy asszonynak ilyen természetellenesen feszesek legyenek a vonásai. De a mimika nemcsak Sophia Loren-nél volt hiánycikk, Nicole Kidman alabástrom szobor szépsége is úgy kapott meghosszabbítást, hogy az a színésznő arcizmainak rovására ment - mondhatni arcizma se rándult az egész filmidő alatt. A hűvös szépség hőmérsékleti ellenpontjaként tekergőzik fűzőben, harisnyakötőben és magas sarkúban a forróvérű, csábító Penélope Cruz, de az érzékeny, szépséges Marion Cotillard is kapott egy - a dal mondanivalóját tekintve lelki, a filmvásznon megjelenve testi - sztriptízt.

A férfiakkal ellentétben - akik igen nagy választékból szemezgethetnek, ha vizuális örömöket keresnek a filmben - a nőknek csupán egy választási lehetőségük van, a tehetséges Daniel Day-Lewis személyében. Akiknek bejönnek a borostás, napszemüveges, szenvedő művész figurák, azoknak kedvez Guido Contini karaktere. A többi nézőnek pedig maradnak a szemet gyönyörködtető tájképek - a hihetetlenül kék tengerrel és a fantasztikus szépségű partokkal -, a csodás felvételek Rómáról, vagy a látványos, csillogó színpadi jelenetek az énekek alatt.

Az az aprócska tény pedig, hogy a Kilenc tulajdonképpen Federico Fellini 1963-as klasszikusának, a Nyolc és fél-nek a musical változata, ne zavarjon senkit, mivel a válságba került rendező főszereplőn - és még néhány, szinte egy az egyben átvett jeleneten - kívül, Rob Marshall filmjének nincs túl sok köze Fellini művéhez. A filmtörténeti jelentőségű alkotásokra vágyó közönség inkább nézze meg újra a régebbi filmet, ha még látta, akkor pedig gyorsan pótolja.

Akik pedig egy látványos, sztárparádéval dúsított musical-t szeretnének megnézni, azoknak március 31-ig a Savaria moziban van még erre lehetőségük.

Kilenc (Nine) - színes, fekete-fehér, feliratos, amerikai-olasz musical, 112 perc, 2009
12 éven aluliak számára a megtekintése nagykorú felügyelete mellett ajánlott

Rendező: Rob Marshall
Forgatókönyvíró: Anthony Minghella, Michael Tolkin, Federico Fellini, Ennio Flaiano, Tullio Pinelli, Brunello Rondi
Zeneszerző: Maury Yeston
Operatőr: Dion Beebe

Szereplők:

Daniel Day-Lewis (Guido Contini)
Marion Cotillard (Luisa Contini)
Penélope Cruz (Carla Albanese)
Nicole Kidman (Claudia Nardi)
Judi Dench (Liliane La Fleur)
Kate Hudson (Stephanie Necrophuros)
Sophia Loren (Mamma)
"Fergie" Stacy Ann Ferguson (Saraghina)